Bias
Olyan “torzítás”, ami tudat alatt befolyásolja gondolkodásunkat és gyakran irracionális döntéshozatalhoz vezet.
TÍPUSAI
ÉRZELMI
KOGNITÍV
MEGERŐSÍTÉS
Hajlamosak vagyunk a saját elképzelésünket alátámasztó információt felül, a cáfolót pedig alulértékelni
CSORDAHATÁS
Nagyobb csoporthoz való idomulás, azért mert sokan hasonlóan cselekednek
KERETEZÉS
Ugyanaz az információ különböző megfogalmazásban különböző döntésre ösztönözhet
ÖNTULAJDONÍTÁS
A nyereség saját képességeinknek, a veszteség pedig tőlünk független eseményeknek való tulajdonítása
ÚJDONSÁG
A friss híreknek és eseményeknek nagyobb jelentőség tulajdonítása
MEGERŐSÍTÉS
A döntés leegyszerűsítése egy korábbi hasonló szituációhoz való viszonyítás alapján
SZÁMOLJUNK EGY KICSIT!
David Kahneman és Amos Tversky számos kísérletet végzett amelyek rávilágítanak arra, hogy a hétköznapi életben is mennyi torzítást végzünk. Ebből mutatunk be egyet az alábbiakban.
A befektető nyer, veszít vagy kockáztat?
- veszteségkerülési bias -
Ebben a szituációban az emberek többsége elutasítja a kockázatot, és a biztos nyereséget választja.
Itt az emberek többsége igyekezett elkerülni a biztos veszteséget,és ezért hajlandó kockázatot is vállalni.
Különböző élethelyzetekben szeretjük azt feltételezni, hogy racionálisan döntünk. Bizonyára tapasztalták már, hogy ez gyakran igen nehéz, néha talán sikertelen is. A racionális gondolkodástól való eltérést jellemzően észre sem vesszük, mivel ekkor automatikus folyamatok meggyőznek minket a racionalitásunkról. Ez az úgynevezett bias, azaz torzítás.
Jellemzően érzelmi alapú és kognitív torzításokat különböztetünk meg, végső soron ezek nagyban befolyásolják döntéseinket. Befektetések világában ezek az irracionális minták igen költségesek lehetnek, ezért érdemes figyelni saját reakcióinkat különböző helyzetekben, érzelmi állapotokban, hogy elkerüljük az esetleges veszteségeket.
A Nobel díjas Kahneman és Tversky megfigyelték, hogy azonos mértékű veszteségek és nyereségek érzelmileg különbözően hatnak az emberekre. A negatív kockázat, vagyis a vagyon elvesztése sokkal érzékenyebben érinti a befektetőket, emiatt hajlandók akár nagyobb költségek árán is elkerülni a bizonytalanságot. Jó példa erre a fent bemutatott, a két kutató által elvégzett kísérlet is. Az emberek többsége, ha választhat 3.000 dollár biztos nyereség vagy a között, hogy 80% eséllyel 4.000 dollárt nyer, 20% eséllyel pedig semennyit, akkor az előbbit választja, ellentmondva a klasszikus közgazdasági gondolkodásnak, mely a magasabb várhatóérték alapján (0,8*4.000+0,2*0=3200) a kockázatot választaná.
Tovább árnyalja a képet, hogy ha ugyanezt a kérdést veszteségek kapcsán teszik fel, vagyis a válaszadók 3000 dollár biztos veszteség vagy a között választhatnak, hogy 80% eséllyel 4000 dollár, 20% eséllyel pedig 0 veszteséggel távozhatnak, akkor az utóbbi lehetőség a jelentősen népszerűbb.
Ez az irracionális veszteségkerülési mechanizmus például gyakran megfigyelhető a függő veszteség realizálásának elkerülése esetén is. Gyakran előfordul, hogy a befektető, hogy kevésbé tűnjenek valóságosnak elhibázott döntéseinek következményei, egy veszteséges pozíciót azért nem ad el, mert úgy beváltaná a veszteséget. A fő kérdés azonban, hogy mivel lehet hozamot elérni. Annak az esélye, hogy veszteséges pozíció hirtelen megtáltosodik, alacsony. Azonban a tőke felszabadításával lehetőség van egy másik, ígéretesebb pozíciót kialakítani.
Egy másik jelenség a bank pénze hatás, miszerint a nyereségeinkkel, mivel nem érezzük az elsődleges tulajdonlási hatást, bátrabban vállalunk kockázatot, mivel azt nem értékeljük ugyanolyan veszteségként, mint az eredeti tőkéből kieső összegeket.
A mindennapokban előforduló (befektetési) döntésekkor történő információfeldolgozáskor felmerülő kognitív torzítások sorát a végtelenségig lehetne sorolni, közülük az alábbiakban összeszedtünk még néhányat:
Reprezentativitás: Egy olyan idő és energiamegtakarító döntési mechanizmus, melyben egy döntési helyzetet egy másik, hasonló helyzet alapján próbáljuk megítélni, kevésbé foglalkozva a helyzet egyedi tényezőivel. Pénzügyi döntések esetében lehet például egy már megtörténthez hasonló piaci környezetben hasonló végkimenetek végbemenését valószínűsítjük jobban.
Konzervativizmus: Az előbb szerzett információ nagyobb súllyal szerepel döntéseinkben. Például vállalatok teljesítményéről szóló előrejelzések esetén nagyobb mértékben támaszkodnak a korábbi teljesítményre.
Megerősítés: Információgyűjtéskor hajlamosak vagyunk a saját elképzelésünket alátámasztó információt felül-, a cáfolót pedig alulértékelni. Kutatáskor fontos célirányosan cáfoló érveket is keresni, hogy ne essünk ezen torzítás áldozatául.
Túlzott önbizalom: Előfordulhat, hogy saját képességeinkről más képet alkotunk, mint ami a valóságnak megfelel. Ha túlértékeljük tudásunkat a piacokról, az a túlzott magabiztosságon keresztül helytelen kockázatértékeléshez, nem megfelelő befektetési döntésekhez vezethet.
Öntulajdonítás: A nyereségeinket mindig szeretjük saját tudásunk eredményeként értékelni, és az ebből fakadó sikerek értékelése könnyen eredményezheti az előbb említett túlzott önbizalom kialakulását. Mindezek mellett a veszteségeket jellemzően nem saját hibákként, hanem szerencsétlenségként, véletlenként értékeljük.
Újdonság: Gyakran az újonnan érkező, friss híreknek és közelibb események nagyobb jelentőséget tulajdonítunk.
Csordahatás: Az a jelenség, amikor az emberek azért alakítanak nézeteiken, gondolataikon, hogy idomuljanak egy nagyobb csoporthoz. Ez elnyomja a kritikus gondolkodás igényét, és a megerősítés is felerősödik nagymértékben.
Keretezés: Ugyanazon információ különböző módokon prezentálva befolyásolja döntésünket, és ez eltéríthet a tény alapú értékeléstől. Például előfordulhat, hogy egy negyedéves jelentés 10 százalékkal több profitot mutat, mint az előző negyedéves, de közben 20 százalékkal alulmúlta a jelenlegi időszakra vonatkozó korábbi várakozásokat. Nyilvánvalóan az első fogalmazás sokkal vonzóbbá teszi az adott vállalatot.
Szerencsejátékos hiba: Egymástól független események valószínűségének értékelésekor számításba vesszük a másik esemény bekövetkeztét. Például gyakori elképzelés, hogy sorozatos érmefeldobás esetén 3 fej után a negyedikre már biztosan írásnak kell következnie, holott ennek esélye minden dobás esetén egyforma.
További torzításokról a HOLDBLOG-on is olvashat:
Ez is érdekelheti: