Értékalapú befektetés
Az értékalapú befektető olyan részvényeket keres, amelyeknek a tőzsdei árfolyama alacsonyabb, mint az általa kalkulált "fair" árfolyam. Bízik abban, hogy az ár visszatér az általa számolt, várható értékhez. Amennyiben a részvény ezen ár felett van, a value befektető elad. A tőzsdei csodákkal szemben óvatosabb, szkeptikus.
HOGYAN ÁLLAPÍTJA MEG A BEFEKTETŐ A VÁLLALAT ÉRTÉKÉT?
AKTUÁLIS TULAJDONSÁGOK
JÖVŐBELI KILÁTÁSOK
Fontos!
Nem csak a vállalat értéke alapján dönt az értékalapú befektető, hanem azt összehasonlítja a részvényvény aktuális árfolyamával is, erre szolgálhat például a P/E ráta.
Egy részvény P/E rátája azt mutatja meg, hogyan aránylik egymáshoz a részvény ára, és a papírra eső profit (price/earning).
Az értékalapú befektető relatíve kis P/E rátával rendelkező cégeket keres, amelyek akár 5-10 éven belül megtermelik a vételi árat, míg a growth típusú részvények elérhetik akár a száz feletti P/E értékeket is.
NÉZZÜNK EGY PÉLDÁT!
Hasonlítsuk össze, egy growth és egy értékalapú autókereskedő melletti érveket!
innovatív vállalat
elektromos autók növekvő popularitása
magas piaci érték
professzionális technológia
nagy számú autóeladás
alacsony piaci érték
Mi alapján lehet egyáltalán egy részvényt a növekedési vagy az értékalapú kategóriába sorolni? És mitől value, azaz értékalapú szemléletű egy befektető?
A befektetők többsége (leszámítva például a technikai alapon invesztálókat) többnyire alulértékelt eszközöket keres, az általa becsült „fair” árhoz képest olcsóbban szeretne részvényeket vásárolni, függetlenül attól, hogy stílusát tekintve value vagy growth befektetőnek számít-e. Ebből a nézőpontból megközelítve tehát szinte mindenki értékalapú befektető. Általában véve az értékalapú szemlélettel rendelkező befektetőknek nincs bajuk a growth részvényekkel, ha a jövőbeli növekedési lehetőséget viszonylag olcsón tudják megvásárolni. Többnyire azért nem vesznek growth papírokat, mert óvatosabbak, szkeptikusabbak a konszenzusnál a jövőbeli növekedést illetően. Az értékszemléletű befektetők tehát a piachoz képest ellenvéleményt fogalmaznak meg, a többség ellen fogadnak, azaz kontrariánusak.
A gyakorlatban több módszer is elterjedt arra, hogy mi alapján kell egy részvényt a value vagy growth kategóriába sorolni, de alapjában véve a múltban magas árbevétel-növekedést felmutató, az elemzők várakozásai alapján a jövőben az eredményüket vagy árbevételüket gyorsan növelni tudó vállalatok részvényei mennek a growth kategóriába. Időnként előfordul, hogy egy részvény mindkét kategóriába be tud kerülni, de esetek nagy részében könnyű eldönteni, hogy mi a helyzet. Sokat segít az is, ha figyelembe vesszük, hogy az adott vállalat az évről évre megtermelt eredményének mekkora részét forgatja vissza az üzletbe (a növekedés érdekében) és mennyit fizet vissza a tulajdonosainak (osztalék vagy részvény-visszavásárlás formájában).
Az értékalapú befektető két esetben vásárol meg egy értékpapírt:
- A value befektető olcsónak tarthat egy részvényt akkor, ha annak jelenleg jó az eredmény- vagy cashflow termelő képessége és a befektető optimistább, mint a konszenzus azzal kapcsolatban, hogy ez fent is marad. Ebben az esetben tehát a value befektető elégedett a vállalat jelenlegi eredményével és azt várja, hogy ez fennmarad, vagy csak lassabban romlik, mint azt a piac gondolja. Ilyenkor, ha a vállalattal nem történik semmi különös, az jó hír. („No news is good news.”)
- Előfordul azonban az is, hogy azért tűnik egy value befektető számára olcsónak egy részvény, mert a jelenleg nyomott eredményességének a ciklikus javulására, normalizálódására számít. Itt a befektető nem egy struktúrális, nagyon hosszú távú növekedési sztorira fogad, hanem „csupán” arra, hogy a vállalat üzlete megjavul (visszajavul) egy szokásos, ciklusközepi szintre. Ellentétben az előző esettel, itt, ha nem történik semmi a vállalattal, az inkább rossz hír, ugyanis a részvény csak akkor olcsó, ha idővel az üzleti ciklus a nyomott helyzetből megjavul.
A közös faktor a fenti két kategóriában, hogy az értékalapú szemleletű befektető kontrariánus. Kevésbé pesszimista a piacnál, amikor az az adott vállalat üzletének strukturális romlását várja, illetve optimistább a piacnál a ciklikus fellendülést illetően. (Egyébként a legjobb befektetések sokszor éppen abból adódnak, hogy a piac tévesen strukturális romlásnak vél egy ciklikus gyengülést. Persze, ha a piacnak lesz igaza, akkor az értékalapú befektető könnyen beleeshet a csapdába, az úgynevezett value trapbe, ahol hiába várja a ciklikus fellendülést, az sosem következik be.) Éppen ez a kontrariánus viselkedés az oka annak, hogy a value befektetők alulsúlyozzák (kevésbé tartanak) a growth részvényeket: az átlagnál pesszimistábbak, amikor szárnyalnak a növekedési részvények és azok árazása további fantasztikus növekedési kilátásokat tükröz. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a value befektetők mindig pesszimisták, éppen csak óvatosabbak és erősen hisznek az átlaghoz való visszatérésben, azaz a nagy kilengések normalizálódásában. Így például a ciklus mélypontjánál jóval több, a ciklusra erősebben kitett, de aktuálisan rosszabb helyzetben lévő vállalat részvényét tartják. Ilyenek jellemzően az ipari részvények vagy az olajfinomító papírok.
Nyomott gazdasági helyzetben tehát a value befektetők optimistábbak a ciklikus kockázatokat illetően. A nagyon hosszú távú, strukturális növekedéssel kapcsolatban azonban már jellemzően nem ez a helyzet. A kutatások szerint ugyanis az elemzők és ezzel párhuzamosan a befektetők többsége viszonylag jól tippeli meg a vállalatok következő évi eredményét, de a hosszú távú, 2-5 éves növekedést szisztematikusan túlbecsüli. A túlbecslés mértéke pedig éppen a leggyorsabb növekedésű vállalatoknál a legnagyobb. Ez a fő magyarázata, hogy a piac miért szereti és gyakran miért értékeli túl a nagy növekedést ígérő growth részvényeket.
És ez itt a lényeg: nem arról van szó, hogy a growth vállalatok nem lesznek jók a jövőben. Nagy valószínűséggel az árbevételük és az eredményük tényleg jobban fog nőni a piacnál, a reálgazdaságban a growth vállalatok többsége tényleg piaci részesedést növel majd. A tőzsdei befektetések világában ugyanakkor nem önmagában a növekedés számít, hanem a nem várt, nem árazott növekedés.