A „hő-éhhalál” és tőzsde

Már-már istenkáromlással ér fel, hogy a hőség és a tőzsde közti összefüggésre kívánok ezúttal rávilágítani – szerény ismereteim alapján. Amikor tízezrek halnak meg egy végeláthatatlan háborúban, ráadásul itt, a közelünkben, és amikor – ugyancsak viszonylag közeli helyeken, kiemelkedően az Ibériai-félszigeten – a hőség csak az idén több mint ezer embert gyilkolt meg, nos, ilyenkor igen gyomorforgató, ha valaki azt firtatja, miként „égethet el pénzeket” a hőhullám Európában és Amerikában.

Mégis megteszem ezt.

Ha pedig majd az „isteni ítélőszék” elé idéznek, hogy „bűnös gondolataimat” számon kérjék, felkészültem már, azzal fogok érvelni, hogy „Kérem, én csak tanítani akartam, ismereteket továbbítani olyanoknak, akik professzionálisan vagy amatőrként télen-nyáron, hóban és forró tengerparton, munkájukat végezve vagy hobbijukként szélesíteni akarják tudásukat a gazdaság és a gazdaságon kívüli erők kapcsolatáról!”.

Remélem, ezzel sikerül kimagyarázni magam!

Ugyanakkor – most komolyan beszélve – nézzünk szét, akár, a hazai gyümölcsösökben, a földeken! Látják, mit művel a szárazság?

Fotó: Shutterstock

Olvasom a World Economic Forum minap közzétett hőségválság-jelentésében, hogy csak Olaszországban minden egyes hektár mezőgazdasági célra hasznosított föld pénzben kifejezve 10 ezer eurós kárt szenved – eddig, és még messze nincs vége, lehet, hogy csak most jön még a neheze.

Itália már elveszítette idénre várt gabonatermésének 15 százalékát. Aligha jobb a helyzet összeurópai átlagban – nem az, kedden írtunk róla.

Nyilvánvaló, hogy egyelőre felmérhetetlen, beláthatatlan, hogy a következő egy esztendő leforgása alatt milyen mértékben és milyen módon lesz tovagyűrűző hatása az agráriumot, az USA és Európa teljes mezőgazdasági vertikumát közvetlenül érintő hőhullámoknak a mindennapok életére.

Vajon ez az inflációt mennyire fogja növelni? Egyáltalán fognak-e a fejlett világban is mindezek nyomán nemcsak „megégni”, hanem éhen halni emberek ezrei?

A „hő-éhhalál” – ezt a szót most találtam ki – reálisan fenyegetés az Egyesült Királyságban éppúgy, mint bárhol Kelet-Európában – állítja Lucrezia Reichlin, a London Business School professzora. Ő meri összefüggésbe hozni – persze nem kauzális (ok-okozati) összefüggésbe – az aktuális meteorológiai csapássorozatot, a szénhidrogén-alkalmazás okán bekövetkezni látszó tartós felmelegedést, az életmódban és a gazdasági tevékenységben bekövetkező, ezekre adott gyakorlati válaszokat (légkondicionálás kényszerű felfuttatása alapvetően fosszilis energiaforrások elégetéséből származó árammal, vagyis a globális klíma további hevítésével), valamint a világjárvány nyomán leálló szállítási láncok okozta életszínvonal- és áruminőség-romlást és az egyre szörnyűbb politikai, gazdasági, pénzügyi és energiaellátási következményekbe torkolló háborút.

Jómagam pedig merem ezt a komplexumot tovább bővíteni. Csak tömören: 

1. A World Economic Forum hetven évre visszamenőlegesen kimutatja, hogy a hőhullámok eddig a fejlett világban évente átlagosan negyedszázalékos mínuszt jelentettek az európai és az észak-amerikai GDP alakulásában.

A UCLA (University of California Los Angeles) Paul Griffin professzor irányította, az időjárás és a nemzetgazdaság, az emberi viselkedés, illetve a tőzsde összefüggéseit kutató műhelye megannyi figyelemreméltó (tudományosnak elfogadott) megállapítása közül kiemelem:

A. Mindig, mindenütt, minden területen jó hatást fejt ki az emberre és az emberi munkavégzésre, mindenféle egyéb emberi tevékenységre a szép, napos idő. A munkatermelékenység, ahogy a tanulmányban szó szerint írták, a „sunshine economy” idején egyértelműen sokkal jobb, mint borongós, hideg, undorító időben.

B. Hőség közepette azonban nemhogy jóságos, hanem szörnyű hatások keletkeznek a „sunshine economy-ban”. Tudniillik a „heatwave-k” (hőhullámok) válnak a termelékenységet legerőteljesebben gyengítő külső tényezővé. S minél hosszabbak, gyakoribbak az ilyen radikális kilengések, annál inkább válnak hosszú távra szóló gazdasághátráltató tényezőkké. E mögött – sokak számára ez talán újdonságnak számít – az húzódik meg, hogy eleve beépül a tudatunkba, és a lelkünkbe is, hogy a nyár egyre hosszabb, egyre elviselhetetlenül forróbb, ennél fogva viselkedésünkben, mentalitásunkban „munkaellenállási” felkészülés zajlik le a tavasz kitörésétől júniusig: a nyár egyre kevésbé az egyértelműen kellemes, a pozitív energiákat sugárzó időszakként jelenik meg képzeletvilágunkban, olyannak, amire várunk és vágyunk, hanem valami olyasmiként, amin túl kell esnünk. Ennek a trendnek rendkívüliek a mindennapok feladatainak tisztes és jó elvégzését hátráltató nyomásai, nem szólva arról, hogy megszűnhet az a csodálatos családösszetartó komplexitás, hogy gyerek és szülő egyszerre várja a nyarat, a nyaralást, a tartós, boldog, későbbi emlékeket kialakító együttlétet…

2. A „kezdőket” már most figyelmeztetem: az alábbiak pedig, noha tényeken alapulnak, a megállapítások között valóban léteznek összefüggések, de semmiképpen sem jelentenek kauzális (ok-okozati) rendszerszerűséget.

Nos, az úgynevezett ecological economics (ökológiagazdaság) tárgykörben ténykedő arab, brit, amerikai és francia tudósközösség a globális és elsősorban a francia és az amerikai tőkepiaci, tőzsdei aktivitást analizálta 1995 és 2019 között – meteorológiai keretekbe ágyazva.

Eszerint rendszerszintűnek nevezhető, hogy

a tőzsdéken 4-10 százalékkal csökken az átlagos aktivitás amikor tartósan (1 hétnél tovább) harminc foknál melegebb az idő

– ez így van Párizsban, Frankfurtban, New Yorkban, Sidney-ben. Egészen a legutóbbi időkig abszolút mintaként volt felfogható, hogy hőhullámok meteorológiai prognosztizálását követően azonnal és a hőség közepette lényegében nincs érdeminek nevezhető volatilitás a piacokon: az árfolyamok ilyenkor átmenetileg ilyenkor befagynak, vagy inkább bennégnek (így stílszerűbb).

Jómagam a következőt állítom: a tőzsdék és a hőség közti korreláció másfél évtizedes egzaktabb, az azt megelőző öt évtized felszínesebb, piaci szereplők visszaemlékezéseiből merített feldolgozása azért hasznos, mert:

1. Újabb, eddig negligált aspektust vehetnek fel „ezer” másik mellé a portfóliókezelők és a magányos farkas kis- és középbefektetők, tőzsdések, hogy hasznot hajtó döntéseket hozhassanak.

2. Mindenki számára egyre világosabb lesz, hogy a hőség nemcsak a gyakorlati gazdasági tevékenységet befolyásolja (általában hátrányosan, sőt egyre hátrányosabban), hanem a gazdaság „derivatíváját”, a tőkepiacokat is, azokon belül pedig leginkább azok derivatíváit, az opciós kereskedéseket és a spekulációs forgalmat.

3. Mert ez az összefüggés önmagában véve érdekes, korábbról nem ismert. Eredményét tekintve ez a relatíve új ismeret hozzájárul ahhoz, hogy még inkább reflektorfénybe kerüljön és egyre elmélyültebb gondolkodásra, megoldások keresésére sarkalljon a hőség-problematika, annak elképesztő gazdasági, piaci, politikai, társadalmi és főként annak emberi komplexitása.

Ne akarjuk megmutatni a világnak, mekkora befektetési magányos farkasok vagyunk!

Zentuccio: Boris Johnson szerint a brit közvélemény irracionálisan, “csordába csoportosultan” fordult el tőle. Tényleg létezik a nyájszellem a világban?

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.