Ha összevetjük a fenntarthatatlan gazdasági rendszerünket a klasszikus szerencsejátékkal, a lottóval, sokatmondó párhuzamokat találunk. Vegyünk alapul egy egyszerű modellt: mindenki, a Föld minden lakosa részt vesz a játékban, a nyereményalaphoz annyira járulunk hozzá, amennyire fenntarthatatlan tevékenységet vagy életmódot folytatunk, és a nyeremény átvételét nem lehet megtagadni.
A természeti környezetünk úgy változik, ahogy növeljük a nyereményalapot. Ahogy a legtöbb fajta lottónál, különböző mértékű nyeremények kapunk. Mint a golyókat a gömbben, pörgetjük, bolygatjuk rendszert, és várjuk az eredményt. A szándékolt eredmények mellett esetünkben a nem szándékoltak hatásokon van a hangsúly.
Vannak mini nyeremények, mint amilyen az ingadozó terméshozam, valamelyest nehezebben hajóható folyók, egy-két melegebb nyári nap, rövid ideig tartó ózonlyuk, évszaknak kevésbé megfelelő időjárás, kicsit több szúnyog. Közös jellemzőjük, hogy pár százalékos változást jelentenek, kis költségnövekedéssel járnak, de nem tesznek szükségessé technológiaváltást, a folyamataink újragondolását, sok esetben pár gombnyomással, minimális többletráfordítással orvosolhatóak. Keresünk és találunk egyéni megoldást. Nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, nem változtatja meg az életünk, nincs nagyságrendi eltérés a szándékolt eredmény és a mellékhatás között. Mintha lenne egy kettesünk a lottón, rövid ideig tartó érzelmi hatás, és másnapra már el is felejtkezünk róla, folytatjuk az életünket, mintha mi se történt volna.
Léteznek közepes nyeremények. Villámárvizek, lokális hőhullámok vagy tartós fagyok, leszakadó gleccserek, érdemben romló terméshozamok, egyre több, hosszabban tartó és erőteljesebb vihar, az adott területen újnak számító fajok megjelenése, őshonos fajok ritkulása vagy eltűnése. Ebben az esetben már megérezzük a hatást, akár gazdasági tevékenységünkben, akár a személyes életünkben, át kell költöztetnünk vagy újra kell építetnünk egy gyáregységet, új növénykultúrákat kell telepítenünk, új logisztikai útvonalakat kell kialakítanunk, máshova kell mennünk nyaralni vagy síelni. Nem elég többet járatnunk a légkondicionáló berendezést, vagy nagyobb teljesítményűt venni, esetleg még egyet beüzemelni, ebben az esetben már ennél komolyabb alkalmazkodásra van szükség. Az egyéni megoldások már csak a legelszántabban számára működnek, sokkal inkább iparági, regionális, önkormányzati vagy állami segítség, szervezés, szabályozás az, ami megoldást kínál. A háromtalálatoshoz hasonlóan az érzelmi hatás is erősebb, tovább tart, és hatással van a mindennapjainkra és a tevékenységünkre is, de nem annyira, hogy új irányt vegyünk.
A nagy nyeremény kategóriájába tartoznak a kiszáradó folyók és tavak, értékelhetetlen terméshozamok, eltűnő gleccserek, kiterjedt tűzvészek vagy hóviharok, kontinensnyi hőhullámok, klasszikus csapások, mint aszály, árvíz, éhínség. Ezek már regionális hatásúak, az egyéni vagy helyi megoldás esélytelen, nemzetközi válasz szükséges. Mint a négytalálatosnál, nem tudjuk utána úgy folytatni az életünket, mint addig, hosszú távú a hatás, és nagyon közelinek érezzük a főnyereményt.
Kellően hosszú halmozódás vagy dinamikus nyereményalap növelés esetén megnő az esélye, hogy megütjük a főnyereményt. Ember számára elviselhetetlen hőség az egyenlítői térségben és attól egyre távolabb is, méterekkel emelkedő tengerszint, összeomló tengeri vagy szárazföldi táplálékláncok és ökoszisztémák, hozzáférhetetlen ivóvíz, leálló óceáni áramlatok, sivataggá váló őserdők, leküzdhetetlen kártevők vagy kórokozók megjelenése és elterjedése, mérgek és szennyező anyagok elviselhetetlen feldúsulása a táplálékláncban, kezelhetetlen meddőség. Ahogy a telitalálatos a lottón sokszor tönkreteszi a szerencsés játékos életét, úgy itt sem bízhatunk benne, hogy tovább tudjuk folytatni az életünket. Nem úgy, ahogy eddig, hanem egyáltalán, ha megnyerjük a mindent vivőt.
Az elmúlt, akárcsak rövidebb időszakban hány nyereményátadásról szóló beszámolót láthattunk az újságokban? Persze nem a végén kell keresnünk, a nyerő számoknál vagy a kis színesek között, egyre inkább kerülnek a címlapokra ezek a hírek.
A klasszikus lutrin kívül vannak még más szerencsejátékok is, ahogy a tevékenységünktől függetlenül is kapunk sok mindent a természeti környezetünktől, földrengést, vulkánkitörést, meteorhullást, extra napszelet, illetve saját magunkat is meglepjük rendszeresen háborúval, gazdasági vitákkal, logisztikai nehézségekkel, vagyoni egyenlőtlenséggel, IT-rendszerek sérülékenységeinek kihasználásával. Mindennek együtt kell beleférnie a rendelkezésünkre álló keretekbe, ami szab egy ésszerű határt, meddig növelhetjük a nyereményalapokat a szerencsejátékainkban, de mintha túllépnénk ezt a határt. Ipari méretekben váltjuk a sorsjegyeket – ami a sorsolásra szól, de mégis kiválóan kifejezi, hogy a sorsunkkal játszunk, sokkal inkább, mint a lottónál.
Igazságos ez a rendszer?
Nem, hiszen az is át kell vegye a nyereményét, aki nem járult hozzá a nyereményalap növeléséhez. A lottó sem igazságos játék, nem is célja és nem is tud az lenni, mert akkor senki sem venne részt benne. És ha igazságos, ha nem, globális megoldást kell találnunk a nyereményalap csökkentésére. Ugyan külön-külön vesszük a lottószelvényeinket, de ilyen tempó mellett közösen sem bírjuk el a teli zsákot, mindannyiunk nyakába fog borulni, amit eddig tettünk bele.
A cikk szerzője Major Imre, közgazdász
Mennyit (nem) költünk fenntarthatóságra?
Nem könnyű megválaszolni a kérdést. Ez érthető, egyrészt nagyon sokáig a fenntarthatóság nem szerepelt a gazdasági vagy bármilyen szempontok között, másrészt a fenntarthatóságot a maga komplexitásában nagyságrendekkel nehezebb mérni, mint egy-egy gazdasági indikátort. A gazdasági érdekek is erre hajtották az aktorokat és a döntéshozókat, nem volt ésszerű elvárás olyan mérésre költséget fordítani, ami utána nem került bele a döntéshozatali folyamatba. Sokáig a fenntarthatóság lokális problémaként jelentkezett csak, és újabban érzékeljük globális hatásként.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.