A nagy nyugdíjlázadás, avagy a túlméretes jóléti állam agóniája

Nem így hívják, de ez van mögötte, a fiatalok elégedetlenségi hullámának, ami a megélhetési nehézségekhez és az állami közszolgáltatásokkal való elégedetlenséghez kapcsolódik, alapvető oka az irdatlan drága, felosztó-kirovó nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága. Az állam. Elviszi a beszedett adók és járulékok harmadát, a GDP 14%-át évente, és emiatt nagyon sok adót kell szedni, nem jut másra, és egy olyan országban ultra alacsony a nyugdíkorhatár (62), ahol a világ egyik leghosszabb várható élettartama van.

Ez így nem fog működni, ezért is az immár a GDP 117%-ára rúgó államadósság, és az ultramagas kamat, amit a befektetők a hiány és az államadósság finanszírozásáért követelnek. Fel kell emelni a nyugdíjkorhatárt és kordában kell tartani a kifizetéseket, hogy a fiatalabbak ne rokkanjanak bele a sok idős nyugdíjának kifizetésébe.

Lehet jobban csinálni a nyugdíjrendszert

Más államok okosabbak voltak Európában. Észak-Európa (pl. Dánia, Svédország, Hollandia) időben felismerte a közelítő demográfiai csapdát, és áttért egy fenntarthatóbb, hibrid modellre. Ezekben az államokban az állam csupán egy szociális alapnyugdíjat garantál, amelyet egy kötelező, globális tőkepiacokon befektetett tőkefedezeti, munkahelyi pillér egészít ki.

Ez a modell nemcsak az államháztartást tehermentesíti, de hatalmas nemzeti tőkét is felhalmoz, amelyet a gazdaságba visszaforgatva növekedést generál, ezek a magánpénztárak mára akkorára nőttek, hogy a bennük felhalmozott vagyon eléri a GDP 100-200%-át, és az magántulajdon. Egy holland nyugdíjas átlagosan ma havi 2700 euró körüli nyugdíjra számíthat, aminek csak egy része jön az államiból, a többi a magánból, teljesen fenntartható modell, nyugdíjas házaspárnak havi 5400 € a büdzséje. Háváj.

És a nyugdíjasok költéseikkel pörgetik a gazdaságot is, jó fogyasztók.

Persze évtizedekig tart az átállás az állami-magán vegyes modellre, és közben az államnak le kell mondani a járulékbevételek egy részről. Ami Magyarországot illeti, a kötelező magánnyugdíjrendszer szépen elindult, de a maffiaállam 2011-ben kifosztotta a kasszákat.

Mai napig nem érthető, hogyan nem bukott bele azonnal, a leendő nyugdíjasok hogyan nem ragadtak rögvest kaszát és kapát, hogyan tűrhették el a gondtalan nyugdíjas éveik elvételét. 3 millió tagból alig 100 000 ment el aláírni a papírt, hogy nem adja a vagyonát. Aztán most leshetnek, ha nem képeztek saját megtakarítást, csak az állami nyomornyugdíjra számíthatnak. Ez volt a maffiaállam No. 1 bűne, a jövő kifosztása. De a polgárok is lehettek volna okosabbak. És utána még háromszor megszavazták a bűnbandát.

Ez van, ahol okos volt az állam és a polgárok, előre látták a demográfiai problémát, és van magánnyugdíjpénztár és sok magánmegtakarítás, ott gondtalan nyugdíjasévek jönnek.

Ahol nincs, ott nem és nagy társadalmi elégedtelenség minden oldalról, nehéz megoldásokkal. Olyan jólét volt ígérve, amit nem lehet fenntartani és amiről le kell mondani. Ki fogja kényszeríteni a piac.


Forrás: A Vakmajom Facebook-oldala.

A Vakmajom többi írását itt böngészheted a HOLDBLOG-on.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.