A park a város szíve

Nem város, hanem épített természet, de a városon kívül nincs értelme. A városlakók számára van.

Városban élni, bármekkora ütést kapott ez a létforma a pandémiától, továbbra is a létezés egyik legkényelmesebb, legélvezetesebb formája. Karnyújtásnyira a bolt, a vendéglő, a színház, a mozi, a suli, a buli, az opera, a munka, az orvos és a leakciózott divatcikkek, meg a kényelmes tömegközlekedés. Nem kell semmiért órákat agyzsibbasztóan ingázni. Az urbánus élet megunhatatlan gyönyörei, az a luxus, hogy minden a kezed ügyében és a szádban van. Éjjel-nappal. Egy ugrásra, egy köpésre. Nem is fog a városi létezés fénye megkopni soha.

Pláne, ha vannak hozzá olyan fantasztikus parkok, mint a majd százéves, 7 hektáros Parque García Sanabria, Santa Cruz szívében. Megérdemli az egykori polgármester, hogy elnevezték róla, mert ilyen értékes telket kivenni a nyers piaci logikából és az ingatlanfejlesztésből sosem egyszerű döntés. Ára van rövidtávon, és a hozama csak soká jelentkezik. Az ilyet még a zöldszósszal nyakonöntött politikusok sem szeretik. És ez bent van a város szívében, a Ramblas mellett. Körülbelül mint a Városliget.

Hogy néha mégis érdemes parkosítani, és ebben piaci logika is van, azt igazolja, hogy mennyire felértékelődnek az ingatlanok egy ilyen park, zöld sziget mellett, és mennyire leértékelő tényező a zöldterület közelségének hiánya, meg a megtérülési logika által diktált túlfejlesztés.

Kellenek a parkok, a zajos urbánus dzsungelek zöld oázisai a városfejlesztési logikában.

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala