A világ egyik legnagyobb internetes tőzsdei kereskedési platformja immár az eToro. Saját bevallásuk szerint 13 millió darab számlát vezetnek a 140 országban élő ügyfélkörnek. A ma divatos eszközökkel élve, ezen a platformon sem vesznek azonban valódi részvényt vagy például aranyat a befektetők. Helyette fogadásokat kötnek ezek áralakulására, az úgynevezett CFD (contract for difference) termékek vételével és eladásával.
Nem célom most elmélyedni abban, hogy milyen különbség van a valódi részvény vásárlás és az árára kötött fogadás között. Legyen elég annyi, hogy a CFD használatával megtesszük az első lépést, hogy a nagyon szabályozott pénzügyi világból átosonjunk a szerencsejáték és fogadások világába. Ezzel a művelettel pedig a hagyományos kereskedésnél várhatóan sokkal nagyobb költséggel, ugyanakkor sokkal nagyobb szabadsággal és gyorsasággal is operálhatunk.
Ebben a szabályozatlan szabadságban rejlik viszont a számomra leglényegesebb téma, ez pedig az eToro által létrehozott Popular Investor fogalma. Ha ugyanis nyitsz egy számlát, és engeded, hogy mások lássák a befektetői tevékenységedet, akkor azt is engedheted, hogy lemásolják maguknak azt. Amennyiben pedig a befektetők sokasága komoly összeget „tesz fel rád”, vagyis dedikál úgy, hogy egy robot az ő vagyonukkal is pontosan azt csinálja, amit te csinálsz a sajátoddal, akkor jutalékot kapsz. Az eToro meghálálja, hogy CFD ügyletekben „pörgeted” az ügyfelei pénzét, és az így keresett hasznából évi 2% állomány arányos díjat jóváír számodra.
Bizony! Tulajdonképpen portfóliókezelés történik, évi 2% fix díjért. Míg azonban a mi, hazai, a felügyelet által szabályozott világunkban, ha mondjuk valakinek szimpatikusak egy portfóliókezelő kollégánk nyilatkozatai és befektetői múltja, akkor az általa kezelt alapba tud pénzt elhelyezni, addig az eToro-n csak be kell állítania, hogy „az ő 1.000 dollárjával is történjen ugyanaz”, amit egy ottani „pénzügyi influencer” csinál.
Nincs vagyonátadás fizikailag, és nem kerül a pénz egy befektetési alapba, így azonban szinte minden állami szabályozás alól mentesül. Nincs olyan befektető védelem, nincs könyvelés és könyvvizsgálat, nincs független letétkezelő, belső ellenőr, napi szintű felügyeleti kontroll, konzervatív kockázatvállalási limitek, és hasonló adminisztratív terhek. Ezzel együtt persze köztes költségek sincsenek. Hiszen én csak nyitok egy ingyenes számlát Cipruson (ami ugye EU, tehát véletlenül sem illegális), és hagyom, hogy épp azok a befektetési döntések menjenek rajta végbe, amit egy általam kedvelt ember meghoz. Ő pedig otthonról, egyedül, a laptopján klikkelgetve a vételi és eladási gombokat kereshet évi 2% állományi díjat cserébe.
Mindezzel most vagy a portfóliókezelés jövőjét látjuk, ami megmutatja, hogyan fog a technológia és hatékonyság átgázolni az alapkezelési szektoron, vagy pedig egy trükköt tapasztalunk meg a portfóliókezelés szabályainak kijátszására, amit az európai pénzügyi felügyeleteknek együttes erővel kellene levadásznia.