Indulnak a revízió háborúi

700 ezer kontra 7 milliárd. Az egyik nagyságrendekkel kisebb szám, mint a másik. A számok elvont világából a reális világba tolva a dolgot: hétmilliárd eurónak az értéke messze-messze nagyobb hétszázezernél. Ehhez kétség sem férhet.

Igazam van, ugye, hogy „nagyon nem százas az”, aki hétszázezret érő „asset”-tel (eszköz-készletével) támad ellenfelére, hogy elpusztítsa annak hétmilliárd eurót – hétezerszer (!) többet – érő „asset”-jét?
Az ukránok márpedig ezt csinálták a minap.

Boris Pistorius német védelmi miniszter rója le tiszteletét az ukrán-orosz háború áldozatai előtt Kijevben, 2025 június 12-én. Forrás: Getty

És nem vallottak csúfos kudarcot. Sőt – ellenkezőleg. Hétszázezer eurót érő „dróncsapattal” megsemmisítették a – minden téren – sokkalta masszívabb Oroszország nagy hatótávolságú drónhordozó bombázó repülőgép-állományának jelentős hányadát. Ráadásul a klasszikus frontvonalaktól ezer kilométerekkel távolabb, Oroszország legbelsejében. És igen, 7 milliárd euróra taksálják brit és amerikai szakértők a totálisan és örökre lebénított orosz gépek eredeti értékét.

Elájult-e a sztoritól a világ? Nem. Miért nem?

Azért nem, mert napjaink világa olyan már, mint egy globális valóságshow, minden egyes nap történik valami olyan: nálunk, Amerikában, mindenütt, amire korábban természetszerűleg mondtuk, hogy hihetetlen. A szemünkben – korábban – egyedülállónak, elképzelhetetlennek számított fejlemények manapság gomba módra szaporodnak, tehát inflálódnak.

Ezáltal a ma emberének semmitől se esik le az álla: rezignáltan veszi tudomásul, hogy például Elon Musk és Donald Trump – kiknek párosát alig néhány hete még világunk potenciálisan legfőbb uraiként könyvelhettünk el – ma, egyik pillanatról a másikra szinte, egymás esküdt ellenségeivé lettek: naponta állnak bosszút egymáson. (Borítékolom: senki se fog azon se meghökkenni, ha egyszer csak, egyik pillanatról a másikra, megint egymás nyakába borulnak.)

Ez a viselkedés, ez a magatartásminta: toxikus. Globális járvány – merem állítani.

Elon Musk és Donald Trump egyik pillanatról a másikra szinte ellenségekké váltak, majd enyhülni kezdtek. Forrás: Getty

A váratlannak tetsző, hirtelen, gyors térfoglalás és annak azonnali megtorlása is úgy van terjedőben, mint valamiféle világjárvány: egyelőre főként a virtuális térben, ám egyre ütemesebben a valós világban is. Globálisan: a politikai-gazdasági-tudományos főszereplők, aztán az influenszer- és filmsztárok, egyéb celebritások világában, és azok hatására kisemberek körében, a családokban és az iskolákban.

Minden szinten érnek a valós tragédiák ezáltal.   

Már – észlelem – senki se használja írásban és beszédben a „fantasztikus” jelzőt. Az egyszerűen kiesett az emberiség közös kommunikációjából. Holott még az ezredfordulót követő néhány évben – nemrégiben is – fantasztikusnak neveztük például azt, hogy hamarosan olyan mobiltelefonos alkalmazások lesznek, melyek révén a világ bármely pontjáról élőben láthatjuk szeretteinket és beszélhetünk velük.

Ma viszont! Ha kijelentem, hogy a ma születettek reálisan, átlagosan 140 éves korukig élhetnek, senki sem vágja rá, hogy „hát ez fantasztikus”. Mert miért is ne élhetne az ember a későbbiekben akár kétszáz éves koráig, ha minden egyes sejtjét – esetleg AI közbeiktatásával, beépítésével – lecseréltetheti?

Merem állítani, hogy a jelenkor lényegét képezi le, hogy eltünedeznek (mert értelmüket veszítik) a nemrég még „trendi” szavak, mint az, hogy „ez elképesztő”… „az fantasztikus”. Helyüket – világszerte – az a kifejezés foglalja el, hogy: „nothing is impossible”, „everything is possible”.

A KICSI (legyen az ország, politikai csoport, startup cég vagy maga a „kisember”) – a számára is elérhető és egyre megfizethetőbb technológiai innovációk (lásd: harcászati drónok) birtokában, szubjektív találékonysággal, intelligenciával, agyafúrtsággal, gátlástalansággal ötvözve – reálisan igenis képes lehet legyőzni a NAGYOT: a „nagy embert”, a nagyobb hatalmat, a sokkal erősebbnek tetszőt.

A tajvani haderő először próbálja ki az USA-tól kapott HIMARS-rendszert, a kínai támadás elleni védekezést szimulálva. Forrás: Getty

De ennek a fordítottja is persze igaz marad: a NAGY továbbra is kicsinálhatja a KICSIT. Anything is possible! Következésképpen: War of Revision is coming. (A revíziós háborúk be fognak indulni.)

A globális biztonsággal, katonai kihívásokkal, hadászattal foglalkozó veterán nagy tudósnak, az amerikai konzervatívok nagy tekintélynek örvendő kommentátora friss írásában céloz rá, hogy „oly korban élünk”, melyben példátlan lendületet vettek a különféle revizionisták.

Azok, akik mernek és – lásd fentebb – tudnak is (szó szerint vagy átvitt értelemben) hadat üzenni mindenkinek és mindennek, akik és amik világunkat eddig megszabták. A cél: gyakorlatilag mindannak a revíziója, felülvizsgálata, elvetése, ami eddig – legalábbis 1989 óta mostanáig – érvényesült.

Megbosszulni, megtorolni akarnak: az őket, elődeiket, népüket, területüket, piacaikat, szokásaikat, családjukat, hatalmukat – akár a régmúltban, akár a közelmúltban – vélten vagy valósan ért összes sérelmet. „Legyen minden úgy, ahogy régen volt” – üzenik követőiknek.

Fülöp-szigeteki katonák az Egyesült Államokkal közös hadgyakorlaton, válaszul a növekvő kínai fenyegetésre. Forrás: Getty

És ezzel óriási tetszést aratnak nemcsak szűk pátriájukban, hanem szerte a nagyvilágban. Azért, mert egy – úgymond – az elit, „a világ eddigi urai, a háttérhatalmak” által erőszakosan elnyomott, lenyomott természetes emberi tulajdonságot: az önbíráskodást, tulajdonképpen a bosszúvágyat hagyják végre valakik a felszínre törni.

Vigyázat! Az új, revansalapra áthelyezett „globális játékba” nagyon is be van kalkulálva a háborús megoldási lehetőség.

Továbbá az is – figyelem! – nem ám csak országok, nemzetek, cégcsoportok között élesednek revans-természetű leszámolások, hanem országokon belül is: a különböző úgynevezett elitek, feltörekvő és letűnőfélben leledző elitek között. (Lásd Donald Trump szabályos bosszúhadjáratát mindenkivel szemben, aki – emlékezete szerint – valaha is keresztbe tett vagy keresztbe próbált tenni neki.)

Garantálhatóan, senki sem fog csodálkozni már azon, ha Kína megszállja Tajvant – önkényesen deklarált történelmi igazságszolgáltatás ürügyén. „Kína ezt simán megteheti és meg is fogja tenni” – állítja a bölcs, tapasztalt tudós cikkíró éppúgy, mint az Egyesült Államok hadügyminisztere is. (Ez utóbbi bölcsességéről, tapasztaltságáról még senki sem tud, ámde… ettől még igaza lehet – vagy nem. Tanácsadói azért feltehetőleg tényleg értenek a helyzet reális felméréséhez.)

Teheráni életkép, miután az izraeli hadsereg csapást mért iráni célpontokra, 2025. június 13-án. Forrás: Getty

A kínaiak mindenestre abból indulnak ki – nem megalapozatlanul –, hogy „itt az idő, most vagy soha”, most jött el „az igazságtétel, a revízió órája”. Mert hát – gondolkodhatnak ekként Pekingben – mindenki, aki Tajvan oldalára állna, azt segítené egy új háborúban. Az roppant legyengült állapotban leledzik (az USA-val az élen az egész nyugati világ) – katonailag is tulajdonképpen, de főként erkölcsileg és társadalmilag… ráadásul mindannyian rendkívüli mértékben ki vannak szolgáltatva Kína gazdaságának.

És az oroszokhoz, kínaiakhoz hasonlóan ítélik meg a ma pillanatait az irániak, az észak-koreaiak, a pakisztániak és indiaiak, az izraeliek, a palesztinok, a magyarok (mármint az említettek aktuális vezetői).
Mintájuk, amit követnek és aminek mentén cselekedni mernek, az nem más, mint Oroszország és annak három éve tartó háborúja. Az, amely 1945 óta az első igazán világraszóló, meghatározóan revíziós szándékkal – a Szovjetunió „reloadjáért” – beindított, egyelőre leállíthatatlan, terebélyesedő, beláthatatlan globális következményeket magában hordozó háború.

Revans-alapú az egész. Egyúttal: toxikus. Épp ezért is: The war of revision is coming. Másutt is, bárhol. Vagy sehol… mert: minden lehetséges, semmi se lehetetlen.


A borítóképen egy félig eltemetett tank képe a tajvani Kinmen szigetén. Forrás: Getty

Zentai Péter, Zentuccio többi írását és szemléjét itt böngészheted a HOLDBLOG-on.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLD Alapkezelő és a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.