Vakmajom mutatja, átlagos fizetésből mennyi árut és szolgáltatást lehet megvenni az európai fővárosokban, ha az összehasonlítás alapja New York (=100).
Érdekes, hogy a közép-európai városok milyen sokat fejlődtek. Ebben a tekintetben megelőzték a dél-európaiakat, kivéve Madridot és Spanyolországot. Eljutottunk oda, hogy mondjuk egy varsói-prágai polgár jobb módban él, mint egy római, athéni vagy lisszaboni – óriási és sikeres felzárkózás történt itt a kommunizmus bukása óta eltelt évtizedekben.
A Madrid-Róma, egyáltalán, a spanyol-olasz összehasonlítás is tartogat érdekességeket. Szinte minden spanyol városban nagyobb a vásárlóerő, mint az olaszokban, pedig az olasz egy főre jutó GDP, és így a jövedelmek is magasabbak/hasonlóak. Ez úgy lehetséges, hogy Olaszország a fejlettségéhez képest drága, illetve nem, vagy nem jól működik a piaci verseny.
Kicsit is ismerve Itáliát, ez nem túl meglepő: számos területen nagyon korlátozva van a gazdasági tevékenység, a céhszerű pozícióféltés, a piackorlátozás miatt nehéz egyes piacokra betörni, ettől magasak az árak. Ez az oka annak, hogy az itáliai városok zömmel a kelet-európaiak mögött (vagy velük egy szinten) állnak a rangsorban, pedig az olasz jövedelemszint magasabb. A spanyol városok polgárai azért gazdagabbak, mert ott a szabadabb a verseny egyenlő az alacsonyabb árakkal.
Több spanyol városban már a jövedelmek is magasabbak, például Madrid havi nettó 1916 vs. Róma 1462 euró – mégis 16 százalékkal magasabbak a római árak!
Logikus, hogy efelé haladjanak a dolgok, hiszen szabadabb piac egyenlő nagyobb jólét.
A leggazdagabb fővárosok pedig a szokásosak…
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
Made in China helyett Made in Korea?
Korea az egyik fő erőnyerője lehet a változó geopolitikai és világgazdasági környezetnek, az orosz-kínai fenyegetésnek, ami ellen a nyugati szövetségnek védekeznie kell.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.