A közel 1 milliárd lakossal bíró Afrika nagy részén a banki szolgáltatások elterjedtsége igen alacsony szinten áll. Vannak olyan országok, ahol tízből csak egy lakos rendelkezik bankszámlával. Ezen a helyzeten akarnak változtatni a világ pénzintézetei, amelyek mind belülről, mind kívülről ádáz küzdelmet folytatnak a kontinens lakosságáért. Nem is csoda, hiszen a tét több százmillió potenciális ügyfél. Hogy végül ki jöhet ki győztesen, és hogyan is folyik a harc, kiderül az alábbiakból.
Afrika óriási potenciált rejt a bankok számára. Számos pénzintézet meg is tesz mindent, hogy minél többet megszerezzen a kontinensen rejtőző egyelőre még kiaknázatlan lehetőségekből. Ezek nagyságrendjéről talán elég annyit mondani, hogy a földrészt közel 1 milliárd ember lakja, jelentős részüknek pedig jelenleg semmilyen kapcsolata sincs a bankokkal. Ennek ellenére nagyot kell csalódniuk azoknak, akik rövid távon várják a csodát: egy hosszú fejlődési folyamat megy éppen végbe Afrikában.
A banki penetráció természetesen nem mindenhol teljesen elmaradott. A témával az Economist is foglalkozott a közelmúltban, abból a cikkéből tudható, hogy míg Mauritiuson a felnőtt lakosság 80%-a igénybe vesz banki szolgáltatásokat, a Szenegálban vagy Szudánban élők túlnyomó többsége semmiféle kapcsolatot nem ápol pénzintézetekkel.
A kontinensben rejtőző lehetőségeket viszont talán mindennél jobban érzékelteti, ha a fenti lista utolsó helyein álló államok lélekszámára vetünk egy pillantást:
- Szenegál: 13,5 millió fő (2013)
- Szudán: 40,2 millió fő (2015-ös becslés)
- Kongói Demokratikus Köztársaság: 81,7 millió fő (2015-ös becslés)
- Kongói Köztársaság: 4,6 millió fő (2014-es becslés)
Csak a legelmaradottabb országok összesen 140 millió embernek adnak otthont, közel ekkora piac várhat az ezekbe az államokba sikeresen betörő bankokra. A kontinens többi országáról nem is beszélve. Ha a teljes fekete-afrikai régiót nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a felnőtt lakosság összesen 25%-a rendelkezik bankszámlával, és mindössze 3%-a hitelkártyával.
A bankok számára tehát a feladat egyértelmű: megtalálni a módját, hogy a lakosság többi részét is bevonják a rendszerbe, mindezt pedig úgy, hogy eközben ők is jól járjanak.
Nem számít az ország fejlettségi szintje
A banki gyakorlatban általában azokat az országokat tartják fejlesztésre érdemesnek, ahol az egy főre eső GDP eléri a 10 ezer dollárt. Az afrikai országok közül viszont sok igen távol áll még ettől: Szudánban és Szenegálban is 2 ezer dollár körül mozog ez az érték (vásárlóerő paritáson mérve). Az olyan technológiák azonban, mint a feltöltőkártyák, illetve a mobilbankolás lejjebb viheti az elvárt fejlettségi szintet.
Nem is beszélve az olyan vállalatokról, mint a MasterCard, ami minden olyan eszközzel ellátja partnerbankjait, ami a kártyapiac gond nélküli működéséhez szükséges. Ez pedig nagy lökést adhat az olyan helyi bankoknak is, amelyeket korábban még kiütöttek a nyeregből a nagy külföldi pénzintézetek.
Bizonyos tekintetben az afrikai bankok még előnyre is szert tehetnek a riválisaikkal szemben, hiszen míg a helyiek a nulláról építhetik fel új rendszereiket, a többieknek igen magas költségek árán, a meglévő rendszereikkel kell összehangolniuk az új fejlesztéseiket. A banki rendszereket fejlesztő Misys szakértője szerint az afrikai bankok költségei bevételeiknek mindössze 30%-át teszik ki, ezzel szemben a gazdag országokban örülnek, ha ez az arány 50%-ra tud csökkenni.
A válság is segítette az afrikai bankokat
Nem meglepő tehát, hogy az új technológiák iránt a nagy afrikai regionális bankok irányából a legintenzívebb az érdeklődés. Ezek közé tartozik például a dél-afrikai Standard Bank, ami 18 országban van jelen Afrika-szerte, vagy a togói Ecobank, ami 32 afrikai országban üzemel.
A pénzintézetek megerősödésének jót tehet, hogy egyes nagy nemzetközi bankok gyengülnek a régióban. A dolláralapú finanszírozás befagyasztása következtében például több francia bank csökkentette a nyugat-afrikai aktivitását. Az HSBC ugyancsak Ázsia felé irányította a figyelmét, megszakítva azokat a 2010 óta tartó tárgyalásokat, amelyek Dél-Afrika negyedik legnagyobb bankja, a Nedbank felvásárlása körül folytak.
A 2008-as válság pedig több afrikai bankot is arra szorított rá, hogy további terjeszkedés helyett inkább maradjanak a kontinensen belül. A regionális pénzintézetek pedig így is kiemelkedő eredményekre képesek: a nigériai bankok például 8%-os kamatmarzzsal működnek, ami kétszerese a Dél-Afrikában jellemző teljesítménynek, és négyszerese a nyugati világban jelenleg megszokottnak.
Mit kellene tenniük a külföldieknek?
Ahhoz, hogy Afrikán kívüli bankok is hozzáférhessenek ezekhez a lehetőségekhez, több lehetőség is nyitva áll: felvásárolják a helyi bankokat vagy a nulláról építenek fel fiókhálózatot. Míg ez utóbbi megoldás nehézségeit nem kell magyarázni, a felvásárlások sem jelentenek egyenes utat a sikerhez.
Ezek hátrányát jól szemlélteti, mi történt a Standarddal. A bank többek között kenyai és nigériai bankokat vásárolt fel, és a tőkearányos megtérülés akár elérhette volna a 13%-ot 2015 első félévben, a goodwillt érintő leírások miatt azonban ez egészen 10,6%-ig esett vissza.
A külföldi bankok számára van azonban egy harmadik út is, erre jelent jó példát a Citi. Az amerikai óriásbank afrikai kormányoknak segített például kötvénykibocsátásokban, illetve banki szolgáltatásokat nyújtott az egyes országok legnagyobb vállalatainak. Ez lehetővé tette, hogy a bank úgy hozzon létre egy földrajzilag kiterjedt hálózatot Afrikában, hogy közben ne kelljen a komplett infrastruktúrát kiépítenie.
Nagy kérdést jelent, hogy az ehhez hasonló modellek fenn tudnak-e maradni a helyi vagy regionális bankok előretörését követően. A külföldi bankoknak emellett speciális riválisaik támadását is vissza kell majd verniük. Az egyik ilyen vetélytársat például a Renaissance Capital jelenti. Ez egy olyan orosz befektetési bank, amely kimondottan a fejlődő piacokra specializálódott, szakembergárdájának zömét pedig olyan afrikai születésű bankárokkal töltötte fel, akik korábban londoni vagy New York-i óriáscégeknél dolgoztak.
A magas hozamkilátásokat azonban minden esetben beárnyékolja a kontinensre jellemző óriási bizonytalanság. Ha azonban Afrika tényleg beváltja a vele szemben állított elvárásokat, a nyertesek azok lesznek, akik együtt tudtak élni ezzel a kockázattal.