Tényalapú jövendölésem: Amerika republikánus kézre kerül

Az ezredfordulón hosszasan laktam az Amerikai Egyesült Államokban. Gyerekkori, majd fiatal újságírói álmaim országában és annak ikonikus helyein: Washingtonban, New Yorkban… Amerika északkeleti partvidékén. Az USA pénzügyi, gazdasági, kulturális központjában.

Magamnak se vallottam be, nemhogy másoknak: igazából kiábrándítónak találtam azt az egész régiót. Ahhoz a térséghez képest a kilencvenes évek legvégén magam mögött hagyott Európában (maximálisan beleértve a mi kis folyton agyonkritizált térségünket) több dinamikát, több innovációt és – mindent egybevetve – értékesebb, színesebb, izgalmasabb életet tapasztaltam meg.

Mondom ezt annak dacára, hogy a civilizált világot valaha ért egyik legnagyobb csapás pont az általam uncsinak sejtetett helyeket érte. Pont akkor, amikor egyedül én tudósíthattam a helyszínről a Magyar Rádiót (mármint a Pentagon elleni támadásról) egy olyan tudósítói lakásból, amely légvonalban legfeljebb öt kilométerre található az Egyesült Államok hadügyminisztériumának gigantikus központjától és melynek falai beleremegtek az utasszállító gép becsapódásába…

Az „uncsi” szót és annak szinonimáit ezért most önkritikusan visszavonom. Viszont kitartok amellett, hogy már akkoriban észleltem annak erős jeleit, hogy „kifújó” fázisba megy át Amerika azon része, amire az egész huszadik században végig folyamatosan irigykedve figyelt a világ többi része. Ahova tízmilliók vándoroltak be és százmilliók vágyódtak volna beköltözni, ott tanulni, egzisztenciát és családot alapozni.

New York-i palesztin-párti tüntetés, 2023. december végén
Fotó: Anadolu/Getty Images

2023. Az a bizonyos északkeleti Powerhouse (az Egyesült Államok motorja) már csak szavak szintjén létezik.

De facto már nem létezik. 

Az USA GDP-jéhez – a huszadik században jellemzően csaknem negyven százalékos hozzájárulást produkáló – New York, New Hapshire, Maine, Delaware, Massachusetts, Rhode Island, Maryland, Wermont, Connecticut államcsoport 21-22 százalékkal „adakozik”.

További tendencia? Egyértelműen negatív.

Ezzel szemben hol történnek manapság az abszolút sikersztorik Amerikában?

Hol történik a legnagyobb tőkefelhalmozás, hol van egyáltalán beruházási láz? Hol épül Amerika jövője?

Kezdőknek: még az 1980-as években is Florida (turisztikai értelemben nem annyira, de az akkor még lényegtelen tétel volt), Georgia, Dél- és Észak Carolina, Tennessee és (a legnépszerűbb amerikai elnök meggyilkolásáról elhíresült) Texas voltak azok a nagyobb államok, amelyek „álomkórban” szenvedtek, mindent egybevetve: „reakciósnak, fajüldözőnek”, „elmaradottnak”, „szegénynek” voltak – nem alaptalanul – nyilvánítva.

Manapság? Az említettek együttes gazdasági, technológiai, innovációs, modernizálódási dinamikája és a világ legerősebb országának GDP-jéhez való hozzájárulása messze lehagyja az „Észak-Keletet” – New York-ostul.

Együtt ők, „az elmaradott déliek” jobb teljesítményt produkálnak, mint a kétezres évek elejének sztárjai: Oregon és Washington állam, sőt Kalifornia.

Nem kertelek tovább: ma általános életminőségben a déli államok – szinte kivétel nélkül – többet nyújtanak egy átlagos jövedelemmel bíró amerikai polgár számára, mint általánosságban az egész Észak-Kelet, illetve – a még a huszonéves koromban (hetvenes években) is – az Európából az Egyesült Államokba irányuló gazdasági migrációt leginkább bevonzó úgynevezett Közép-Nyugat: Michigan, Ohio és társai.

Ahogy soraimat rovom: az USA lakóinak immár nagyobb hányada él „napsütötte” (Sun Belt) régióban, mint Északon, Nyugaton, Közép-Nyugaton, Észak-Keleten. Összehasonlításként: száz évvel ezelőtt az amerikaiak 60, ötven évvel ezelőtt körülbelül 55 százalékuk – az akkor még egyértelműen – gazdagabb, fejlettebb, messze jobb iskolákkal bíró hűvösebb, az „álmok” Amerikáját leképező területeken élt.

Az új amerikai álom húzódik azonban mélyen lefelé: Délre

A texasi Tesla gigafactory, amelynek építése 2020 júliusában kezdődött meg
Fotó: Tesla

A demográfiai trendforduló egyre élesebbnek tetszik: Kalifornia, a néhai szupersztár Silicon Valley-val egyetemben egyre gyorsabban veszít lakosságszámából. Kaliforniát e tekintetben – tehát lélekszámvesztésben – kezdi lassan, de biztosan utolérni az Észak-Kelet… a Közép-Nyugatról nem is szólva.

Miért?

Egy csomó amerikai „think tank” – köztük még a demokrata párthoz húzó, mindenesetre jellegzetesen liberális orientáltságú –, a legtöbb szellemi műhely is arra a megállapításra jut, hogy a néhai – politikai beállítottságban ma is – erősen konzervatív, jobboldali, főként déli állam jobban van kormányozva, mint azok a helyek, ahol a magukat haladónak (progresszívnek) politikai erők irányítanak.

Mindenesetre ez utóbbiakban minden bonyolultabb, kacifántosabban intézhető mindenféle hivatalos papír beszerzése. Nyíltabban: míg a demokrata párti államokban „erős” az állam (értsd a bürokrácia, s vélhetőleg több szükség van a „protekcióra”, tehát nagyobb a korrupció), addig a konzervatív szellemiséget magukból árasztó, de facto: „kevesebb államot, több individuális szabadságot” hirdető és részben valóban gyakorló republikánus helyi kormányzatok alacsonyabb adókat szednek be, könnyítik – nem nehezítik, nem bonyolítják – az üzletalapítást.

Ez szolgáljon magyarázatul, miért veszik egyre többen és egyre inkább a sátorfájukat Kaliforniából vagy New Yorkból és veszik az irányt Texasba: Austinba, Houstonba, aztán Floridába, annak minden városába, Georgiába, Dél-Karolinába a legújabb startupok és növekvő számban olyan globális jelentőségű high-tech cégek, melyek számára az ezredforduló idején még Kalifornia vagy Oregon, előtte New York számított abszolút „inkubátornak”.

A címben mertem úgymond „tényszerűen” jövendölni: szerintem Amerika közeljövőjét, ezt a most kezdődött évet is már beleértve, a republikánus párt fogja „beuralni”. Noha biztos fogalmunk egyelőre nem lehet arról, hogy 2024-ben Trump–Biden-visszavágót tartanak-e vagy sem, az azonban látható, csaknem  bizonyítható, hogy a „nagy Északról Délre költözés” nyomán némely kulcsfontosságú demokrata irányultságú nyugati és északkeleti állam kevesebb, Texas, Florida, esetleg a két Karolina állam, netán még további egy-két tipikusan republikánus állam viszont több elektort delegálhat – a lakosságszám-eltolódás okán – az amerikai elnököt közvetlenül megválasztó testületbe, mint négy évvel korábban.

Ez önmagában véve javítja a republikánus jelölt esélyeit a demokratával szemben. Az elektori testület összetétele a kulcs a tekintetben, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke.

Nagy „csavar” az „új amerikai történetben”, hogy azért a klasszikus Sun Belt övezetbe (tehát a republikánusok birodalmába) költözni tervező és a már ott letelepedett jövő orientált cégek és dolgozói nem szükségszerűen republikánus szavazók (sőt… inkább feltételezhető róluk, hogy demokraták), egyébként is: a déli államok új, modern, „felvilágosultabbnak feltételezett” polgárai amolyan „kettős szívűek”-  ahogy erre David Brooks amerikai közíró  rámutatott (Why people are fleeing Blue Cities for Red States, New York Times): Kevesebb államot, kisebb bürokráciát, alacsonyabb adókat és ennek nyomán olcsóbb lakhatást akarnak. Ezt ma tényszerűen inkább biztosítják a déli államok, mint az északiak.

Az Egyesült Államok jövőjének jobbra (pozitívabbra) fordulása helyi szinten – a friss tapasztalatok szerint – a politikai jobbra tolódáshoz is kapcsolódik. Ez alighanem meg fog látszódni az idén a törvényhozás összetételének változásában, jó eséllyel republikánus többségűvé válik a szenátus is. Ami az elnököt illeti, nos az Enterprise Intstitute, a Brookings és a többi jelentős részben republikánus, részben demokrata orientáltságú agytröszt feltételezése szerint: a Délre költözött északi – eredendően demokrata orientáltságú – új polgárok helyi szinten republikánus szavazókká válnak.

Donald Trumpra azonban soha nem szavaznának.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.

Borítókép forrása: Scott Olson/Getty Images