Fed: fő az óvatosság 2.0

A legutóbbi írásomban az amerikai infláció és foglalkoztatottság összefüggéseivel foglalkoztam, és arra a következtetésre jutottam, hogy még mindig feszesnek tűnik a tengerentúli munkaerőpiac.

Február harmadikán napvilágot látott a legújabb nonfarm payroll-adat, ami megmutatta, hogy hány új állás létesült a gazdaságban, a mezőgazdasági szektort leszámítva. A 187 ezres elemzői várakozásokkal szemben 517 ezer új állás keletkezett, csak decemberben.

Ez alapvetően örömteli hír, hiszen egészséges az amerikai gazdaság, robosztus erőben van a munkaerőpiaca.

1969 óta nem volt ilyen alacsony a munkanélküliségi ráta (3,4 százalék).

Forrás: Labor Department

Az adatok kissé meg is változtatták a befektetők kamatpályához való hozzáállását:

Forrás: Bloomberg, Twitter

A piac 5,1 százalékra árazta a kamatemelési ciklus maximális kamatmértékét, és év végére már nem 50 bázispontos, hanem csak 30 bázispont kamatcsökkentést vár.

Az előző bejegyzésem konklúzióját szeretném megismételni: ha a munkaerőpiac továbbra is feszes marad, fennáll annak a veszélye, hogy túl sokáig marad túl szigorú a Szövetségi Tartalék Rendszer. 

Ez pedig ajjaj a growth részvénypiacoknak!

Miért?

A Fed az alapkamat meghatározásához a munkaerőpiaci folyamatokat figyeli árgus szemekkel. A munkaerőpiac a legfontosabb strukturális tényező az inflációra nézve (bérdinamikát tápláló tényező). Jól látható, ma egy „gap” van a munkaerőkínálat és -kereslet között.

Amerika: több hitelkártya, kevesebb malacpersely

Ugyan a Fed lassítotott a tempón, de a szerdai 25 bázispontos kamatemelés várhatóan újabb és újabb magasságokba fogja lökni az így is óriási, 70-es, 80-as évek óta nem látott amerikai hitelkártya-kamatokat. Közben a lakosság megtakarítási rátája hetvenéves mélypontra jutott.