A legtöbb amerikainak álom az egymillió dolláros megtakarítással nyugdíjba vonulás, amikor az 55-65 év közöttiek átlagos megtakarításállománya 414 ezer dollár volt 2019-ben. Pedig az a közvélekedés, hogy a kényelmes, anyagilag feszültségmentes nyugdíjas évekhez szükség lenne a munkával töltött évek alatt félretett egymillió dollárhoz – ha életünk végéig ki akarunk jönni belőle. Amerikában.
Durva leegyszerűsítésű ökölszabály, hogy 20 évre elég magánmegtakarítást kell felhalmozni: azért forog a köztudatban az 1 millió, mert akkor évi 50 ezer dollár a költségkeret, amiből jól ki lehet jönni.
Mit csinál, aki ennél kevesebbel megy nyugdíjba? Spórol. Levágja a kiadásait, elhagy költséges szokásokat, nyaralásokat, utazásokat, drága és felesleges vásárlásokat, vendéglőzést, kisebb, alacsonyabb fenntartási költségű ingatlanba költözik. Tehát arra a szintre megy le, hogy 20 évig elég legyen a megtakarítása, ne élje fel előbb, minthogy meghal. Ha csak 400 ezerrel megy nyugdíjba, megpróbál kijönni évi 20 000-ből, ami azért nem könnyű.
Hogy ilyen gondokkal ne kelljen szembesülni, alapvető az igen korán elkezdett, akár 40 évig gyakorolt szigorú és folyamatos megtakarítás. Nem nehéz kiszámolni, hogy 20 év gondtalan nyugdíjasléthez el kell tudni tenni a jövedelem legalább 30 százalékát, de jobb, ha az 50 százalékát. És az sem baj, ha nem csupán kötvényekben és részvényekben várja az öregkort a félretett pénz, hanem ingatlan is van a portfolióban.
Mr. Modell (tényleg így hívják) 63 éves és adatelemzőként ment nyugdíjba 55 évesen. Hatszázezer dollárért vásárolt házakat New Yersey szegényebb részein és kiadja őket, amelyből 80 ezer dollár éves bevételt húz, és ennyi az évi személyes kiadása is. Ami, még a költségeket (biztosítások, adó), a vele járó munkát, és az időről időre szükséges felújítási kiadásokat is hozzávéve igen tisztes hozam, valahol éves 10 százalék körüli, és fedezheti a megélhetését élete végéig, hiszen a bérleti díjak nagyjából követni szokták az inflációt. (Kockázat persze ezzel is van, például lerohad a környék, nem akarják kivenni a házakat.)
Nyilván, nem mindenki tud ekkora vagyont felhalmozni a nyugdíjhoz közeledve – ahogy nem is mindenki megy nyugdíjba a 60-as éveiben, egyre tolódik felfelé a munkával töltött kor, bőven vannak nagyon is aktív 70-esek már. De hogy érdemes minél többet félretenni, és minél jelentősebb magánmegtakarítást felhalmozni annak, aki tud, az egészen biztos! Ne kelljen időskorban az államra számítani – mert nem lehet rá számítani.
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
Van-e bármi értelme annak, amit csinálunk, amikor úgyis meghalunk?
Vakmajom: Ha nagyon le akarnám csupaszítani Don DeLillo 1985-ben megjelent regényének, a Fehér zajnak a tartalmát, ezzel a kérdéssel tudnám. Vagy azzal, hogy miképpen lehet megszabadulni a minden átszövő halálfélelemtől.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.