Joe Biden elnök saját magát okolhatja, hogy az amerikaiak elégedetlenek a magas benzinárakkal. Lényegében ez a leginkább bizarrnak tetsző mondandója a Mohammed Alyahya-val készült interjúmnak. Az Egyesült Államokban ténykedő, nagy tekintélyű energetikai-makrogazdasági elemző, geopolitikai tudós, vezető amerikai és arab újságok kommentátora azt követően adott interjút, hogy előzőleg – ugyancsak online közvetített – konferenciát tartott a washingtoni Kennedy School of Law Közel-keleti Kutatóintézetében.
Zentai Péter: Szaúdi-Arábia a jelek szerint „otthagyja” az Egyesült Államokat és arra készül, hogy fő szövetségest váltson. Ezáltal elősegíti, hogy a Nyugat hátrányára változzanak a nemzetközi erőviszonyok. Egyetért rövid analízisemmel?
Mohammed Alyahya: Minimális mértékben sem értek egyet. Ön, ahogy a világsajtó legfőbb orgánumai – kimondva-kimondatlanul –, szakmai kritika nélkül elfogadja azt az elméletet, hogy Rijád Moszkvával összefogva, „gazdasági terrorral” politikai engedményekre akarja kényszeríteni a nyugati világot.
Nem így van? Az, hogy a világpiaci ellátást egy rendkívüli energetikai vészhelyzetben koordináltan szűkítik együttesen a szaúdiak és más vezető olajtermelő monarchiák, Oroszországgal együtt, az tényleg felfoghatatlan. Csak akkor érthető, ha direkt és együttesen gyengíteni akarják a Nyugat helyzetét…
A nyugati országok egy rossz szót nem szóltak sem az OPEC-döntés előtt, sem közvetlenül azt követően, hogy nyilvánosságra került, napi 2 millió hordóval kevesebbet termel ki az arab országok csoportja és Oroszország. Az Egyesült Államok kormánya viszont – még a döntést megelőzően – nyíltan nyomást gyakorolt Szaúd-Arábiára, követelve, hogy halasszák el magát az OPEC tanácskozását, illetve nehogy csökkenteni merje kitermelését, exportját legalább egy hónapon át. Ezt diktátumnak fogta fel az összes olajtermelő és olajexportáló ország. Ezután még inkább igazolniuk kellett, nem engednek külső nyomásnak.
A Fehér Házat az vezérli, hogy ne jusson politikai-gazdasági előnyhöz az OPEC-kel szövetségessé vált Oroszország, amely a magasabb olajárak nyomán több pénzhez jut és biztosabban finanszírozhatja a háborúját Ukrajna ellen. Amerika számára az agresszió finanszírozásának megakadályozása a cél…
Ez a hibás olvasata a fejleményeknek. A piacokon nem tört ki pánik, az olaj világpiaci ára továbbra is jóval száz dollár alatt van. 30-40 százalékkal olcsóbb ma is a Brent nyersolaj, mint fél évvel ezelőtt, jóllehet akkor még csak szó sem volt a kitermelés és az export csökkentéséről.
Csakhogy akkor kitört a háború! És természetes volt a pánik… Számomra felfoghatatlan, hogy Szaúd-Arábia, amely az Egyesült Államok kivételezett szövetségeseként ténykedett a világban az elmúlt évtizedekben, hirtelen összefogott Oroszországgal. Miért?
A történetnek az olajpiaci fejezete nem elsősorban politikai, hanem gazdasági-technológiai természetű. Az Egyesült Államok saját magának okozta a problémát, amit most átpolitizál azzal, hogy nem termel olajat. Ez persze túlzás, mert nagyon is termel, de Biden hatalomra kerülése óta direkt szűkítik a saját olajvagyon kiaknázását. A „ma” összetett gazdasági, és nem csak amerikai, hanem globális problémáit a szakmailag, társadalmilag, politikailag előkészítetlenül nagy hirtelenjében beindított, álságos „zöld fordulat” okozza. Az Egyesült Államok 2020-ra – történelmében először – elérte, hogy totálisan függetlenné váljék a világ energiahordozókat kitermelő országaitól. Importőrből egyenesen komoly exportőrré sikerült válnia…
Donald Trump izolacionista politikájának eredményeként.
Annak nevezzük Trumpot, aminek akarjuk, de tény, hogy szenzációsan fejlődött 2016 és 2020 között az amerikai olajipar, az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra, főként a technológia. Mindez lényegileg járult hozzá a munkaerőpiac javulásához, százezrek jutottak biztos megélhetéshez. Az olajreneszánsz bebiztosította, hogy Amerikában egy időre tényleg megszűnt a munkanélküliség. Bidenék azonban, kampányígéreteiknek megfelelően, a beiktatástól kezdődően azonnal óriási energiákkal és pénzáldozatokkal láttak neki a reális energiatermelés visszafogásának. Agyonerőltették a megújuló forrásokra való átállást, környezetvédelmi és politikai okokra hivatkozva brutálisan előidézték, hogy lesorvadjanak az olajtermelő kapacitások, például leállították az ország legfontosabb olajvezetékét. Két év alatt lenullázódtak az olajipari beruházások, munkahelyek garmadája szűnt meg.
Történt mindez egy jobb minőségű, az ember egészségét segítő átállás érdekében…
Előkészületlenül, tervszerűtlenül, a világban – a Covid-járvány nyomán – láthatóan kibontakozóban lévő gazdasági megrendülést figyelmen kívül hagyva. Sorra vonták vissza a palagáz-kitermelési engedélyeket, a jövő energia ellátását szolgáló létező, korszerű infrastruktúrákat lezárták, példának okáért az amerikai gazdaságban lényegi szerepet betöltő Keyston olajvezetéket. Eközben növelték a költségvetési hiányokat a napenergia és az elektromos mobilitás erőltetett állami szubvencionálásával.
Ezt ígérték a kampányban és ezért választották elnökké Bident.
Ez igaz. De az amerikai kormány mindmáig nem informálja átfogóan a szavazókat, hogy a meghirdetett grandiózus energiafordulat miatt vészesen meg tud inogni a száz éve beágyazódott, szervesen és folyamatosan fejlődött klasszikus energiabiztonság. Az alternatív energiaforrások központi tényezővé alakítása ráadásul olyan elhúzódó folyamat, amelynek során Amerika az új technológiák alapanyagainak jó részét most sokkal inkább külföldről kénytelen beszerezni, mint eddig bármikor. Leginkább pedig éppenséggel Kínának lesz leginkább kiszolgáltatva alapanyag ellátásban. Kínától ezerszer jobban fog függeni, mint ma az OPEC-től. Kínától, amelyet stratégiai fő ellenfeleként címkéz.
Nem vagyok felkészült, hogy ezekben a dolgokban érdemben vitatkozhassak Önnel, de miért kell Szaúd-Arábiának segítenie Oroszországot, ami – közvetve ugyan – de itt és most támadja az Amerika vezette nyugati világ értékrendjét, egységét?
Szaúd-Arábia és a többi OPEC-ország nem kötött semmiféle politikai szövetséget Oroszországgal. Ez utóbbi így is, úgy is – a szankciós rezsim okán – egyre kevésbé tud piacra lelni olajával, ha kijátszani igyekszik a bojkottot, akkor a piaci ár alá kell mennie. Az öböl menti arab országok és a legnagyobb kitermelőnek számító Szaúd-Arábia semmi egyebet nem tett, mint stabilizálta – ez be is bizonyosodott – az olajárat olyan szinten, ami mellett tartósan tud rendkívüli helyzetekben újabb kapacitásokat beállítani, közben készleteket halmozhat fel rosszabb időkre, legfőképpen van ideje és lehetősége korszerűsíteni a kitermelést. Ez nem rossz, hanem jó a Nyugat számára.
Ha pedig Amerikának így nem megfelelő a globális olajellátási helyzet, akkor saját, jól felfogott érdekében engedélyezze a hazai kitermelés ismételt felfutását, váljék ismét nettó exportőrré.
Új Afganisztán, a tálib közgazdászok és kínai vagonok országa
A geopolitikai fordulatok viharaiban szinte már megfeledkeztünk arról, hogy alig több mint egy éve még a Talibán afganisztáni győzelme és a nyugati koalíciós erők kivonulása borzolta a kedélyeket. A régi-új iszlamista rezsim működéséről, a nem ok nélkül a „birodalmak temetőjének” becézett ország jelenéről és jövőjéről, az afgánok előtt álló gazdasági lehetőségekről kérdeztem Dr. Wagner Pétert, a Külügyi- és Külgazdasági Intézet vezető kutatóját, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatóját.