Amerika elesett – Ópiátkrízis 2. rész

Az ezredfordulóra az ópiát hatóanyagú fájdalomcsillapítók Észak-Amerika leggyakrabban felírt gyógyszereivé váltak, ez pedig milliókat indított el az addikció lejtőjén. A szintetikus származékok feketepiaci elterjedése, majd a COVID-19 tovább fokozták a járványszerűen terjedő krízist, a túladagolás általi halálozások száma évről évre meredeken nő. Az USA és Kanada kormányai inkább kevesebb mint több sikerrel próbálnak úrrá lenni a helyzeten, amelyből azonban egyelőre nem látni a kiutat.

Vancouver, 2019. A családommal épp Gastownban, a belvárosi turistanegyedben sétálunk és bámészkodunk. Miután megnéztük a környék nevezetességeit, végigvonultunk a vöröstéglás, egy-két emeletes házakkal, kovácsoltvas lámpaoszlopokkal, árnyas fákkal és színpompás virágokkal szegélyezett sétálóutcán, amíg egy kereszteződésnél lyukadtunk ki. A túloldalon már felhőkarcolók között folytatódik az út, amin továbbhaladva sokkoló látvány tárul a szemünk elé.

A toronyházak aljában emberek ülnek és fekszenek félig vagy teljesen öntudatlan állapotban. Olyan sokan vannak, hogy vissza kell fordulnunk, mert egyszerűen nem férünk el tőlük. Teljesen elfoglalják a járda számunkra belátható szakaszát, körülöttük kabátok, pokrócok, és más személyes tárgyak, rengeteg szemét és használt fecskendők hevernek. Néhány szedett-vedett sátor is árválkodik az utcán, vidám színeik éles kontrasztot alkotnak a szürke utcával és a nyomorral, amelyből mintegy végső menedékként szolgálnak.

Amint felocsúdunk a döbbenetből – mert ezt a látványt nagyvárosban felnőtt emberként is igen nehéz feldolgozni –, és igyekszünk minél gyorsabban elhagyni a helyszínt, gyorsan rápillantok az utcanévtáblára. Hastings Street. Rögtön beugrik, hogy néhány ismerősünk már az utazás előtt figyelmeztetett, hogy ezt az utcát (vagy legalábbis ezt a szakaszt) kerüljük el messziről.

Ekkor még semmit sem tudok az ópiátjárványról, amely már két évtizede tart, és minden évben egyre több áldozatot szed.

Hastings Street-i életkép
Fotó: Gary Coronado / Los Angeles Times via Getty Images

A feketepiac felemelkedése

Bár néhány egészségügyi szervezet már az OxyContin piacra dobása után néhány évvel megkongatta a vészharangot, az USA kormánya csak 2010 körül eszmélt rá a probléma súlyára, és kezdett lépéseket tenni a megoldására. Hamarosan már járványként emlegették a jelenséget, megfékezésére pedig több különböző eszközt vetettek be. Az egészségügyi szervezetek frissítették ajánlásaikat a fájdalomcsillapítók alkalmazását illetően, a hatóságok pedig keményebben léptek fel azokkal az orvosokkal szemben, akik kirívóan sok ópiumszármazékot írtak fel a betegeiknek, illetve a gyógyszerészekkel, akik anélkül adták el ezeket a termékeket, hogy jelentették volna az extrém mértékben megnövekedett igényt az illetékeseknek (holott ez kötelességük). A szövetségi kormány törvényekkel és dollármilliókkal támogatta az ópiátfüggőséggel kapcsolatos kutatásokat és orvosi kezeléseket, később pedig az ártalomcsökkentésre fókuszálva egyes államokban tűcsere központok nyíltak, és igyekeztek széles körben elérhetővé tenni az ópiát-antagonista (azaz velük ellentétes hatást kifejtő, túladagoláskor használatos) Naloxont.

Ekkor azonban már késő volt. A kétezres években ugyanis a legális ópiumszármazékokkal párhuzamosan az illegális drogok piaca is egyre nőtt. Bár – ahogy az előző részben említettem – sokan eleve azért fordultak az ópiátok felé, mert a fájdalmuk forrását célzó oki terápiát nem engedhették meg maguknak, azért az OxyContin és társai sem voltak kifejezetten pénztárca kímélők. Ezért sokan az addikció kialakulása után, amikor már nem tudták megengedni maguknak a receptre kapható gyógyszereket, az utcán kapható drogok, elsősorban a relatíve olcsó heroin felé fordultak. 2005 és 2012 között közel megduplázódott a heroinfogyasztók száma (380 ezerről 670 ezerre), akiknek körülbelül 80 százaléka korábban receptre felírt ópiátokat szedett.

A fájdalomcsillapítást illető újabb paradigmaváltást követően az orvosok elkezdték visszafogni a receptfelírást sokszor anélkül, hogy észrevették és kezelték volna a páciensek függőségét, akik így tömegesen fordultak a heroin felé. Ehhez hozzájárult, hogy a Purdue Pharma – inkább szabadalmi, mint gyógyszerbiztonsági okokból – ekkoriban változtatta meg a gyógyszerformát úgy, hogy a drogfüggők többé nem tudták feltörni a burkot, és a port vízben feloldva oldatként, intravénásan beadni maguknak. A mexikói drogkartellek hamar felismerték a keletkező piaci rést, és bőségesen ellátták a lakosságot heroinnal, nemsokára pedig – kínai kollégáikkal egyetemben – egy még veszélyesebb anyagot kezdtek el terjeszteni.

A fentanil aranykora

A fentanil nevű szintetikus ópiátot egy belga orvos, Paul Janssen kísérletezte ki 1959-ben. (Ha a név ismerősen cseng, az nem véletlen: az általa alapított Janssen gyógyszergyár napjainkban a világ egyik legnagyobb cégének, a Johnson&Johnson-nak a leányvállalata. A cég azóta is forgalmaz fentanil tartalmú fájdalomcsillapítót, legnépszerűbb termékük a Duragesic, egy transzdermális, azaz bőrön keresztüli felszívódást biztosító tapasz.)

Ahogy a feketepiacon egyre nőtt a kereslet az ópiumszármazékok iránt, a kartellek új megoldások után néztek, hogy kielégítsék az igényeket. A fentanil tökéletes megoldásnak bizonyult: a heroinnal ellentétben – amelyet a morfin kémiai módosításával hoznak létre – ez egy teljes mértékben szintetikus, azaz laborban előállítható anyag, ami sokkal praktikusabb és költséghatékonyabb megoldás, mivel nem kell hozzá mákot termeszteni. Emellett a hatása mintegy százszorosa a morfinénak és ötvenszerese a heroinénak, ezért elegendő egyszerre kisebb mennyiséget szállítani belőle, ami csökkenti a lebukás veszélyét. Mindez együttesen egy rendkívül olcsó és hatékony, ugyanakkor iszonyatosan veszélyes droggá teszi a fentanilt, amely hamarosan vezető okozója lett a túladagolásos haláleseteknek. A tiszta fentanil letális dózisa ugyanis mindössze néhány milligram, így már egy minimális eltérés a fogyasztó megszokott adagjától könnyen végzetessé válhat.

Különböző ópiátok túladagolása általi halálozás 1999 és 2021 között

A problémát fokozta, hogy egy idő után a drogdílerek elkezdték más kábítószerekkel, például kokainnal és metamfetaminnal keverve árusítani a fentanilt, amitől még kiszámíthatatlanabbá vált az adagolás, így a halálesetek száma egyre meredekebben emelkedett, és ez a trend sajnos napjainkban is folytatódik. Becslések szerint a járvány halálos áldozatainak száma az USA-ban 2020-ig elérte az 500 ezer főt.

Mindezek után újabb csapásként jött a COVID-19, amikor lezárásoknak hála rengeteg potenciális áldozat kikerült az egészségügyi rendszer látóteréből, ráadásul a legtöbben fokozott stresszt és szorongást éltek át. Ezek a hatások a pandémiához kapcsolódó gazdasági nehézségekkel együtt hatalmas ugrást idéztek elő mind a drogfogyasztók, mind a halálozások számában, egyedül 2022-ben több mint százezer végzetes kimenetű túladagolás történt.

A kanadai helyzet

A járvány hamar túlgyűrűzött az USA határán Kanadába, ahol kezdetben inkább gyógyszerhatósági szigorral próbálták megfékezni. 2012-ben visszavonták az OxyContin engedélyét, ez az intézkedés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a kínai kartellek nemsokára hamis tablettákkal árasztották el a nyugati provinciákat, Brit-Kolumbiát és Albertát. Ezek a tabletták azonban oxikodon helyett fentanilt tartalmaztak, így ez a drog hamarabb terjedt el Kanadában, mint az USA-ban. A dílerek pedig hamarosan már a fentanilnál is hatékonyabb származékokat állítottak elő és forgalmaztak, például karfentanilt, amit többek között elefántnyugtatóként használnak, sőt, sokan már amiatt aggódnak, hogy – mivel a halálos adagja minimális, szabad szemmel alig látható mennyiség – akár kémiai tömegpusztító fegyvernek is alkalmas lehet.

A 2010-es években az illegális származékok elterjedése az USA-hoz hasonló tendenciát mutatott, a halálozások száma pedig olyan mértékben megnőtt, hogy 2016-tól a leginkább érintett provinciákban évtizedek óta először csökkenni kezdett a születéskor várható élettartam.

Ópiáttúladagolás általi halálozások száma és 100 ezer főre vetített aránya provinciákra lebontva 2020-ban

Az ország drogpolitikája kezdetben a fogyasztás szankcionálására helyezte a hangsúlyt, később azonban ez fokozatosan megváltozott. Az első tűcsere központ még 2003-ban nyílt meg Vancouver belvárosában (valószínűleg ennek a környékére sikerült odatévednünk az ominózus kirándulás alkalmával), ahol steril tűkkel és elsősegélynyújtó személyzettel igyekeztek megmenteni a függőket a drogtúladagolás következményeitől. Eleinte a konzervatív kormány ellenezte az ötletet, és többször is megpróbálta ellehetetleníteni a központ működését, látva azonban a helyzet súlyosságát, később mégiscsak támogatta a hasonló intézmények elterjedését országszerte. A későbbiekben a hangsúly egyre inkább a kármentésre terelődött: a 2017-es Good Samaritanian Overdose Act jogi védelmet biztosít azoknak, akik túladagolás esetén segítségért fordulnak, egy év múlva pedig egy másik törvénnyel megkönnyítették az orvosok számára, hogy ,,gyengébb” ópiátokat, például heroint és metadont írjanak fel azoknak, akiket fentanilról vagy más szintetikus származékokról próbálnak leszoktatni.

Túladagolás okozta halálozások Kanadában az elmúlt években és a Public Health Agency of Canada előrejelzései 2024-re
Forrás: canada.ca

Az USA-hoz hasonlóan a COVID-19 Kanadában is ugrásszerű növekedést hozott a fogyasztók és a halálozások számában, amelyek sajnos a pandémia végeztével sem ugrottak vissza a 2020 előtti szintre. A küzdelem tehát még javában tart, a két ország lakosai pedig csak reménykedhetnek benne, hogy az egészségügyi, bűnüldöző és jogalkotó szervek komplex együttműködése végül képes lesz megfékezni ezt a példátlan méretű népegészségügyi krízist.

A cikk szerzője Csizmadia Eszter

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.