Rekorder részvényárfolyam egyenlő rekordprofit?

A 2023 év a kötvénypiaci hozamok megtorpanásának, sőt a nagy mennyiségű várt jegybanki kamatvágások kiárazásának ellenére részvénypiaci ralival indult. A pénzügyi portálok előszeretettel hirdették – olykor szinte napi gyakorisággal –, hogy a messze legnagyobb kapitalizációval rendelkező amerikai részvényindexek újabb és újabb történelmi csúcsokra emelkedtek. Mint ilyenkor általában, most is előkerült a kérdés, hogy a történelmi csúcsok mellett fair értéken forognak-e részvénykosarak.

A tavaly negyedik negyedéves hozamcsökkenéseknek, majd az egyre gyorsuló technológiai láz mellett az emelkedést, mint minden más reáleszköz árát az elmúlt időszakban, az infláció is hajtotta. Az inflációval korrigált, reálértéken számolt S&P 500-érték még elmarad a 2021-ben látott csúcsokhoz képest.

Ugyanakkor annyival elintézni a dolgot, hogy reálértéken jártunk már magasabban, azt a feltételezést implikálná, hogy anno fair értéken forogtak a papírok. Ennek megvizsgálására érdemes egy szintén inflációval igazított mutatót segítségül hívni, a Shiller P/E rátát. A ráta nemcsak az index értékét, de a vállalatok visszamenőleges nyereségét is az inflációhoz igazítja.

Öröm az ürömben, hogy a Shiller-mutató szerint sem értük még el a korábbi csúcsokat, azonban a hosszabb távon megtakarítóknak ez sovány vigasz lehet. A mutató historikusan viszonylag jól jelezte előre a hosszú távú hozamokat, a jelenlegi magas értékeltség lényegében azt jelenti, hogy a pozitív várakozások már beárazódtak, a megkereshető hozam már nagyrészt beépült az árba. Természetesen rövid távon a racionalitás kevésbé fontos tényező a piaci mozgások tekintetében, és könnyen érezhetjük úgy, hogy a régi Wall Street-i mondás érvényesül, miszerint

„only the fools are dancing, but the bigger fools are watching”.

Mindemellett a hosszú távra játszó befektetőknek most még inkább megérheti az értéket keresni a piacon.