A nyitókép Preiszler József rajza a Pilvax kávéházról
Az értékalapú befektetők erősségének tekinthető, hogy sok elemzés és munka által az átlagnál remélhetőleg jobb becslést adnak egy-egy várható gazdasági folyamatról. Ugyanakkor, általános probléma, hogy a folyamat sorsdöntő eseményeinek időzítésére igencsak rossz esélyekkel tudunk becslésekbe bocsátkozni. Emlékszem például, hogy 2010 nyarán már téma volt, hogy a japán jennek előbb-utóbb le kell értékelődnie, tehát mi megtesszük tétjeinket ellene (80-85 körüli USDJPY árfolyam környékén jártunk). A jen nem mozdult sehová. Ettől függetlenül az elemző kollégák elmondták ugyanezt egy év múlva, sőt két év múlva is. És lám, 2012 telétől 2013 májusáig, értéke negyedét elveszítve 100 fölé lendült a dollár/japán jen árfolyam, az azóta eltelt években pedig nem is ment már többé ez alá. Tehát, a várt folyamat szélsebesen és nagy erővel végbe ment. Azonban igen kevés fogalmunk volt előzetesen róla, hogy ez mondjuk az évtized mely részében történik meg.
Most, hogy túl vagyunk március 15. ünnepén, szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy 1848-ban ez a nap is mennyire előre megbecsülhetetlen körülmények között zajlott le. A többség szerintem nem is tudja, milyen kis csoport által irányítva történt meg legdicsőbb felkelésünk. Igaz, a távlati szemlélő számára valamilyen hasonló esemény, valahol a környező időszakban várható volt.
1848 eleve a forradalmak éve lett Európában. Február végén a francia nép már elüldözte a királyát, Lajos Fülöpöt, és kikiáltotta a köztársaságot. Március 11-én a bécsi, majd másnap a magyar fiatalok is megfogalmaztak követeléseket. Miután 13-án kitört Bécsben a felkelés, 14-én a budapesti fiatalok kis csoportja is elhatározta, hogy másnap reggel 8-kor gyülekeznek, és érvényt szereznek a saját, 12 pontból álló listájuknak. Közülük a 25 éves Petőfi Sándor megígérte, hogy még az éjjel ír egy verset is az alkalomra. Ez lett a Nemzeti dal.
Petőfi Sándor (a kép Barabás Miklós műve)
Tehát, volt egy óriási forradalmi hevület, amelyben valamilyen nagy hatalommal bíró, befolyásos (ma úgy mondanánk „influencer”) kör életre hívta a felkelésünket? Nos, nem teljesen. Petőfi már hajnalban elment a Pilvax-ba (amely amúgy azért volt népszerű, mert a kávé mellé ingyen járt egy kis reggeli). Csupán két embert talált itt. Átmentek a kávéházból előkészülni (az ekkor 23 éves) Jókai Mórhoz. Majd, amikor visszatértek a kihirdetett reggel 8-as időpontra, kiderült, hogy összesen hatan jöttek el (velük együtt). Ennyi volt az egész. Hat huszonéves srác, akik közül egy Petőfi nevű felállt, és a kávéház asztalánál a másik ötnek felolvasta a Nemzeti dalt. De közülük is Vasvári Pál konkrétan lelépett csajozni napközben, így a délutánra a csapat által összehozott felvonulást már lekéste. (Természetesen nem szeretném a fiatal urak addigi érdemeit kisebbíteni. Nem átlagos húszévesek voltak. Jókai már vezette az Életképek című újságot, és Petőfi művei is országosan ismertek voltak. De, hogy reálisan lássuk, ma úgy mondanánk, hogy Petőfinek volt 3.000 követője. Ennyi példányban lehetett eladni az 1847-es verseskötetét.)
Végső soron tehát volt egy forradalmi időszak, amely végigsöpört Európán. Meg volt a társadalmi igény és a kiszámítható folyamat. Azonban nincs az a gazdasági előrejelző, aki megmondta volna, hogy ez a hat fiú épp egy március 15-i nap reggelén fel fog kerekedni, végigjárja az egyetemeket, benyit az előadókba, felolvassa több helyen a 12 pontot vagy épp a Nemzeti dalt, és délre már ötezres tömeget gyűjt maga mellé.