2022 elején valami rendhagyó történt az arany piacán. A Covid-válság utáni újranyitások és az ukrajnai orosz agresszió okozta inflációs sokkok ráébresztették a vezető jegybankokat, hogy az infláció nem csak átmeneti tünet, így az év során kamatemelési ciklusba kezdtek. A piac el is kezdte beárazni a monetáris szigort, az 5 éves inflációkövető amerikai állampapír hozama 2 százalék fölé emelkedett.
Arra, hogy amerikai állami garanciával lehessen éves 2 százalékos reálhozamot elérni öt évig (fixen), arra másfél évtizede nem volt példa… A befektetők az elinflálódástól teljesen védve gyarapíthatják vagyonukat.
Az arany – mint zéró kuponú infláció elleni pénzhelyettesítő – az efféle tőkepiaci konkurenciára érzékenyen szokott reagálni. Azonban a tavalyi év során keményen tartotta magát a nemesfém az egyre emelkedő reálkamatok ellenére.
Adott tehát a kérdés: mi történhetett az arany piacán?
A kínálat viszonylag stabil a bányászati termelés relatív alacsony rövid távú volatilitásának köszönhetően. A keresleti oldalon a négy fő felhasználási forma a technológia (elsősorban mint vezető elem az áramkörök kialakításánál), az ékszerészet, a befektetési célú vásárlás, illetve a jegybanki kereslet.
A technológiai felhasználás a hatékonyság növekedésével csendesen csordogál lefelé, míg az ékszerészeti arany ciklikusabb, leginkább a magasabb kerestűek fogyasztását követi. A tavalyi év inflációs sokkja leginkább az alapvető fogyasztási javakat érintette – élelmiszer, energia – így akinek a fogyasztási kosara csak kismértékben tartalmazza ezeket a javakat, az nem látta vásárlóereje komolyabb erodálódását, mint azt sok luxuscikk esetében, vagy a tehetősebb országok inflációs rátájában is megtapasztalhattuk. Így összességében ezen a területen sem volt komolyabb változás a keresletben.
A fent leírt összefüggés a reálkamatok és az aranyár között elsősorban a befektetési keresletet érinti, ami a tavalyi második félévben be is esett. Ugyanakkor a jegybanki vásárlások megtámasztották a piacot, így az arany árfolyama kisebb bukkanók után az idei évre újfent az 1900-2000 dolláros unciankénti sávban kereskedhet.
A jegybanki vásárlások jelentős részét egy maroknyi feltörekvő piaci jegybank adta. Az ukrajnai háború kitörése, valamint az arra válaszul adott orosz jegybanki eszközök befagyasztása miatt többen prognosztizálták, hogy a nyugati bankrendszertől való függőség csökkentése miatt polarizálódhat a globális pénzügyi piac.
Jelenleg a dollár a devizaváltások 90 százalékánál biztosítja a likviditást, mivel az egyes devizakeresztek (például. mexicói pezo és thai bhat) nem rendelkeznek kellő piaci mélységgel a közvetlen váltáshoz, így ezeket a dollárpiacon keresztül kereskedik. Hasonlóan a tartalékeszközök szintjén is domináns a zöldhasú a maga 60 százalékos részesedésével, míg a kereskedelemben és nemzetközi hitelezésben is 50-60 százalékos arányban van jelen az amerikai fizetőeszköz.
Értelmezhetjük az arany piacán történteket a globális monetáris rend változásának egy faktoraként?
Egyik oldalról igen, valóban vannak jelei a pénzügyi piacok blokkosodásának, valamint a háború okozta magas infláció és emelkedő kamatkörnyezet miatt több jegybank is aranyba, vagy magasabb kamatozású devizákba menekült. Ugyanakkor a tartalékeszközök megoszlását illetően érdemes árnyalni a képet. A tartalékokból leváltott amerikai dollárok közel háromnegyede más, nyugati szövetséges ország devizájába vándorolt (svéd korona, ausztrál és új-zélandi dollár). Továbba az arany szerepe a tartalékkosárban nemcsak annak mennyiségétől, hanem a meglévő állomány átárazódásától is függ. Amennyiben az aranytartalékok nominális értékének és azok tartalékokon belül mért arányát nézzük, a legnagyobb növekedést az USA és a vezető nyugat-európai országok érték el, pusztán készletük papíron történt átárazódása miatt 2022 során.
Az arany árfolyamára vonatkozóan mérsékelt optimizmusra ad okot, hogy magas reálkamat mellett sem esett komolyabb mértékben a nemesfém árfolyama. A reálkamatokban látott trendek fordulójával a befektetési kereslet is visszatérhet a piacra – ahogy voltak már erre utaló jelek az idei első negyedévben – további vásárlóerőt támasztva a piacon. Továbbá, habár a dollár tartalékdeviza szerepe némileg csökkent, az adatokból úgy tűnik, hogy a jegybankok javarészt továbbra is a biztos intézményi háttérrel rendelkező gazdaságok devizáit részesítik előnyben, valamint az arany felé is történt egy elmozdulás.