Populista kampánytéma vagy reális megoldás a dollarizáció?

Megválasztása óta keveset beszélt Argentína új elnöke a dollárra való átállásról, pedig a lépésnek komoly előnyei lennének. És komoly hátrányai is.

Argentínában elnökválasztást tartottak 2023 novemberében, amely hatalmas meglepetésre a libertariánus Javier Milei győzelmével zárult.

Programja arra épült, hogy az állam gazdasági szerepét drasztikusan csökkenti, az argentin jegybankot felszámolja. De beígérte a formális dollarizációt is, az amerikai dollár mint hivatalos fizetőeszköz bevezetését a jelenlegi argentin peso helyett, ám megválasztása után erről már óvatosabban fogalmazott.

Számos ponton lehet kritizálni Milei terveit, azonban az egyértelmű, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzete megköveteli a drasztikus változtatásokat; a világbajnok éves infláció márciusban már 287 százalék felett volt, a lakosság nagyjából fele a szegénységi küszöb alatt él, és egyes elemzők szerint az ország technikai recesszióba süllyedt.

Ennek megfelelően az elnök sokkterápiát hirdetett, a pesót jelentősen leértékelték, és elindultak a gazdasági reformok. A leértékelés azért is fontos, mert Argentínában 2019 óta csúszó dollár-peso árfolyamrendszer van, és a jegybank határozza meg a hivatalos árfolyamot. Emellett viszont leginkább a feketepiaci keresztárfolyam a meghatározó, ami sokszorosa volt idáig a hivatalosnak.

Az egyes dollárárfolyamok Argentínában. Forrás: Refinitiv Eikon

Bár a kampány egyik fő témája volt, a dollarizációról azóta kevés szó esik, pedig korántsem elvetendő az ötlet.

Mi is a dollarizáció?

Dollarizáció alatt azt a folyamatot értjük, amikor egy ország egy másik ország valutáját fizetőeszközként kezdi használni. Ez nem feltétlen az amerikai dollár, lehet az euró is például, Argentína esetében viszont ténylegesen a dolláról beszélünk. A folyamat lehet hivatalos (formális) vagy nem hivatalos (spontán) is, Argentínára az utóbbi már jellemző; a cikk az előbbi lehetőséggel foglalkozik.

Jelenleg a világon 11 ország használja az Egyesült Államokon kívül az amerikai dollárt, mint hivatalos fizetőeszközt, viszont gazdasági méretében egyik sem hasonítható össze Argentínával, így az ottani tapasztalatokat, eredményeket nem lehet készpénznek venni dél-amerikai állam esetében.

Miért lenne áldás?

A hivatalos dollarizációval a központi bank pénzkibocsátó szerepe és az önálló monetáris politika is megszűnik, az ország követni kezdi az USA monetáris politikáját. Emiatt a jegybank pénznyomtatással nem képes elinflálni a fizetőeszközt, és importálja a dollár, valamint az amerikai monetáris politika hitelességét.

Az árfolyamingadozás megszűnne, ezzel együtt pedig a veszély is, hogy egy esetleges leértékelődés hatására megugrik az infláció, mint ahogyan azt tette például a decemberi alkalom után. Továbbá, a hitelezés olcsóbb és a tőkebevonás is könnyebb lenne az árfolyamkockázat és az inflációs nyomás megszűnésével, így a dollarizációval Argentína a gazdaság felpörgetését érhetné el.

Az önálló monetáris politika megszűnése miatt a jegybank nem lenne képes megoldani az esetleges fiskális problémákat, a kormány a költségvetés hiányait kizárólag hitelekkel vagy magasabb adókkal tudná pótolni. Ez elsőre akár negatívumnak is tűnhet, ellenben nagy előnye, hogy a fizetőeszköz elinflálása fel sem merülhetne. Emiatt a fiskális politikának konzervatívnak és óvatosnak kellene lennie. Ez a dollarizáció nélkül is Milei tervei között szerepel, az idei évben kétszázalékos költségvetési többletet tervez elérni, ennek pozitív előjele, hogy az év első két hónapjában sikerült is, több mint 10 év után először. 

És miért lenne átok?

A jegybank elesne a seigniorage-bevételektől (a pénz előállítása és értéke közti különbözet), és a központi bank nem tudná függetlenül meghatározni a kamatszintet. Ugyanakkor, ahogy a legtöbb feltörekvő országban, ez jelenleg is nagyban függ az amerikai jegybank, a Fed által meghatározott szinttől, illetve a spontán dollarizáció következtében az argentin jegybank seigniorage-bevételei jelentősen csökkentek a formális dollarizáció nélkül is. Továbbá, bár az árfolyamingadozás megszűnése jó hír az infláció szempontjából, a leértékelődés exportot élénkítő hatása is megszűnne.

A korlátozott monetáris és a konzervatív fiskális politikából adódóan egy esetleges recesszió, rosszabb esetben válság esetén az állam nem tudná hatékonyan tompítani ezek mértékét. (De túlfűteni sem tudná a gazdaságot a fellendülés éveiben.)

A külső sokkokra adott reakció azért is fontos, mert a hiánya az eddigi tapasztalatok alapján ahhoz vezet, hogy a dollarizált országok gazdasági növekedése jóval lassabb és hektikusabb, mint azon országoké, amelyek saját valutát használnak. 

A legnagyobb probléma azonban, hogy a dollár bevezetéséhez Argentínának nagy mennyiségű valutára volna szüksége, amiből jelenleg a helyi elemzők szerint negatív mérlege van az államnak. Viszont, ha a lakosság megtakarításait is figyelembe vesszük, más számokat kaphatunk, mivel az amerikai után az argentin lakosságnál található a legtöbb amerikai bankjegy.

A valutatanács tapasztalatai

A korábban említett inflációs stabilitást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy amikor Argentína a 90-es években valutatanácsot használt, az infláció stabilan alacsony volt, majd, amikor azt az argentin állam megszüntette, az infláció ismét drasztikusan emelkedni kezdett.

Az argentin headline inflációs mutató alakulása. Forrás: Világbank

Valutatanácsról akkor beszélünk, amikor törvény alapján fixálják a két valuta árfolyamát; ez hatását tekintve gyakorlatilag megegyezik a dollarizációval.

A legnagyobb előnye és egyben hátránya, hogy megszüntetni jóval egyszerűbb, így reagálni lehet vele az esetleges válságokra, külső sokkokra de az állam sincs olyan mértékben rákényszerítve a fegyelmezett költségvetésre, mint a dollarizáció esetében. A fő különbség tehát, hogy a valutatanács esetén az állam a dollárral nem tudja hatékonyan importálni a hitelességet és bizalmat, hiszen bármikor dönthet úgy, ahogyan tette 22 évvel ezelőtt, hogy visszatér a saját valutájához.

Egy olyan országban pedig, ahol a gazdasági döntéshozók évtizedek óta inflálják a fizetőeszközt és taszítják adósságspirálba az országot, megfontolandó egy olyan intézkedés, amiből a következő vezetés nem tud visszatáncolni – ez a formális dollarizáció.

Összegzés

Vitathatatlan, hogy Argentínának hatalmas szüksége van a reformlépésekre, a dollarizáció pedig az inflációs helyzetre egyértelműen megoldást jelenthetne. Ugyanakkor, mivel a növekedést a tapasztalatok szerint visszavetné, a megvalósítása pedig nehéz a politikai és gazdasági szituációból adódóan, az argentin vezetés egyelőre nem kapkodja el a döntést.

A cikk szerzője Kacskovics Nándor János, a Budapest Investment Club tagja.

Borítókép: Marcelo Endelli/Getty Images