Minden sikersztoriban van valami egyedi és minden bukásban van valami közös: Cathie Wood topmenedzser és a technológiai részvények esete.
Cathie Wood 2014-ben indította az ARKK alapot, ami első ránézésre egy szokványos technológiai szektorra fókuszáló ETF-nek (tőzsdén kereskedett alapnak) tűnhetett. Azonban Wood ettől valami merészebbet alkotott; az alap azoknak a vállalatoknak a papírjaira pályázik, amelyek a saját területükön áttörő innováció lehetőségét hordozhatják. Ez röviden azt jelenti, hogy az ARKK olyan vállalatokba fektet, amelyek nagy lehetőséget hordoznak magukban, de ebből az aktuális (pénzügyi) eredményekből szinte semmi sem látszik. Ez a növekedési részvények világa.
A növekedési részvények jellemzően kockázatos instrumentumnak minősülnek, de Cathie Wood ezekből is a szélsőségeket célozza. A stratégia leegyszerűsítve: nagy kockázat, nagy haszon. Ha meg akarjuk határozni a stratégia sikerességét, akkor egy általános index teljesítményéhez érdemes hasonlítani az alap teljesítményét. Erre talán a legjobb benchmark (viszonyítási alap) a NASDAQ 100 index, ami leegyszerűsítve az amerikai technológia vállalatok papírjainak teljesítményét mutatja.
Mivel az ARKK a NASDAQ-on belül is kockázatos eszközökbe fektet, ezért az összehasonlításba be lehet vonni két tőkeáttételes ETF-et is, amelyek adott szorzóval az index napi teljesítményét követik le. Így az összehasonlításban résztvevő instrumentumok:
- ARKK alap, ami „áttörően” innovatív cégekbe fektet, éves kezelési költsége 0,75%,
- TQQQ, ami NASDAQ 100 napi mozgását követi le háromszoros szorzóval, az éves kezelési költsége 0,9%,
- LQQ FP, ami A NASDAQ 100 napi mozgását követi le kétszeres szorzóval, az éves kezelési költsége 0,6%,
- A NASDAQ 100 index, amelyet például a QQQ ETF követ, az éves kezelési költsége 0,2%.
Az eszközök teljesítményének megítélésénél a két legfontosabb dolog a hozam és a szórás (azaz realizált kockázat), a két szám hányadosa pedig valamelyest megmutatja a portfólió hatékonyságát.
Szórás alapján az ARKK hozzávetőleg egy másfélszeres tőkeáttételű NASDAQ 100-nak feleltethető meg (annak lenne ugyanekkora a kockázata). A gond csak az, hogy e paraméterek mellett az ARKK-nak átlagosan 37 százalékot és nem 26 százalékot kellett volna hozni. Ahogy a fenti ábrán látszik, a Sharpe mutató a tőkeáttétellel fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy egységnyi addicionális hozamért több mint egységnyi kockázatot vállalt az alap. A NASDAQ 100 és az azt követő tőkeáttételes alapok kockázat és hozam szempontjából lényegesen jobbak voltak, mint Cathie Wood alapja. Pedig a növekedési részvényeknek az elmúlt fél évtized egy aranykorral ért fel.
2022 első heteiben már lényegesebben gyengébben teljesítettek a magas szorzón forgó növekedési részvények, a NASDAQ 5 százalékot, az ARKK pedig 10 százalékot veszített eddig. Ennek hátterében a szigorító jegybankok és a növekvő hozamok állhatnak. Az emelkedő hozamok nem kedveznek a rekordalacsony diszkontfaktorokhoz szokott eszközöknek. Ez arra vezethető vissza, hogy minél magasabb a kockázatmentes hozam, annál kevésbé éri meg növekedési részvényekbe fektetni, mivel a várható osztalékfizetéseik a távoli jövőben (vagy rosszabb esetben csak a befektetők képzeletében) vannak. Ráadásul a tényleges monetáris szigorítás még a legtöbb fejlett országban el sem kezdődött. A 2000-res évek elején a (a dotcom lufi kipukkadásakor) hasonló volt a helyzet, a Fed emelte az irányadó kamatot, az emelkedő reálhozamok és diszkontfaktorok pedig véget vetettek a több mint egy évtizede tartó ralinak. Olyannyira, hogy a NASDAQ-nak 14 évbe telt újra elérni a kétezres évek eleji értékét.
Ami az ARKK-t illeti, a befektetői már most milliárdokat buktak. Hiába hozott az alap indulása óta évente átlagosan 20 százalékot, ha a befektetők rosszkor szálltak be. Az alapkezelő számára mindig adott a lehetőség, hogy felülvizsgálja a befektetési stratégiáját, Cathie Wood azonban továbbra is kitart. Szerinte az úgynevezett érték alapú befektetések lehetnek buborékban (és nem az ő több százszoros P/E-n forgó részvényei), a bitcoin árfolyama elérheti a fél millió dollárt és az alapja 40 százalékos (éves) nyereséget hozhat a következő időszakban. Wood optimizmusa ellenére érdemes észben tartani, hogy a szélsőséges piaci mozgások nem mindig a befektetők által kívánt irányba történnek. Közben Warren Buffet a saját „értékalapú” megközelítésével is hasonló eredményeket produkál, mint az ARKK, csak mindezt sokkal kevesebb kockázattal és stresszel.
