Az hold.hu/holdblog számára adott interjúban a nyersanyagpiacok világpolitikai-, és társadalmi összefüggéseit élenjáróként elemző amerikai agytröszt, a New England Complex Systems elnöke példátlan élelmiszerár-robbanást prognosztizál az év végére. Yaneer Bar-Yam és kutatógárdája a washingtoni kormány számára írt jelentésében – öt évvel ezelőtt – elsőként jelezte az Egyiptomban és más fejlődő országokban várható éhséglázadásokat, illetőleg azt, hogy az általuk az ugyancsak a következő hónapokra jósolt gabonaár-robbanás egy óriási pénzügyi válság előszeleként fogható fel.
Yaneer Bar-Yam az hold.hu/holdblog-nak azt mondja, hogy a most várható élelmiszer krízis a korábbiakhoz képest mélyebbnek ígérkezik, 2012 végére, a jövő év elejére valószínűleg megdőlnek a gabonapiaci árrekordok. E mögött az Egyesült Államokat és lényegében minden más nagy kukorica- és gabonatermelő országot sújtó páratlan, tartós szárazság mellett leginkább a globális spekuláció húzódik meg. A másik fő ok, hogy az Egyesült Államok döntéshozói – tekintettel a közelgő választásokra – még átmenetileg sem hajlandóak leállítatni, vagy legalábbis korlátozni a bioethanol termelést, ennél fogva a világ élelmiszer-ellátása szempontjából alapvető fontosságú amerikai kukoricatermés csaknem ötven százalékát továbbra is beáldozzák bio üzemanyaggyártásra.
Zentai Péter: Sem itthon, Magyarországon, sem Németországban, sem más európai országokban nem tapasztalom a legcsekélyebb előjelét sem várható élelmiszerár-robbanásnak. Inkább évek óta stabilitást érzékelek az árcédulákat böngészvén, holott évről-évre meglehetősen eltértek egymástól a gabonatermés átlagok, váltották egymást száraz és esős évek. És mégis…. Tudomásom szerint az Egyesült Államokban sem drágul észlelhetően – mondjuk – a kenyér ára. Akkor hát miről beszélnek Önök?
Yaneer Bar-Yam: Ajánlom böngészésre az általunk, vagy az ENSZ Élelmezési Szervezete, a FAO által kiadott, a gabona – és egyéb alapvető mezőgazdasági termékek – globális áralakulására vonatkozó grafikonokat.
Mindenekelőtt tegyük tisztába a dolgokat. Húszévnyi agrárpiaci árstabilitásnak lett vége 2004-ben. Azóta világszerte ötven-száz százalékkal drágult gyakorlatilag minden alapvető élelem, főként a gabona és a hús ára. Immár nyolc éve trendszerű az áremelkedés, még ha a 2007-2008-ban bekövetkezett igazi árrobbanást 2009-2010-ben tekintélyes erejű esés követte is. A tény, hogy nyolc év alatt kétszer történt robbanás, majd hirtelen rendkívüli árzuhanás, nos, ez önmagában is rendkívüli válságot jelez. Azt, hogy globális élelmiszer krízis korát éljük.
Az intézetünk által publikált friss – technikai – modellből ugyanakkor eléggé egyértelműen kiderül, hogy az idei esztendő: 2012 újabb, a legutóbbinál, a 2007-2008-asnál is erőteljesebb árrobbanás kiinduló évének ígérkezik.
Forrás: necsi.edu
Z. P.: Azt gondolnám, hogy amiről most beszélünk nem egyéb, mint annak az alapvetően, pozitív jelenségnek a piaci leképeződése, hogy végre van már elegendő pénzük a kínaiak, az indiaiak, vietnamiak, brazilok százmillióinak az élelmiszervásárlásra. Világszerte növekszik a kereslet, a kínálati oldalnak pedig fokozatosan alkalmazkodnia kell az egyre robosztusabb igényekhez. Ráadásul mindeközben természetesen jönnek száraz évek, amelyek átmeneti problémákat okoznak….
Bar-Yam: Kezdem a friss kutatásaink szempontjából fontos, de nem a leglényegesebb faktorral, a szárazsággal. Példátlan, hogy megsemmisül, vagy hatalmas termésveszteségeket szenved a világ legfontosabb gabona-kukorica termelő országában, a globális agrárpiacot leginkább befolyásolni tudó országban, az Egyesült Államokban a kukoricatermés, mintegy nyolcvan százaléka és a szójatermés több, mint tíz százaléka. Olyan terményekről beszélünk, amelyek meghatározóak a mezőgazdasági világkereskedelemben, az amerikai exportban és persze a vágóállatok takarmányozásában. Mindeközben az idei szárazság nyilvánvalóan óriási, bár az érintettek által nem igazán dokumentált károkat okozott a világ gabonaexportjának negyedét adó Kazahsztánban, Oroszországban, Ukrajnában.
Ha csakis kereslet-kínálati összefüggésben tekintünk mindezen fejleményekre, akkor is kimondható, hogy elkerülhetetlen egy jelentős áremelkedés bekövetkezése a következő hónapokban.
Csakhogy intézetünk kutatása nem a szárazság ügyét tartja a leglényegesebb tényezőnek a nyilvánvalóan bekövetkezni látszó nagy drágulás okai között…
És még csak nem is azt a faktort, hogy komoly élelmiszerfogyasztás-növekedés és import indult be Kínában, Indiában és néhány más nagy népességű országban, ahol a gazdaság prosperálása, az óriási gazdasági növekedés tényleg százmilliók életszínvonalának a minőségi javulását idézte elő.
Kutatásaink szerint a kereslet-kínálat viszony alakulásának változásai, a piac természete önmagukban azonban mégsem adnak megnyugtató magyarázatot az utóbbi nyolc évben történtekre, és arra, ami az idén be fog következni….
Z. P.: Nem világos, miért olyan magabiztosak a horror-szcenárió bekövetkeztében?
Bar-Yam: A kulcs két további, korábban mellékesen kezelt faktorban keresendő. Az egyik: folyamatosan figyeljük a határidős kötések alakulását, egészen pontosan: a spekulációt.
Az európai krízistől és az általa esetleg kiváltott globális pénzügyi válságtól való félelem okán páratlan ütemben és mennyiségben ömlenek főként a Dél-Európából kivont tíz- és százmilliárdok az agráriummal foglalkozó pénzalapokba, az amerikai intézményi befektetők, különböző alapok soha korábban nem koncentráltak olyan hatalmas és egyre növekvő mennyiségű tőkét a kukorica és búza piacba és az azokhoz kapcsolódó származékos pénzügyi termékekbe, mint az elmúlt hónapokban. Az öt évvel ezelőtti, az akkori árrobbanást megelőző helyzettel összehasonlítva, a jelenleg fújódó buborék sokkal hatalmasabbnak látszik, mint az akkori.
A másik faktor, amely ugyancsak „tovább fújja az agrárlufit” nem más, mint az Egyesült Államok bioethanol-politikája. Jóllehet sokasodnak az ellenérvek e programmal szemben: Obama elnök és republikánus ellenfele, Romney egyaránt tabuként kezeli az ügyet mely az amerikai kukoricatermelés 50 százalékát érinti.
Z. P.: Ennek nyilván nemzetbiztonsági okai is vannak. Amerika keresi a lehetőségét annak, hogy egyre kevésbé váljék függővé a nyersolaj importtól, hozzájáruljon egyúttal a nyersolaj világpiaci árának stabilizálásához…
Bar-Yam: Egyelőre senki nem bizonyította be, hogy a kukoricatermésből konvertált üzemanyag egy százaléknál nagyobb mértékben befolyásolta volna kőolajimportunkat, pláne az olaj világpiaci árát. Mindenesetre az érv, amit most Ön hangoztat, olyannyira jól hangzik a széles közvélemény számára, és annyira megfelel az ebben az ágazatban mezőgazdasági termelőként, illetőleg feldolgozóként ténykedők érdekeinek, hogy a választási kampányban a szárazság és a gabona-kukorica árak várható emelkedésének ügyét Obama is, Romney is a bio ethanol konverzió említése nélkül kezelik. Akárcsak a spekuláció ügyét, melyet szintén tabu témának számít.
Holott senki sem tudná cáfolni, hogy a nyolc évvel ezelőtt bekövetkezett első árrobbanást az váltotta ki, hogy a törvényhozás jóváhagyásával, a kormány nyomására az illetékes hatóságok totálisan megszabadították a szabályozóktól az alapvető nyersanyagokkal, köztük a mezőgazdasági cikkekkel történő tőzsdei kereskedést. A dereguláció nyomán a kukorica, a hús, a búza és egyéb agrártermékek számára megnyílt az út, hogy pénzügyi termékké is váljanak, aminek következtében áralakulásuk egyre inkább elszakadt a valóságos, fizikai kereslettől és kínálattól. Mára e piacnak az alakulása meghatározó módon spekulációktól függ, olyan pénzalapok, bankok, más befektetők tétjei, fogadásai, várakozásai hajtják az árakat, akik semmilyen kapcsolatban sincsenek a mezőgazdasággal, nem létező termésekre, mennyiségekre kötnek szerződéseket.
Napjainkban szemtanúi lehetünk azon folyamatnak, mely során a spekulációs műveletek száma és értéke – a globális, főként az amerikai szárazság hírei nyomán – megsokszorozódik. Ennek nem lehet más következménye, csak egy újabb árrobbanás!
Z. P.: És persze az Ön intézete által ugyancsak prognosztizált társadalmi- politikai robbanás. De hol?
Bar-Yam: Társadalmi, politikai zűrzavarhoz rengeteg tényező járulhat hozzá. Ámde az utóbbi húsz évben a világ társadalmi zendüléseit, forradalmait, polgárháborúit elemezve arra a megállapításra jutottunk, hogy az uralkodó kormányzatokkal, az elnyomó diktatúrákkal szembeni népi elégedetlenség időben igencsak el tud húzódni, a nyílt színi népi lázadás el is maradhat. Előbb- utóbb viszont – mondhatni – törvényszerűen bekövetkezik a felkelés valamely formája, ha a tömegek fizikai megélhetése, családjuk, gyerekük táplálása forog veszélyben. 2007 végén, 2008 elején az alakulóban lévő élelmiszerár-robbanás hajnalán figyelmeztettük a washingtoni kormányt az Egyiptomban, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken várható éhséglázadásokra. Tavalyelőtt újabb figyelmeztetést adtunk ki az arab világ egészére vonatkoztatva. Az úgynevezett Arab Tavasz első megnyilvánulásai a legszorosabb összefüggésben voltak azzal, hogy az érintett országok kormányai drámai mértékben csökkentették a mezőgazdasági import termékekre, a kenyérre, a húsra adott ártámogatást, a szubvenciókat.
A nyolc éven belül bekövetkező harmadik, az előző kettőnél nagyobbnak ígérkező és általunk időben nagyon közelinek feltételezett árrobbanás és az időben azzal párhuzamban zajló, globális megszorítási politika egyszerűen el fogja lehetetleníteni az élelmiszer importtól függő közel-, és közép-keleti, közép-amerikai, afrikai országok kormányai számára, hogy egyáltalán szubvencionálni tudják az alapvető élelmiszerek árát. Ez egyenes út a társadalmi robbanásokhoz. Erre tanít a történelem, ezt dokumentáltuk húsz év zendüléseinek feldolgozásával.
Z. P.: Nem állítható meg a folyamat például az által, ha korlátoznák a spekulációs kereskedelmet?
Bar-Yam: Ez az opció grandiózus üzleti érdekekbe ütközik…
Z. P.: Én minden esetre hallom, hogy némely európai bankházak és intézményi befektetők társadalmi nyomásra és erkölcsi okokra hivatkozva jelezték visszavonulásukat az agrárpiacokról…
Bar-Yam: Európa nem főszereplő ebben a játékban. Amerika itt a lényeg. Az agrár termékek világpiacának abszolút főszereplői vagyunk: mind termelőként, mind exportőrként, mind a meghatározó agrártőzsdék és az agráriumba fektető legnagyobb pénzalapok „házigazdájaként”. Az Egyesült Államokban – legalábbis a választások előtt – elképzelhetetlen bármiféle piaci reguláció bevezetése.
A bio üzemanyag termelést, a kukorica konverzióját ethanollá viszont azonnal – legalábbis átmeneti időre – le lehetne és szerintünk le is kellene állítani. Ennek, már magának az erről szóló hírnek a hatására olyan piaci folyamatok indulnának be, amelyek akadályoznák az újabb árrobbanás bekövetkeztét. Stabilizálnák, némileg csökkentenék is mezőgazdasági árakat.
Ennek azonban egyelőre semmi jele, a választási kampányban ez tabu téma. A szárazság okozta valós károk szerintünk elkerülhetetlenül és rendkívüli erővel lökik fel a következő hetekben a nem valós, hanem fiktív, spekulációs alapon kialakult kukorica, búza árakat. A drága takarmány miatt világszerte megsokszorozódnak a kényszervágások, ez hús túlkínálatot fog eredményezni – de csak egy időre, aztán bekövetkezik a hús hiány és ezáltal a hús árak robbanása is. A nyersanyagban szegény, importőr országokban várható társadalmi robbanások és további elszegényedés újabb lendületet ad majd a migrációnak, a társadalmi feszültségek pedig elengedhetetlenül át fognak terjedni Európára és Ázsia viszonylag jól teljesítő országaira is.