Azonban egy – még nem kitűzött – választás valóban aggasztó lehet!
A nagy globális elemzőházak idei kitekintéseiben a választási félelmek uralták az európai eszközökkel kapcsolatos írásokat. A francia választások közeledtével napi szinten riogat a sajtó Le Pen esetleges győzelmével. Hollandiában a soron következő parlamenti választást egy eurószkeptikus párt nyerheti meg. Már Merkel újraválasztása sem biztos. A kötvénypiacokon emelkednek a perifériaországok állampapírjainak hozamfelárai a német kötvényekhez képest, növekvő feszültséget jelezve. Valóban a szétesés szélére kerül idén Európa?
Kezdjük a könnyebb kérdésekkel. Hollandiában nyerhetnek az eurószkeptikusok, de ez összességében nem jelent veszélyt Európára. Szó sincs arról, hogy a társadalom nagy része osztaná ezt a véleményt, éppen ellenkezőleg, mintegy húsz százalék gondolja csak úgy, hogy jobb lenne az EU-n kívül. Csak sok szétaprózódott konzervatív párt van, akik viszont együttesen messze többségben lesznek a parlamentben. Irreálisnak tűnik egy eurószkeptikus kormánytöbbség felállása.
Németországban csökkent Merkel támogatottsága, akire sokan Európa horgonyaként tekintenek. Azonban a kancellárasszony térvesztésének nyertese az a baloldali Martin Schulz, az Európai Parlament eddigi elnöke, aki több Európát szeretne, nem kevesebbet. Megengedőbb lenne a fiskális szigor tekintetében annak érdekében, hogy javuljon a növekedés a periférián. Még mindig Merkel pártjának a győzelme tűnik valószínűbbnek, de így is vennie kellene az üzenetet, hogy engedékenyebbnek kell lennie a jövőben a fiskális stimulus terén.
A média Marine Le Pen esetleges győzelmétől retteg Európában a francia elnökválasztáson. Sikere esetén megpróbálná kivezetni az eurót Franciaországból, visszatérve a frankra. Népszerűsége emelkedni látszik az elmúlt hetekben, a fogadóirodák mintegy 30% valószínűséget adnak a győzelmének. Túlzónak tűnik.
A francia elnökválasztás első fordulóját április 23-án rendezik, a másodikat pedig – ahova a két legjobban szereplő jut be – május 7-én. Az első fordulót a pollok szerint Le Pen megnyeri. A másodikban a versenytársa a konzervatív Francois Fillon (akit sokat gyengített a felesége körüli korrupciós botrány az elmúlt hetekben) vagy a független Emmanuel Macron lehet.
A két kihívóban az a közös, hogy mindketten EU-barát mérsékelt politikát követnének és inkább liberális reformokkal próbálnák versenyképesebbé tenni Franciaországot, valamint hogy a felmérések szerint mindketten könnyedén megvernék Le Pent a második fordulóban. Macron 60-40 arányban, Fillon pedig 57-43 arányban. Ez a különbség – mégha csökkent is az elmúlt hetekben – nagyon nagynak tűnik. A francia társadalom a felmérések szerint nem akar radikális fordulatot, a többség Le Pen ellen szavazna. A tavaly novemberi Eurobarometer-felmérés szerint a franciák 68%-a tartja jó dolognak az eurót és csak 28 százalék van ellene. Sok elemző, kommentátor a Brexit- és Trump-trend folytatásaként várja Le Pen győzelmét. Talán túlzottan hisznek a trendekben (recency bias?). Két hónappal a Brexit előtt mintegy 53-47 arányban vezettek a bentmaradás pártiak, míg Trump megválasztása előtt két hónappal 54-46 arányban volt hátrányban. Le Pen sikere nem kizárt, de kétszer-háromszor akkora meglepetés lenne, mint a Brexit/Trump kimenetel volt.
Az igazi probléma Olaszországban van. Ott a következő parlamenti választások 2018 tavaszán lennének esedékesek, de azt előrehozhatják, akár már idén júniusra. Matteo Renzi lemondott a tavaly decemberben elbukott alkotmányt módosító népszavazást követően, majd Paolo Gentiloni vezetésével létrejött egy politikailag azonos összetételű kormány. Január végén az olasz alkotmánybíróság érvénytelenítette Renzi azon intézkedését, mely szerint az alsóházban a választások két fordulósak lennének, ahol a második fordulóban a győztes párt mindenképpen többséget kapott volna. Ezzel az ítélettel az alkotmánybíróság megnyitotta a kaput az új választások előtt, feloldva az ellentmondást az alsó- és felsőház választási rendje között. A legnagyobb ellenzéki, eurószkeptikus párt, az 5 Csillag Mozgalom (M5S) természetesen minél előbb választást szeretne, hogy kormányra kerülhessen. Közben Renzi is az előrehozott választás mellett van, abban bízva, hogy újra hatalomra kerülhet. Azonban Európa számára ez komoly veszélyeket tartogat.
Forrás: Wikipedia
*Demokrata Párt, Forza Italia, Popular Area **: 5 Csillag, Lega Nord, Italian Left, Brothers of Italy
Ahogy az a fenti ábrán látszik, az olasz politikai életben nagyon kiélezett a helyzet. Nemcsak hogy a két legerősebb párt (a most kormányzó Demokrata Párt és az M5S) egyike eurószkeptikus, hanem a többi kisebb párt közül is több EU/euróellenes. Egyáltalán nem biztos, hogy az új választások után fel tudna állni egy EU-barát olasz kormány. A gond az, hogy az olasz jobboldal Berlusconi meggyengülésével széttöredezett, nincs ma egy nagy társadalmi támogatottságú EU-barát konzervatív párt sem Olaszországban.
Ráadásul a probléma nem csak az egyes politikai pártok, illetve vezetőik népszerűségéről szól. Az olasz társadalom – vélhetően a sok éve tartó gazdasági stagnálásnak köszönhetően – kiábrándult az európai projektből. Ahogy az a lenti ábrán látszik, ma az olasz társadalom fele nem tekinti magát EU-s polgárnak!
Forrás: Eurobarometer (2016. november)
Az olaszok euró-szeretete sem éppen kicsattanó, bár a tavaly novemberi felmérés szerint többségben vannak a támogatók, de azok aránya szinte a legalacsonyabb az eurót használó tagországok közül.
Forrás: Eurobarometer (2016. november)
Az olasz törvények szerint – a jelenlegi kormánykoalíció támogatásával megválasztott – köztársasági elnök (Sergio Mattarella) joga a parlament feloszlatása és új választások kiírása. Az EU szempontjából valószínűleg jobb lenne nem elkapkodni ezt a kérdést. A tavaly Róma polgármesterének megválasztott Virginia Raggi (M5S) azóta csökkenő népszerűségnek örvend, miközben több vizsgálat is indult ellene hatalommal való visszaélés miatt. Ha az M5S nem tud eredményeket felmutatni pozícióban, akkor az idő múlása a mérsékelt pártoknak kedvez.