Az ügynök élete

Mint a legutóbbi írásomban megpedzegettem, a játékosok árát és vélt értékét ugyan valóban nagyon sok minden képes befolyásolni, de mindezek hátterében és egyre nagyobb súllyal megbújnak az őket menedzselő ügynökök. Egyesek szerint átok, mások szerint áldás az ő működésük a labdarúgásban. A cikknek különleges apropót ad a nemrégiben elhunyt Mino Raiola személye, akiről nyugodtan kijelenthető, hogy nem csupán a legnagyobb szerződéseket tető alá hozó ember volt, hanem egyben az egyik legmegosztóbb jelenség is ezen a piacon. Ő maga volt az ügynöki rendszer démonizálható karaktere. Ahhoz azonban, hogy eljussunk Mino Raioláig, meg kell ismerni, hogy miként alakulhatott így a futballt ma már minden oldalról beszövő szisztéma.

Mino Raiola, Fotó: Shutterstock

Az ügynöki lét alapjai

Azt már a filmekből jól ismerhetjük, hogy a legismertebb zenészeknek, színészeknek és persze sportolóknak vannak-voltak saját menedzsereik, sztárcsinálóik, akik segítették őket a helyes, de legalábbis üzletileg mindenképpen sikeres döntések meghozatalában. Ugyanakkor azt is érzékelhettük, hogy ezen „segítők” nélkül számos karrier el sem indulhatott volna vagy könnyen megfeneklődött volna egy rossz állomáson.

Azonban még mielőtt ennél messzebbi megállapításokra jutnánk a kérdésben, érdemes felidézni, hogy a jelen helyzetben elemzett labdarúgásban hogyan és miért alakult így a jelenleg is uralkodó folyamat. Mert ugyan bármilyen meglepő lehet, de bizonyos konstrukciók mellett olyan legendának is volt már menedzsere, mint Diego Maradona. Az argentin fenegyerek ügyeit Guillermo Coppola intézte, aki akkoriban is 200 másik játékossal állt kapcsolatban. Coppola feladata Maradona esetében igencsak nemes volt, hiszen a tarthatatlan klasszis életét sokszor nem igazán a futballpályákon, hanem azon kívül kellett elsősorban irányba állítani. Mindenesetre a Maradonával való kapcsolat okán Coppola komoly hírnevet szerzett magának és ez manapság is hasonlóan történik, viszont az ügynökök a hírnév mellett sokkal több pénzért tarthatják a markukat, még nagyobb befolyás mellett.

Diego Maradona, Fotó: Shutterstock

A futball és az üzlet lassú összekapcsolódása

Nem meglepő módon az ügynökösdi az érdekképviselet és a professzionálissá válás okán érkezett meg a labdarúgás életébe. Az 1980-as években maga a játék még mindig sok tekintetben amatőr hatást kelthetett. Ugyan a magas szinten játszó sportolóknak már nem kellett elmennie dolgozni a foci mellett, mint ahogyan az a két világháború körüli korszakban egyáltalán nem volt meglepő. Ellenben a futballpályák egy részén dúlt az erőszak, a játékterek állapota komoly kívánnivalót hagyott maga után, a televíziók nem fizettek őrült pénzeket azért, hogy közvetítsék a mérkőzéseket és a játékosok bulizási és kicsapongási szokásai természetesnek számítottak. 1983-ig ráadásul a televíziók nem voltak hajlandók olyan mérkőzéseket közvetíteni, ahol már megjelent néhány szponzor a csapatok mezein és eleinte még a meglévő szponzorokat is le szerették volna tiltatni az angol labdarúgó-szövetség.

Így nem meglepő, hogy idő kellett, amíg a futball és a pénz ráéreztek a közös együttműködés szépségeire. Ezzel pedig lépésről lépésre vált egyre szabályozottabbá, gyümölcsözővé a rendszer. Egy ilyen helyzetből eredt a Bosman-szabály is, aminek messzemenő kihatásai lettek. Jean-Marc Bosman, belga labdarúgó ugyanis az Európai Bírósághoz volt kénytelen fordulni, miután 1990-ben az RC Liege csapata lényegében megakadályozta, hogy klubot váltson. A játékos ugyanis visszautasította akkori csapata szerződési ajánlatát, így szabadon igazolhatóvá válhatott volna. Klubja azonban mégis pénzt kért érte, amelyet a már érdeklődő francia együttes nem fizetett meg. Bosman ezzel a tartalékok között találta magát, amely jelentősen visszavetette karrierjét és anyagi lehetőségeit. Ennek okán Bosman 1993-ban elindított keresetére 1995-ben tett pontot az Európai Bíróság. A testület kimondta, hogy a játékosok szabad mozgása nem akadályozható meg, valamint, hogy az európai uniós labdarúgók nem tekinthetők „idegen” játékosnak. Ezzel együttesen így egy olyan korlátozást is feloldottak, amely három külföldi labdarúgóra korlátozta a számot, akik egyszerre szerepelhettek egy csapatban a pályán.

Az ügynöki élet számokban

Nem meglepő, hogy 1991-ben a FIFA hivatalossá tette az ügynöki létet. 20 év alatt 6000 felettivé nőtt a hivatalos képviselői szám és ennek nem meglepő módon 41 százaléka az öt legnagyobb liga országából (Anglia, Spanyolország, Németország, Olaszország, Franciaország) érkezett. Ezekből a legmagasabb számot talán nem meglepő módon Olaszország képviselte, ahol az átigazolási és kölcsönadási piac a legkaotikusabb, és amely a 2000-es évek elejéig az európai futballpiac egyeduralkodója volt.

Korábbi cikkemben hosszasan írtam arról, hogy miként sajátították ki a futball európai térképét a legnagyobb országok, és ehhez nem kevés köze volt azoknak a menedzsereknek, akik érthető okokból felszívták a legjobb játékosokat, akiket a legversenyképesebb és egyre jobban jövedelmező ligákba igyekeztek kipumpálni. 2012-es adatok szerint az ügynökök közel kétharmada kizárólag a játékos átigazolásával kapcsolatos networking tevékenységet láttak el. Így bármilyen hihetetlen is, de mindössze az ügynökök alig harmada segített a játékosok számára házat keresni vagy fordított gondot a család integrációjára új városokban, új országokban. Pedig mindez egy olyan jellegű tevékenység, amely nélkül a sportolók aligha teljesítenek jól új állomáshelyeiken. Meglepő módon viszont nem csupán az ügynökök, de a klubok sem feltétlen jeleskednek ebben a tevékenységben, így számos igazolás esetében előfordul, hogy a játékosok rossz teljesítménye a nem ideális körülményekből fakad.

A legendás ügynökök történetei

Ezen írás kereteit szétfeszítené, ha részletesebben mutatnánk be azokat a cápákat, akiktől leginkább zeng a sajtó, de Mino Raiola, Jorge Mendes és a rutinos róka Jonathan Barnett néhány történetére és képviselt játékosára érdemes kitérni. Természetesen az sem meglepő, hogy a több ezer ügynökből az üzletek nagyjából felét egy szűk mag, kevesebb, mint 100 ember sajátítja ki. Itt azonban van minden, amit a képzelet csak elbír.

Jonathan Barnett személye azért is különösen érdekes, mert ő hozta a boksz világába Lennox Lewist, akit aligha kell sokaknak bemutatni. A Forbes magazin 2019-ben a legnagyobb hatalommal bíró sportügynöknek nevezte Barnett-et. Az eleinte krikett ügyfelekkel kvaterkázó szakember hamar a brit futball felé fordult, és legnagyobb ügyletének a 100 millió euró feletti összegért összehozott Gareth Bale – Real Madrid frigy tekinthető.

Barnett volt az, aki 12 hónapos eltiltást és 100 ezer forint bírságot kapott, amikor egykori ügyfelét, Ashley Cole-t titkos körülmények között találkoztatta a Chelsea képviselőivel 2005-ben. A hátvéd 2006-ban végül székhelyet váltott Londonon belül és az Arsenalból a Chelsea együtteséhez igazolt. Ebből is látható, hogy a még közel sem legnevesebb játékosok esetében is milyen befolyással rendelkeznek azok a menedzserek, akiknek a keze messzire elér. Napjainkban az ilyen jellegű találkozókat még szigorúbb tiltás alá veszik, hiszen a játékosok érintett tartózkodási klubja nélkül ilyen súlyú tárgyalások nem születhetnek a felek között.

Korunk sztárja viszont mindenképpen Jorge Mendes és a néhány hónapja elhunyt Mino Raiola. Ezen két ember ügyfelei közé olyan sztárokat sorolhatunk, mint Cristiano Ronaldo, Erling Haaland, Paul Pogba, Matthijs de Ligt, Zlatan Ibrahimovics, Angel di María, Bernardo Silva, David de Gea, Darwin Nunez vagy éppen James Rodríguez. Bátran kijelenthető tehát, hogy a játékosuralom végleg beköltözött a labdarúgás világába. Ugyanakkor ez a tendencia világjelenség is egyben, hiszen láthatjuk, hogy zenészek, más sportolók, politikusok önálló brandként csillognak és szörföznek a sztárság hullámain.

Arról már szintén korábban írtam, hogy a legnagyobb játékosok túlnőttek még a klubok profiljain is, így marketingértékük egészen felfoghatatlan magasságokba kerül. Michael Jordan óta ugyan tudjuk, hogy ebben kevés meglepetés van, de az a napnál világosabb, hogy ez a befolyás egyre csak erősödik.  Ez a helyzet így nem véletlenül eredményezte azt, hogy a legnagyobb játékosok, egyre profibb ügynökeiknek hála egyre növő fizetési konstrukciókat és sok esetben még akár a klub egyéb transzfereibe való beleszólást is megkaphatják. Az ügynökök könnyedén rá tudnak települni egy-egy klubra, ahol több átigazolást is képesek nyélbe ütni rövid időn belül.

A Manchester Citybe idén nyáron igazoló szupersztár, Erling Haaland éves fizetése 20 millió font körül mozog majd és erre rakódik rá az az adóék, amit a klubnak még ki kell fizetnie. Ez az összeg öt év alatt egy 100+ millió fontos játékos árát jelentheti, ami bizony nem kevés. Azon sem kell meglepődni, hogy a fentebb felsorolt nevek szinte mindenhol az elképzelhető legmagasabb fizetési maximumokat verdesik. Az AC Milan csapatában a már közel sem első számú név a 40 éves Zlatan Ibrahimovics, aki a 2021-22-es szezon különböző adatai szerint még így is 7-9 millió eurót keres évente. Ez nagyjából duplája annak, mint a mögötte lévő helyeken álló csapattársai keresnek. 

Zlatan Ibrahimovics, Fotó: Shutterstock

Haaland és Ibrahimovics is az elhunyt Mino Raiola ügyfele volt, de az ő eseteiknél Paul Pogba története még magasabbra emelte a lécet. A francia sztárjátékost Sir Alex Ferguson penderítette ki a Manchester United együttesétől, amikor Raiola az akkor 19 éves játékosnak már a legnagyobb sztárokkal vetekedő fizetést szeretett volna kiharcolni. Sir Alex Ferguson visszavonulása után Paul Pogba visszatért a csapathoz, és évi 15 millió körüli összegeket kaszált, amivel természetesen a legjobban fizetett sztárok közé tartozott. Ezek mellett a mai napig nem tisztázott, hogy pontosan mekkora összeg is üthette Raiola markát a 100 milliós eurós üzletből. Jorge Mendes ügyfele pedig az a Cristiano Ronaldo, aki jóval később, 37 évesen tért vissza Manchester vörös felébe és jelenleg hetente, egészen elképesztő 510 ezer fontot keres!

A hazai ügynöki front megjelenése

Magyarországra is mindenképpen érdemes kitekintenünk ebben az írásban, hiszen a nemzetközi vizekre evezve látható, hogy a kisebb országokba is eljutott az ügynöki lét lehetőség, annak minden buktatójával és szépségével együtt. Első körben alighanem Hrutka János nevét érdemes megjegyeznünk, aki a német 1. FC Kaiserslautern csapatával lett bajnok 1998-ban. A hátvéd igen korán, 2003-ban vonult vissza és Bognár Nándor jégkorongozóval igyekeztek fiatalok külföldre kerülésében segédkezni menedzserként. Az ex-futballista dolgozott Lothar Matthäus mellett a magyar válogatottnál és 2010-től már új társakkal igyekezett erősíteni a nemzetközi hálózati kapcsolatokat. Hrutkáéknak köszönhető Vass Ádám Stoke Cityhez kerülése, Gulácsi Péter liverpooli kalandja, de rajtuk keresztül jutott el Farkas Balázs a Dinamo Kijev együtteséhez, és Kádár Tamás Newcastle United-be való szerződése is így valósult meg.

Az elmúlt évekből alighanem még két ismert, a médiában is megjelent esetet érdemes hazai oldalról bemutatni. Az egyik a Wágner testvérek és Nagy Ádám kapcsolata, amely viharos körülmények között zárult le. A Ferencvárosból Olaszországba igazoló játékos viszonya szemmel láthatóan megromlott a testvérpárral, és az ügynökök a médián keresztül próbálták azon igazságukat bizonygatni, hogy mi mindent tettek meg a játékosokért annak érdekében, hogy szakmailag előrébb léphessen. A konfliktus azóta rendeződhetett, de a felek útjai elváltak egymástól. Nagy Ádám jelenleg a sok hazai futballista ügyeit intéző CMG menedzseriroda ügyfele.

És van még egy érdekes történet a zsákban, amely Magyarország talán legjobb, de mindenképpen legfelkapottabb labdarúgóját, Szoboszlai Dominikot illeti. Szoboszlai története már önmagában egyedi, hiszen édesapja lényegében egy önálló labdarúgó-akadémiát gründolt miatta, hogy saját módszereivel nevelhesse fiát, majd rövid MTK-s tartózkodás után azonnal Ausztriában, majd később Németországban találta magát. Menedzsere pedig az az Esterházy Mátyás, aki a saját maga által alapított EM Sports ügynökség tulajdonosa és egyben ügyvezetője. A fiatal menedzser éles szemmel és őszintén nyilatkozik a hazai labdarúgók helyzetéről. Véleménye szerint nem szabad irreálisan felverni egyesek árát, és egy magyar vagy horvát tehetség árát sem lehet összehasonlítani. A két ország futballjának helyzete miatt ugyanis valóban kivételesnek kellene lenni ahhoz, hogy itt versenyhelyzet teremtődhessen. Esterházy nyilatkozott arról is, hogy átlagosan az átigazolási összegek 10 százaléka ütheti a markukat. Szoboszlai sikerei után pedig nem meglepő, hogy már Schäfer András, a magyar-német EB meccs hőse is az ügyfelek közé tartozik.

Szoboszlai Dominik, Forrás: HOLD Alapkezelő

Összegzés

Nehéz lenne tehát ítéletet hozni az ügynökök szerepét illetően, de az egészen bizonyos, hogy ez a szerepkör egyre szélesebb és profibb keretek közé kerül minden olyan európai országban, ahol a futballt nagy érdeklődés övezi és ahol a klubcsapatok, hazai válogatottak is tudnak nemzetközi eredményeket felmutatni. Ennek okán nem meglepő, hogy a keretek közé való szorítás is egyre inkább megjelenik, hiszen a szövetségek és a klubok sem szeretnék, ha az ügynökök és egyes egyéni érdekek nagyobb szerepet kapnának, mint a helyi szövetségek vagy az UEFA és a FIFA. Ugyanakkor ez már közel sem az első kísérlet ennek a helyzetnek a szabályozására. Ebben a kérdésben alighanem elhúzódó harcra, újabb szabálymódosításokra és élénk médiafigyelemre lehet számítani, ahol a Szuperligához hasonló konfliktusok tovább éleződhetnek a következő években. A klubok, az ügynökök, a játékosok és a szövetségek közötti ellentétek miatt forró őszre lehet tehát készülni a szabályozás újranyitásának tárgyalásakor.

A cikk szerzője Sziklai Attila