Már számos alkalommal pedzegettem az UEFA és a szövetség égisze alatt futó klubok konfliktusát. Az idei Bajnokok Ligája szezon kapcsán pedig végképp megérett a helyzet egy tisztázó írás arról, hogy miért is van nagyon rossz úton ez a nagyszerű kupasorozat.
Nagyon nehéz megfogni, hogy honnan volna érdemes belevágni az események elemzésébe, de nyilvánvaló tény, hogy a futball üzletiesedése és a globalizációs folyamatok egyaránt gyakoroltak hatást a változásokban. Lennart Johansson, aki 1990 után 2007-ig irányította az UEFA-t, mindenképpen fontos szerepet játszott a sorozat megszületésében és megművelésében.
Utódaival ellentétben látta azt, hogy a legnagyobb országok folyamatos bővülésére szükség van, hiszen a piaci viszonyok mellett a minőségi tényezők is az angol, spanyol, olasz, német ligák oldalán állnak.
Johansson hozta létre a Bajnokok Ligáját, ő bővítette nyolcról tizenhatra, majd huszonnégy és harminckettő csapatra is a főtáblát. A 24 csapatos rendszer csupán két esztendőt élt meg, a második csoportkörös elképzelés pedig négy szezont. Amikor eltörlésre került a második csoportkör, Johansson így fogalmazott: „Jobb egyensúlyt akarunk látni az európai futballban, kevésbé túlzsúfolt meccslistát a játékosok és klubok számára, valamint egy zászlóshajó versenyt, amely megfelelő sportértékkel és márkaerővel rendelkezik.”
A Johansson által 2003-2004-es szezonra előállított formátum tulajdonképpen húsz éven át jól működött. A cél az egyensúly fenntartása volt, a mérkőzésszámok kontroll alatt tartása. Johansson nyugdíjba vonulását követően viszont mintha titokban mégis elszabadult volna a pokol, amelyet egy különös egyenlősdi iránti vágy motivált.
Az első bűn: a bajnokok ága
Az első szög a koporsóban a bajnokok ága rendszerének feltalálása volt. Az ötletgazda nem volt más, mint Michel Platini, aki a jövőre nézve a kisebb szövetségek voksaira pályázva gondolta ki, hogy milyen jó lenne minél több kis nemzetet bejuttatni a BL főtáblájára. Vagyis ahonnan csak egy csapat küzdhet a Bajnokok Ligájáért, ők egymás ellen vívhattak meg a selejtezők során, míg a többiek szintén egy külön kasztba kerültek bele.
Korábban ez nem így volt, hiszen ezekből lett Manchester United-Zalaegerszeg vagy Manchester United-Debrecen BL-selejtezős küzdelmek.
Az első átalakított szezon a 2009-10-es volt, amikor is éppen egy magyar csapat, a Debrecen lett az egyik legnagyobb győztese az új formátumnak, hiszen a Kallmar, a Levadia Tallin és a Levszki Szófia csapatán át küzdötte el magát a legjobb 32 közé. Ez az elgondolás viszont azzal járt, hogy a nagyobb ligák nem bajnokai egymással kellett, hogy megmérkőzzenek ezen szakaszok során. Volt itt Sporting-Fiorentina, Arsenal-Udinese, Porto-AS Roma, Lazio-Bayer Leverkusen, Hoffeinheim-Liverpool, miközben például a BATE Boriszov a Ironi Kiryat Shmona együttesével, a Crvena Zvezdával vagy a Slovan Bratislava csapatával birkózott az évek alatt.
Ráadásul mindjárt öt klub jutott be erről az ágról, és a végeredmény persze mindig a legkomolyabb pofozógép szerep lett a csoportkörben.
Eközben pedig már a csoportkör előtt sorra szalámizódtak le az olasz, spanyol, portugál vagy akár német csapatok. Az UEFA is elkezdte érezni a bajt néhány év után, így például a 2014-15-ös szezontól az eljelentéktelenedő Európa-liga győztese számára egyenes út lett felkínálva a következő évi Bajnokok Ligája főtáblára. a 2018-19-es szezontól kezdve elkezdték direktbe beemelni a legnagyobb ligákból az első négy helyen végző csapatokat a BL csoportkörébe.
Megjelentek a szörnyszülöttek
Ugyanakkor eközben a rendszerrel megteremtették a szörnyszülőtt szereplőket a kis bajnokságokban. Hiszen a bajnokok ága rendszernek hála az APOEL, a BATE, a Ludogorets, a Young Boys, a Crvena Zvezda vagy a Dinamo Zagreb nagyobb gyakorisággal tudott jutni a BL-be. Ennek következtében messze több pénze lett, mint honi riválisainak.
A lemaradása viszont olyan gigantikus volt még a közép felett kicsivel lévő kluboktól is, hogy amíg otthon szárnyaltak, addig a BL-be maximum tapasztalatot szerezni és világot látni jártak.
Az UEFA ezzel a döntéssel tehát saját maga olyan szintű gazdasági hatásokat gyakorolt, amely egyrészt ligákat változtatott meg kis túlzással végleg. Illetve olyan csapatoktól vette el a komolyabb forrásokhoz való jutást, akik a nagyobb bajnokságokban esetleg olykor el tudták érni a harmadik-negyedik pozíciót, és lett volna esélyük zárkózni a legnagyobbakhoz. Azaz azokat emelték feljebb, akik erre a teljesítmény okán aligha voltak érdemes, míg nagyjából szánt szándékkal belerúgtak azokba, akik eredményt értek el.
A 2018-19-es átalakítások fényében pedig látva a helyzetet, csak eggyel csökkentették a bajnokok ágának számát. Egyébiránt a Ferencváros is ennek az elképzelésnek hála tudott kvalifikálni a csoportkörbe a 2020-21-es szezonban, és ennek kontextusairól már írtam is a HOLDBLOG felületén.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezen módosulások egyáltalán nem szolgálták a labdarúgás érdekét. Ha valaki a teljesítményelvűség mellett érvel, akkor láthatja, hogy ehhez a gyakorlatnak nem sok köze volt.
A valóság tagadása
A valóság tagadása igazából olyan 15 éve tart. Eddigre már egyértelműen látszott, hogy gazdaságilag az angol liga felfelé, az olasz lefelé tart. Utóbbit a bundabotrány és a hazai pénzügyi állapotokat különösen szétmarcangolták.
A trend azóta megfordíthatatlanná vált. A Premier League pedig talán még most sem érte el a csúcsát, és már így is teljesen reális Szuperligaként tekinteni rá. A spanyoloknál a Real Madrid-FC Barcelona kettős kisajátította a pénzügyi érdekek lehetőségeit, míg a Bayern München is – főként a zárkózott németek elképzeléseknek hála – egyeduralkodóvá vált. 2011-ben pedig egy új szereplő is fellépett a színre a PSG személyében, amely klubból a katariak iszonyú sebességgel csináltak nagyra vágyó élcsapatot.
Így lett, hogy 2009 és 2018 között a Real Madrid négyszer, az FC Barcelona háromszor diadalmaskodott, a Bayern München ugyan csak egyszer nyert, de három finálét és számos elődöntőt vívott. A 2010-es Internazionale és a 2012-es Chelsea siker pedig sokkal inkább a véletlenek tévedéséhez sorolható. Különösen utóbbi győzelem minősül még mindig hihetetlennek lassan 15 év távlatából is.
A 2018-at követő években pedig, ha a Liverpool és a Manchester City nem bírt volna ilyen erős szakmai háttérrel és ennyire stabil, de így főként utóbbit illetően sokszor támadott financiális alapokkal, akkor az is teljesen reális lett volna, hogy 2014 után 11 Bajnokok Ligája sorozatból 10 alkalommal a Real Madrid, a Bayern München és az FC Barcelona diadalmaskodjon. Így ez a mutató most nyolcnál áll. 2019-ben a Liverpool a Bayern München és az FC Barcelona csapatát, 2023-ban pedig a Manchester City a Bayern München és a Real Madrid párosát ütötte el a továbbjutástól a fináléba vezető úton. Mind tudjuk, hogy aligha állt volna más érdemben előttük.
Meglepni sem lehet a nagyokat
Az UEFA-nak pedig nemhogy válasza, ötlete, elképzelése nem volt arra, hogy mit kellene tenni, hanem csinált egy, a korábbinál is sokkal katasztrofálisabb rendszert. Pedig a szövetség vezetői láthatták, hogy a legkisebb klubok érdemi előrelépése nem történik. Azt is tudhatták, hogy a tévék elé leülő nézők nem a Brugge-Galatasaray, Olympiakosz-Crvena Zvezda mérkőzésekre vágynak. Az is feltűnhetett nekik, hogy az olyan klubok, mint a Tottenham Hotspur, a Sevilla, az Atalanta, a Napoli, a Lyon vagy a Bayer Leverkusen nem tudnak közeledni a csúcson lévőkhöz. Meglepni is inkább ritkán, mint gyakrabban tudják őket.
Itt lett volna a történelmi lehetőség a tradicionális csapatok feltámasztása felé fordulni, amely főként az Arsenal, Manchester United, Juventus, Internazionale, AC Milan együtteseit jelentette volna. Ehelyett mi történt? Az UEFA több módon sújtotta is ezeket a klubokat a saját maga által bevezetett pénzügyi rendszernek köszönhetően. Az AC Milan, a Juventus, az Internazionale is kapott Financial Fair Play büntetéseket 2022-ben. Az AC Milan a 2019-20-as nemzetközi kupasorozatokból lett kizárva FFP szabálytalanságok miatt, míg a Juventus a 2023-24-es szezonban 10 millió eurós kötelező bírság mellett engedhette el egy szezonra a nemzetközi álmait.
Márpedig, ha nincs megfelelő bevétel, és ha a gazdasági állapotok egyre rosszabbak, a jobb játékosoknak eszükbe nem jut odamenni, miközben a fizetések sem vonzóak már. Így marad a trükközés. Az UEFA eldönthette volna, hogy regulázások helyett a saját versenysorozatának hosszabb távú érdekében más lépésekhez folyamodik, azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. A kifektetett oroszlánba viszont nagyon könnyű volt belerúgni egyet, míg a PSG vagy a Manchester City együttesével több alkalommal is kesztyűs kézzel bántak.
Az egyik esetben értették, hogy a saját üzleti érdekük ezeket a csapatokat a sorozatban tartani, addig a másik esetben a saját maguk által hozott rossz szabályokkal is csak tovább büntettek.
Nincs nálam a szent grál, hogy megmondjam a változtatások pontos opciót, de az Arsenal példáján érzékeltethető, hogy mekkora hátrányt okozott a londoniak számára a Bajnokok Ligájától való öt esztendős eltávolodás. Az ágyúsok hiába voltak néhány éven belül háromszor is ötödikek a világ legjobb bajnokságában, és reálisan nézve is a Bajnokok Ligája főtáblás csapatainak legalább 70 százalékánál jobbak voltak, mégsem nyílt semmilyen esélyük a BL-be jutásra. A több sportágban alkalmazott szabadkártya eszközéhez például könnyen nyúlhatott volna az UEFA, amely hatalmas segítség lett volna, és esélyt kínált volna arra, hogy az elit ne szűküljön be végleg teljesen.
A Bajnokok Ligája új rendszere
Mindezen produkciókat sikerült tehát megtetézni a most először zajló új Bajnokok Ligája rendszerrel. Lényegében ez a megoldás az összes rossz sorozat elemeit magában foglalja, sőt, még rá is játszik arra. Egyszerre kelti az FA Kupa és a régi BEK rendszer szabadosságának ötvözeteit, miközben az Európa-bajnokságokon látható, mindenen átívelő nyílt táblázatokkal operáló irányt követi.
A főtáblán már 36 csapat szerepelhet, de még így sem garantálja semmi az angoloknak az öt fix résztvevőt, hiszen azt mindössze egy szezon alapján ítélik meg.
A nyílt táblán a nyolc meccs alapján konkrétan megtörtént, hogy a címvédő Real Madrid rosszabb sorsolást kapott, mint a harmadik kalapba éppen becsúszó Celtic. A rendszer rövidsége miatt ráadásul a valódi különbségek nem tudnak kijönni. Így fordulhat elő, hogy a 6. és a 13. között egy pont különbség van, ahogy ugyanez az állítás megáll a 15. és 21. hely között is. Nem szórakoztatnám tovább az olvasót ezen számokkal, de világossá válik ez alapján, hogy nincs valódi erőmérő, és az eredmények a sorsolása nehézsége és a minimális különbség miatt is hozzávetőlegesek.
A lebonyolítás mégis már most a gyakorlatban mutatja számunkra, hogy a 24. helyezett – ha továbbjut – kaphat papíron messze könnyebb ellenfelet a nyolcaddöntőben, mint az alapszakaszt megnyerő együttes. Ráadásul az is megtörtént, hogy a 36 csapatból 10 együttes számára lényegében már nem bírt téttel az utolsó két forduló, hiszen nem kerülhettek be a legjobb 24 közé. Ez a fajta motiválatlanság természetesen újabb vereségekben merült ki, ami kellően befolyásolta a teljes táblázatot.
De így kapott ki a biztos továbbjutó Liverpool is a PSV-től az utolsó fordulóban. Mindez pedig olyan nyolc helynyi pluszt jelentett a hollandok számára. A terhelés növekedése pedig várhatóan egyértelműen az angolokon csattan majd.
A Premier League versenyének legnagyobb nyertese tehát a Bayern München, FC Barcelona, Real Madrid és a PSG lesz.
Vajon lesz nyitottság a mihamarabbi korrekcióra?
És még a felsorolásban így sem tértem ki a soha jól nem működő koefficiens és egyéb kalapbeosztási rendszerekre, amely tulajdonképpen mindig az UEFA Achilles-sarkát jelentette. Mindazonáltal világos, hogy a rosszul menedzselt klubokat és a még rosszabbul vezetett honi szövetségeket semmi nem menti fel a kialakult helyzetek alól. A tervek szerint a közeljövőben örömmel jelentkeznék ebben a témában is egy írással a HOLDBLOG hasábjain.
Az UEFA bűnei mellett viszont valóban képtelenség elmenni. A szövetségtől függő klubok ugyanis most már több mint 15 éve kénytelenek elszenvedni mindazt, ami miatt a Szuperliga iránti vágy tüze továbbá is ott parázslik a mindennapokban.
A borítóképen Aleksander Ceferin, az UEFE elnöke.
Sziklai Attila többi írását és szemléjét itt böngészheted a HOLDBLOG-on.