Elkúrni könnyű. Nem az a cél, csak az lesz belőle. Ki gondolta volna, hogy a serényen dolgozó kisember felkarolása és néhány kulcsfontosságú iparág nemzeti kézbe kényszerítése a világ egyik leggazdagabb országát is könnyedén elszegényíti – alig kellett hozzá néhány évtized. És hogy szerette ezért a nép Eva Peront!
Balásy Zsolt, a HOLD Alapkezelő portfóliómenedzsere és a HOLD After Hours házigazdája írja a HVG360 gondozásában készülő, „Kapitalizmus Balásyval” című, kéthetente megjelenő, prémium hírlevelet.
A hírlevél célja, hogy a gazdaság egy-egy szegmenséről írjon úgy, hogy azon senki ne unatkozzon. Az se, akit egyáltalán nem érdekel a gazdaság azon szegmense. A prémium hírlevél egyes részeit a megjelenés után változatlanul közöljük a HOLDBLOG-on.
A hírlevélre itt tudsz előfizetni.
Ez a hírlevél először 2025. január 30-án jelent meg.
Venezuelában még Argentínánál is nagyobb a baj. Hugo Chavez előtt (alig húsz éve) Venezuela volt Dél-Amerika leggazdagabb országa. Most éhezés és menekülés van, a világ legnagyobb olajtartalékán ülve. A nép sokszor újraválasztotta az ő érdekeit szem előtt tartó chavezista kormányt – nyilván tetszett nekik, amit láttak. És, végül is, a szocializmus is a dolgozó kisembernek akart jót. Ezt itt is ismerjük. Kubában meg még mindig ismerik.
Látogassunk el oda, ahol egy havi átlagfizetés pont egy kiló sertéshúsra elég, áram pedig nem nagyon van – és nézzük meg, hogyan jutottak idáig.
A Kubában omladozó szocializmus
Aki nem dolgozik, ne is egyék! – találta ki Pál apostol, majd tették magukévá az elvet a szocializmus lelkes építői. E patyomkin építőbrigád egyik legkitartóbb, kubai egysége érdekes módon csak nemrég döbbent rá, hogy abban a rendszerben az nem eszik, aki az állami szférában dolgozik. Úgyhogy 2011-ben az állam szélnek eresztette az ország munkaerőpiacának mintegy tizedét, félmillió embert:
csináljatok valami hasznosat, menjetek maszekolni!
Ezzel a félmillió cuentapropistas-szal (vállalkozóval) a kubai gazdaság nagy lökést kapott, ma már az ország munkaerejének harmada dolgozik magángazdaságban. Igaz, sajátságos restrikciókkal, ugyanis a kubai politika egyik legnagyobb félelme, hogy lesz, akinek látványosan jobban megy a többiekre kényszerített szocialista sztenderdnél.
Az irigykedésnek pedig úgy lehet egyféleképpen elejét venni, hogy a kimászni igyekvő ügyesebbeket visszarángatjuk a gödörbe – például az ún. scalable (bővüléssel nagy hozamú) szakmákat korlátok közé szorítjuk. A legjobb doktorok, építészek, programozók vagy (nézettséggel bíró) sportolók a mai világban szemérmetlenül jobban fizetettek átlagos társaiknál, mert akkora a kereslet a képességeikre.
A késélezésnek, birkanyírásnak vagy pálmafametszésnek viszont nincs az a Paganinije, aki annyira nagyon megszedhetné magát.
Úgyhogy a kiadott cuentapropistas engedélyek háromnegyede ez utóbbi, alacsony képzettségű vállalkozóknak jár, a világ legolcsóbb képzett munkaereje pedig csak maradjon a piactól elvágva – így nem fogja megzavarni a szocialista köznyugalmat.
A kereslet az engedélyekre így is nagy: éttermek, szerelőműhelyek, pékségek és bárok ugrottak elő Havanna térköveiből, valamint a közlekedés (taxizás) és a szobakiadás (Airbnb) is nagyon népszerű szakmává vált. Nem csoda, a havi 848 pezós (körülbelül 9 ezer forintos) állami átlagfizetésnek mára a magánszférában már a 10-20-szorosát is meg lehet keresni.
Sőt, már cuentapropista is dolgozhat másik cuentapropistanak. Erre 1968 óta nem volt példa!
Remélem, a kedves olvasó is érzi a fenti sorokból kiszivárgó hanyatló kapitalizmust! Ha egyes emberek többet keresnek másoknál, azaz gazdagabbak lesznek, újra megjelenik az osztálykülönbség és a kizsákmányolás, ember embernek farkasa – hova vezet ez? Az Egyesült Államokban például dupla-Trumpig!
Szerencsére a szocializmus mindig résen van, még 2018-ban újra kihúzta a kapitalizmus méregfogát. Kitalálták például, hogy az egy fő által igényelhető, vállalkozáshoz szükséges engedélyek számát korlátozzák. Egy, azaz 1-ben! 123 féle licensz van és ha egy foglalatosságra nincs engedély, akkor az a foglalatosság természetesen nem is létezik. A fejetlenség elég nagy e téren, mert a számítógéppel és internettel kapcsolatban mindent lefed egy licensz, azonban a könyvárusításhoz és a kávéfőzéshez már más-más engedély kell.
Tehát míg kubai Bill Gates bárki lehet, addig egyszerre könyv- és kávéeladással senki ne próbálja halmozni a tőkét!
Még néhány mentő ötlet: egy vendéglőben nem lehet egyszerre ötven vendégnél több és egy cuentapropista vállalkozása sokáig nem lehetett nagyobb húsz alkalmazottnál – ezt néhány területen 2021-ben száz főre emelték.
2018 decemberéig tehát úgy tűnt, az utolsó szocialista bástyákért aggódó olvasó hátradőlhet. Aztán kiderült, hogy már a szocializmus sem a régi! A közfelháborodás (!) hatására ugyanis a kubai kormány az intézkedések egy részét mégsem valósította meg. Egy vállalkozónak ma több engedélye is lehet és az ötven fő feletti éttermekből sem kell kettőt csinálni egy spanyolfallal. Vagy mégis a régi? 2019 márciusában a kubaiak 87 százaléka igennel szavazott az új alkotmányra, amely kimondja, hogy a szocializmus a szigeten „megmásíthatatlan”!
A megoldás
Országokat romba döntő rezsimek rájöttek, hogy – a korábbi gyakorlattal ellentétben – jobban járnak, ha azokat, akik nem bírják elviselni a gazdasági-társadalmi légkört, nem benntartják, hanem kiengedik.
Úgyhogy még egy nagy változás azért volt Fidel Castro óta Kubában: immár könnyű elhagyni az országot. Ennek eredményét látjuk az ábrán: két év alatt a lakosság tizede lelépett.
„A környékről eltűnnek a fiatalok!” – panaszkodik az Economist tavaly nyári cikkében Juneir, havannai lakos. „Ha az országot nem tenger venné körül, már senki nem lakna itt.”
Balásy Zsolt, a HOLD portfóliókezelőjének többi írását és szemléjét itt böngészheted a HOLDBLOG-on.