Tegyük fel, hogy egy amerikai cég importál egy láda juharszirupot Kanadából, amiből boldog amerikai nagymamák, szép nagy unokák és Merry Christmas lesz. Trump narratívájában juharszirup, nagymama, unoka, vagy Christmas természetesen nem fog szerepelni – csak és kizárólag a szirup ára, ami elhagyta az országot! Ki vagyunk rabolva! Fizettessük meg velük! Más országokban ezt a szerepet „a profitnak az kitalicskázása” kifejezés tölti be. Valami nem stimmel, ugye?
Antipopulista hírlevél következik, vámokról.
Balásy Zsolt, a HOLD Alapkezelő portfóliómenedzsere és a HOLD After Hours házigazdája írja a HVG360 gondozásában készülő, „Kapitalizmus Balásyval” című, kéthetente megjelenő, prémium hírlevelet.
A hírlevél célja, hogy a gazdaság egy-egy szegmenséről írjon úgy, hogy azon senki ne unatkozzon. Az se, akit egyáltalán nem érdekel a gazdaság azon szegmense. A prémium hírleveleket a megjelenés után változatlanul közöljük a HOLDBLOG-on.
A hírlevélre itt tudsz előfizetni.
Ez a hírlevél először 2025. január 16-án jelent meg.
Az a baj a populistákkal, hogy sokszor csak kiemelik a valóság egy apró szegletét, majd az összefüggéseket elhallgatva azt szörnyűségként tálalják. A közgazdászokkal, akik ennek abszurditását akarják elmagyarázni, pedig az a baj, hogy valahol Adam Smith-nél és Ricardónál kénytelenek kezdeni; a munkamegosztás, a specializáció és a kereskedelem előnyeivel – és ez a kutyát sem fogja érdekelni. Megpróbálok ezzel szakítani és antipopulista cikket írni a témáról. Mindenki meg fogja érteni és még Adam Smith sem szerepel benne többször.
Populista (főnév, pejoratív)
A politikus, aki feltűnő mértékben operál olyan üzenetekkel, amit bárki megért. E célból kénytelen elhallgatni, letagadni és megmásítani a valóságot. Mert akkor több lesz a szavazata. Lehet ezért szidni, de abba nem árt belegondolni, hogy elvárható-e bárkitől, hogy ne tegyen meg mindent a győzelemért? És ha A nem teszi meg, akkor B sem fogja? Lehet-e rendszert építeni az emberek „alapvető tisztességére”? Pláne olyan közegben, ahol mindenki győzni akar?
A futballpályán sem lenne szükség bíróra, ha minden futballista bemondaná, ha róla ment ki a labda. És erre csak egy megoldás a becsületes futballista, vagy a jól működő bíró. Egy másik a jól működő közönség lehetne. Akinek az, hogy a csapata tisztességes legyen, hasonlóan fontos, mint a győzelem – és ezzel az elvárásával gerincet növeszt a futballistába.
Valahogy az ellenkezőjét látom.
Vámfalat New York köré!
Kezdjünk egy nagyon egyszerű populistasággal. Ha az jó, hogy a kanadaiakkal – vám formájában – megfizettetjük, hogy juharszirupon keresztül kirabolják az országot, akkor miért ne lenne az is jó, ha a dallasiakkal megfizettetjük, hogy olajon keresztül kirabolják New Yorkot? Miért ne lenne üdvös a vám New York és Dallas között, ha országok közt az? Remélem, a mondvacsinált országhatárral senki nem akar érvelni… jobb a New York-inak, hogy egy dallasi rabolja ki, mint ha egy torontói? Dehogy jobb.
Érdekes, hogy ide Trump is eljutott, csak nem tud róla. Ezek az ő szavai:
„Kanadában sok ember szeretne az 51. tagállam tagja lenni. Az Egyesült Államok nem viselheti el többé a masszív kereskedelmi hiányt és támogatásokat, amelyekre Kanadának szüksége van, hogy a felszínen tudja tartani magát. Amennyiben Kanada egyesülne az Egyesült Államokkal, nem lennének vámok, az adók nagyban csökkennének és teljesen biztonságban lennének az őket folyamatosan körülvevő orosz és kínai hajók fenyegetésétől. Együtt ez milyen nagyszerű nemzet lehetne!”
Itt most megint az országhatár látszik a boldogság kulcsának, pedig gondoljunk bele: ha Kanada be lenne pakolva ötvenegyediknek, akkor mi változna? Semmi. Az eredeti ötven állam pont ugyanúgy fizeti az olaj árát a Kanadában termelő olajcégeknek. Pont ugyanúgy ki vannak rabolva, csak immár nem „Kanada”, hanem az „ötvenegyedik tagállam Kanada” által. Az egyetlen különbség a nemzeti statisztikai hivatalok Excel táblájában jelenne meg: az Egyesült Államok (mint ország) kereskedelmi deficitje Kanadával szemben eltűnt! Oh, joy!
Nyerjen mindenki!
Azt is tudni kell, hogy populisták szemében a kereskedelem win-lose játék. Ahhoz, hogy én nyerjek, másnak veszítenie kell. Ergo, ha mások kifejezetten akarnak velem kereskedni, akkor azon ők nyilván nyernek – tehát én veszítek! Azaz át kell kerülnöm az ő pozíciójukba. Antipopulistaként talán azt lenne jó hangsúlyozni, hogy a kereskedelemnek nem a pénz, hanem az áru oldala a fájó. Tegyük a másik oldalt vonzóvá!
Ne a kifizetett dollár miatt aggódjon Trump, hanem a kitalicskázott juharszirupnak örüljön.
Hogy fogalmazzam ezt úgy, hogy minden populista a szívéhez kapjon? A juharszirup a földünk kincse! Asszonyaink verejtéke! Ez így rabszolgaság, ahol a munkánkért a végtelen mennyiségben nyomtatott gagyipénzükkel, a modern kori üveggyönggyel szúrják ki a szemünket!
A kanadaiak is próbálkoznak ilyesmikkel. Kiszámolták például, hogy „Dear Mr. Trump, egyrészt tőlünk kaptok olcsó olajat és gázt, ezért ne sajnáljátok már magatokat! Másrészt, ha az energiát kivesszük az egyenletből, akkor nekünk lesz kereskedelmi mérleg deficitünk!”.
Kanadának üzenem, hogy az irány jó, már csak eszkimó asszony verejtékét kéne belefűzni.
Balásy Zsolt, a HOLD portfóliómenedzserének többi írását és szemléjét itt böngészheted a HOLDBLOG-on.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLD Alapkezelő és a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.