Amiben Magyarország tanulhatna Balitól: taxislobbi vs. helyi Uber

Bali egy akkora sziget, mint Szabolcs megye, viszont 6 millióan vannak rajta a turistaszezonban. Nincs tömegközlekedés, mindenki autóval, de még inkább motorral jár, ez óriási dugókat és meglepő helyzeteket tud eredményezni. Például a két sávból egy kis kreativitással bármikor lehet három, vagy hogy egy 5 fős család simán utazgat egyetlen robogón… Ráadásul a másik oldalon vezetnek. Szóval, ha jót akarsz magadnak és kevesebb stresszt, akkor sofőrrel utazol. Ebből van motoros verzió is, tehát hogy beülsz valaki mögé (de például a mi, 4 fős családunknak egyértelműen az autó az optimális).

És itt jönnek az érdekességek. Ez a piac 2015-ig nagyon békés volt: az utcán álltak táblával a sofőrök és ajánlották a szolgáltatásaikat, vagy a szállásadót kérdezted meg, hogy kit javasol a fuvarhoz. Ez egy kellemes állapot volt a sofőröknek és kiszolgáltatott az utasoknak, hiszen nem tudtad mi mennyibe kerül; taxióráról ne is álmodj és a kínálat is korlátozott volt. És persze voltak a szélsőségek is, amikor a reptéren a hiénák négyszeres áron kínálták a szolgáltatásaikat (ez persze még mindig van).

Aztán jött 2015 és a Gojek, azaz a helyi Uber.

Ez egy unikorniscég, azaz 1 milliárd amerikai dolláros értékeltség felett van, ráadásul az egyetlen ilyen indonéz tulajdonban, tehát egy nemzeti kincs. Mára már kikerülhetetlen, ha helyben akarsz utazni, de van például ételrendelő-szolgáltatásuk is. Ez teljesen felforgatta a taxis piacot, a hiénák visszaszorultak, az árak jelentősen csökkentek és a piac is nőtt. Azonban ezt a helyi taxislobbi nem viselte jól és mindenféle tiltakozások voltak. Értek el eredményeket, például volt, hogy az állam betiltotta az appot, egy egész napig működött a tiltás, mert a nép annyira ellenezte, hogy estére visszavonták. Végül az árazás szabályozása lett a megoldás, a kormány meghatározott egy ársávot amelyben mozoghat az ár a kereslet-kínálat függvényében (egyébként szerintem Magyarországon is ezt kellett volna csinálni).

Ez a rendszer most működik és használjuk is az appot. Ha nem az appon keresztül foglalunk akkor direktben megegyezünk a sofőrrel “Gojek-áron”, tehát az app indireken is kontrollálja az árakat. Az utazások alkalmával beszélgetek is a sofőrökkel, akik vegyes stratégiát követnek: próbálnak saját, fix utasokkal dolgozni, kapnak megbízásokat utazási irodáktól és ügynököktől, de a maradék időben appon keresztül értékesítik a kapacitásaikat. Az érdekesség az, hogy kialakultak no-go zónák, ahol ezeket az applikációs taxikat „nem látják szívesen”. Nem sok ilyen hely van a szigeten, ezeket a képen látható táblával jelzik, és a beszámolók szerint agresszív, tettlegességig fajuló területvédelem van.

Fotó: Boóc Péter

Szóval röviden: a szigeten győzött az okos állami szabályozással kordában tartott hazai technológia a pár kitartó gépromboló ellenére.

A vendégcikk szerzője Boóc Péter.

Kína a népességfogyás jólétét választja

Zentuccio interjúja a Kaliforniai Egyetem népességkutatójával:

Ázsiában (főleg Kínában) lényegében csak ugyanaz megy végbe, mint Európában: minél magasabb és szofisztikáltabb az iskolázottság általános színvonala, minél többen jutnak egyre szélesebb tudáshoz, és minél jobbak az átlagos jövedelmi viszonyok, tehát minél több lehetőséggel bír az ember, hogy maga döntsön; fog-e szülni, akar-e férjhez menni, megnősülni, tovább tanulni, karriert választani, annál csekélyebb a népszaporulat.

Ez egy véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.