Változó bankjátékszabályok

Az amerikai “bankmentések” után az óceánon innen, Svájcban szintén kijelölték az új irányt, és újfent a kapitalizmus irányelvei érvényesültek, így a befektetőknek kellett lenyelni a Credit Suisse kényszerfelvásárlásából adódó veszteséget. Habár a részvényesek pozíciói is megsínylették a kényszerházasságot – a részvényswappal járó UBS-felváráslás a bejelentés előtti, rekordalacsony CS-árfolyamból is lefaragott 50-60 százalékot – a legnagyobb, százszázalékos bukó az AT1-kötvényeseké. A döntés, hogy a 16 milliárd svájci franknyi kötvényállományt teljesen leírják a svájci bankfelügyelet feltétele alapján valósult meg. Utóbbi döntés ellentmondásosnak bizonyult, a felvásárlás részleteinek közzétételét követően az Európai Bankfelügyelet igyekezett csillapítani a piaci kedélyeket kommunikációjával, mondván, hogy az eurózónában ilyen nem történhetne meg.

Mik azok az AT1-es kötvények?

Tömören az AT1 rövidítés az „Additional Tier 1”-et, azaz lényegében a pénzintézetek kiegészítő tőkéjét jelöli. Mit egészítenek ki? A bank hagyományos értelemben vett részvény és elsőbbségi részvény eladásából szerzett tőkét, tőkeprémiumot és felhalmozott eredményét. Amennyiben a pénzintézet szavatolótőkéje az előírtnál alacsonyabb szintre süllyedne (pénzügyi veszteségek következtében), úgy ezek a kötvények szintén leírhatóak vagy részvénnyé konvertálhatóak a betétesek és szenior kötvényesek védelmében.

Az instrumentum az euróválság idején, azaz bő tíz évvel ezelőtt, jelent meg a piacon. A gazdasági világválságig tartó rendszerszintű kísérlet a bankok biztonságossá tételével kvázi biztosításokon (CDS) keresztül finoman szólva sem jött be… A pénzügyi apály során gyorsan kiderült, hogy a biztosítókon nincs fürdőnadrág, és az addig biztosítottnak hitt bankok szintén letolt gatyával álltak. Így a felügyeletek kreatív megoldástól vezérelve jobbnak látták, ha a biztosított összeget előre elkérhetik a bankokkal. Ilyesformán jelentek meg az AT1-es kötvények, a névérétéket a befektetőknek előre be kell fizetni, ami így a bankok tőkéjét erősíti, a bankok ezért cserébe a piacinál magasabb kupont fizetnek a kockázat ellenében.

A kötvényeket korábban már láthattuk működésben, 2017-ben a spanyol Banco Popular csődje során 1,35 milliárd eurónyi AT1-kötvény került leírásra, így nem precedens nélküli a kötvényekből származó kockázat realizálása. A gondot a Credit Suisse esetében az jelentette, hogy normál esetben egy tankönyvi bankcsőd során a leírást először a részvényeseknek kell elszenvedni, és utánuk jönnek az AT1-kötvények; majd végül, ha további veszteségek lépnek fel, akkor kerül sor a junior, szenior kötvényesekre, és csak legvégül a betétesekre. A jelenlegi helyzetben azonban még a részvényesek is kapnak valamit a pénzükért, ergo az elmélet szerint az AT1 kötvénytulajdonosoknak is járna valami.

A fent említett malőr miatt a svájci felügyelet magyarázkodni kényszerült, elmondásuk alapján nem jártak el jogtalanul. A kötvények két esetben írhatók le,

1. ha a bank szavatolótőkéje az előírt szint alá esne,
2. ha a bank megmentése állami segítséget vonna maga után.

A svájci hatóságok a második pontra hivatkoznak igazuk bizonyítására, habár az eset kissé sántít. A bankot egy másik riválisa vette meg, és habár egy 9 milliárd frankos állami garancia valóban él, azonban a felvásárlásból származó első 5 milliárd frankos veszteséget a UBS-nek kell állnia, az állami garancia csak ezután, és csak bizonyos feltételek mellett érvényesül. Adófizetői pénz így eddig itt sem mozdult meg egy centig sem, és további 5 milliárdig nem is fog – már ha nem számoljuk a bürokraták fizetését. Ezenfelül lehetne még hivatkozni a 100 milliárd frankos svájci jegybank által nyújtott sürgősségi likvid forrásra, de ez szintén kellemetlen kérdéseket vet fel: ha a jövőben valakinek jegybanki forrásra van szüksége kell-e számolnia a kötvények leírásával?

Senki sem szereti, ha egy játékos Monopoly közben hoz új szabályokat

A fiaskó természetesen piaci hullámokat is vert, az elsősorban Európában használt AT1-kötvényeket tömörítő ETF árfolyama értéke egyötödét vesztette el márciusban, ezzel összhangban pedig a bankok finanszírozási költsége is nőtt. A jövőre tekintettel, ha drága a bankok tőkebevonása, akkor nem, vagy csak szigorú feltételek mellett fognak forrást nyújtani. A hitelezés efféle visszafogása különösen ártalmas az öreg kontinensen, ahol az Egyesült Államokkal ellentétben a finanszírozás fő forrását a bankrendszer, nem a tőkepiacok nyújtják, és ahol már korábban is szigorodtak a finanszírozási feltételek.

Öröm az ürömben, hogy a hitelezés visszafogása segítheti a jegybankok dezinflációs céljait, ám félő, hogy mindez „hard landinggel”, azaz komolyabb reálgazdasági károkkal társulva valósulna meg.

JOGI NYILATKOZAT

A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.