Túl vagyunk a Nagy Tavaszi Bankpánikon?

Túl vagyunk a pánikon, vagy mélyebb és rendszerszintű problémák vannak kibontakozóban a bankszektorban az SVB csődje óta? Milyen hatása lehet a történteknek a különadók óta egyébként is döcögő magyar bankrendszerre? Kell még félni a bankrészvényektől vagy eljött az ide az óvatos vásárlásoknak? Karácsony Tamással, a HOLD Alapkezelő portfóliókezelőjével és „bankspecialistájával” beszélgettem.

Csonka Attila: Mik a márciusi bankpánik legnagyobb tanulságai tengeren innen és túl?

Karácsony Tamás: Egy bankpániknak mindig vannak előre nem látható elemei. Nagyon sok bank van, amelyik olyan helyzetbe kerülhet, amiben egy átgondolt szabályozói környezet mellett is fennáll a csőd veszélye. Azt sem lehet továbbá teljesen kizárni, hogy egy bank sem megy csődbe. A bankok problémájának egyik fő oka most a gyors és hirtelen kamatemelkedés: a közel egy évtizedes alacsony kamatok világa ért véget, amihez már minden gazdasági szereplő hozzászokott és ezzel tervezett.

Fontos tanulság még, hogy 2008-hoz képest sokkal szabályozottabbak, válságállóbbak az intézmények, több tőkéjük van, ezért nehezebb a krízisek, a csődhelyzetek terjedése. Most, az SVB- és a Credit Suisse-csődök hatására, a jegybankok egyből közbeléptek és drasztikus intézkedéseket vezettek be, hogy csírájában elfojtsák a krízis eszkalálódását.

Másrészről látni kell viszont azt is, hogy sose volt olyan egyszerű egy bankból kivenni a betétünket, mint most, a technológia fejlődés, a mobil- és internetbankok korában. Ez pedig gyorsabb lefolyású és intenzívebb bankrohamokat eredményezhet.

Teljesen megálltak a továbbgyűrűző hatások, vagy az SVB és a Credit Suisse csődje csak egy tünete volt az egész bankrendszer strukturális problémáinak?

Azokat a bankokat, ahol gond lehet, már jellemzően megvizsgálták, mégis tapasztalható a piacokon egy általános félelem azokkal a pénzintézetekkel szemben is, amelyekre nem hatott a hullám. Felerősödött a bizonytalanság, hátha mégsem vettek észre mindent az elemzők… Több banknál kezdtek vizsgálódni, ha bármi kis korábbi problémát találtak, azok ugyanarra a szintre nagyítódtak fel, amelyet a bajba került bankoknál tapasztaltak – ezeket a pénzintézeteket is „büntetik”, szerintem sokszor alaptalanul.

Ez a folyamat, ahhoz a befektetéspszichológiai jelenséghez hasonló, mint amikor egy a közelmúltbeli – legfrissebb – minket ért tapasztalatot hajlamosak vagyunk kivetíteni a jövőre (közelmúlt-hatás, recency bias). Ez a kognitív torzítás gyakran félrevezet bennünket, hogy a múlt problémái jelzést adhatnak a jövő alakulásáról.

Ha ez a pánik nem lett volna, most senki sem nézegetné a bankokat ilyen szemmel, mert kisebb valószínűségű dolognak látnák a válságok veszélyét.

A Fed, az EKB, az SNB jól reagáltak?

Szerintem igen. Helyes döntés volt gyorsan segíteni azoknak a bankoknak, amelyek képesek voltak tenni az ellen, hogy még nagyobbá nőjön a probléma. Ilyenkor nem moralizálni kell, a tanulságok levonására később lesz idő.

Másrészről, a jegybankok legfontosabb mandátuma az infláció kordában tartása, és az nyilván egy precíziós „játék”, hogy közben ne tegyék tönkre a bankpiacot és a gazdaságot. A kamatpályák szigorításának hatására olyan környezet alakul ki, amiben a lakosság és bankok is egyre inkább félnek a kockázatvállalástól, a hitelfelvételtől – ez a trend önmagában is szigorodást jelent a gazdaságra nézve.

A jegybankoknak véleményem szerint akkor is módosítaniuk (puhítaniuk) kellene a kamatpályáikat, ha egyáltalán nem akarnának segíteni a bankoknak, hiszen a jelenlegi trendek szerint – magas alapkamatok hatására – a hitelfelvételi kritériumok szigorodni fognak, kisebb lesz a hitelkihelyezés volumene, aminek hatására lassul a gazdasági növekedés és csökken a kereslet. Ez, a kemény út is az infláció csökkenéséhez vezet.

Érdemes most távol maradni a bankrészvényektől?

Befektetéskor érdemes a jó cégek helyett a jó befektetési lehetőségeket keresni. Egy vállalat attól még lehet vonzó befektetés, hogy problémákkal szembesül. Ehhez az kell, hogy a részvényei olyan árfolyamcsökkenést szenvedjenek el, ami kedvező befektetési lehetőséggé teszi azokat. A pánik és a csődök eléggé megütötték a bankokat – legalábbis egy részüket – ezáltal olcsóbbak lettek. A valós kérdés tehát az, hogy esett-e már annyit ezeknek a papíroknak az árfolyama, hogy érdemes legyen beszállni a cégekbe.

Ez a válság ráadásul sokkal „számolhatóbb”, mint a 2008-as volt. A tőkeproblémákat most az okozza, hogy felmentek a kamatok, ezért az állampapírok a magasabb kamatkörnyezet miatt leértékelődtek. De itt szó sincs a könyvekben lévő nemfizetési kockázatokról. 2008-ban az volt az igazán nehéz, hogy nem lehetett tudni, hogy a problémás eszközök mennyit érnek. Hatalmas volt a bizonytalanság, amit számszerűsíteni is nehéz volt. Ez nem jelenti azt, hogy később nem lesznek veszteségei a bankoknak egy gazdasági lassulás esetén, de jelenleg nem ezért adják a befektetők a bankokat.

Egyes bankok kétségkívül túltolták a fogadást az örökké alacsonyan maradó kamatokra, de ez rendszerszinten nem mondható el minden bankról, legalábbis nem olyan mértékben, hogy mind kerüljön és ne lehessen válogatni a jobb helyzetben lévők közül.

„Ha közvetlenül egyelőre nem is, közvetve hatással lehetnek a nemzetközi bankcsődök a magyar pénzintézetekre” – nyilatkoztad nemrég a HVG-nek. Milyen hatással lehetnek?

Hazánkban már korábban elindult a hitelezés lassulása, mert a hazai fogyasztók olyan megemelkedett kamatszinttel szembesültek, ami mellett jóval kevésbé tudtak vagy akartak eladósodni. Ezzel párhuzamosan a válság miatt a bankok is óvatosabbak lettek, bár a háztartási hitelek felárain ez nem annyira érzékelhető. Ha megnézzük, mennyit keresnek a bankok a magas kamat mellett kihelyezett hiteleken, azt látjuk, hogy a megemelkedett forrásköltségeik mellett alacsony(abb) a kamatfelár.

Ha én bank lennék és attól tartanék, hogy a korábbiaknál több problémás (nemtörlesztő) hitelem lehet, a kockázat miatt magasabb felárat kérnék el, tehát drágább hitellel kompenzálnám azt, hogy a portfólióm egy része várhatóan nem teljesít majd

– azaz több olyan adós lesz, aki nem tudja majd visszafizetni a kölcsönt.

Nem ezt látom azonban, hanem azt, hogy a bankok továbbra is alacsony marzson adják a lakáshiteleket és nem keresnek nagy összegeket ezeken a termékeken. Jól látszik ez, ha mondjuk összehasonlítom a kamatfelárat egy tízéves fix kamatozású állampapír hozamával, ami valós alternatíva lehetne a bankok számára, kisebb kockázattal.

Mi lehet a magyarázat a bankok magatartására, ha látszólag minden logika ez ellen szól?

Van benne logika, a bank komplex módon, nem egy termékre lebontva gondolkozik. Nem feltétlenül egy lakossági jelzáloghitelen akarja megkeresni a világ összes pénzét, hanem egyfajta „behúzótermékként” értékeli és árazza azt, hiszen ha valaki felvesz egy lakáshitelt, nagy eséllyel ott nyit számlát, a banknál köt biztosítást, választ befektetési termékeket és oda viszi cége számláját is – a pénzintézet lifetime value-ban tervez tehát.

A másik oldalon, a vállalati hiteleknél nagy hatása van az állami programoknak, amelyek keretében nagyon kedvezményes hitelt nyújtanak, gyakran garanciaprogramokkal. A bank egy kvázi köztes szereplő az állam és a vállalat között, az állam szabályozza, hogy ki és mennyit keres. A nagyon olcsó forrást az állam nyújtja a banknak, hogy az azt tovább hitelezze a vállalkozásnak, aki elég kedvező kamaton jut hozzá a forráshoz, miközben a bank is keres az ügyleten, pedig a hitel kockázatát valójában nem kell viselnie.

Régiós összehasonlításban mennyire állnak stabil lábakon a magyar pénzintézetek?

Nem tesznek igazán jót a piacnak a magyar bankokra kivetett különadók. Amikor egy pénzintézetnek kis túlzással fogalma sincs arról, mikor mennyi adót kell majd befizetnie, miközben egyik pillanatról a másikra (jogszerű működés mellett) olyan színben tűntetik fel, hogy extraprofitot keres egy versenyző piacon, az véleményem szerint nem használ az üzleti környezetnek.

Ha „egyszer csak” elvehetik a profitot, az nem a működés optimalizálására ösztönöz… Erre általában úgy válaszolnak a bankok, hogy amikor lehet keresni, megpróbálnak nagyon sok profitot elérni, mert tudják, hogy várnak még rájuk olyan évek, amikor ezt el akarják majd venni tőlük. Ha bizonyos régiókban belenyúl az állam a bankok profitabilitásába, annak az lesz az eredménye, hogy más régiókban, ahol piaci alapokon folyik a verseny, szabad szemmel láthatóan is alacsonyabbak lesznek a kamatszintek, a marzsok és a banki költségek.

A bankszektor fél-laikus szemmel is izgalmas világ. 2007-2009 óta biztosan az… Elemzőként miért erre a területre specializálódtál?

Még egyetem alatt részt vettem a CFA Research Challenge-n Chicagoban, ahol értékelnünk kellett egy (nekünk) helyi piacon jelenlévő vállalatot. Mi az OTP-t kaptuk, amiről egy elég hosszú és alapos, közel 80 oldalas riportot írtunk. Nagyon sok időt kellett eltöltenem a bank értékelésével, és végül a szakdolgozatomat is bankelemzésből írtam meg. Ez jó időzítésnek bizonyult, hiszen amikor csatlakoztam a HOLD csapatához, már tudták rólam, hogy átrágtam magam az OTP-n és volt valamennyi tapasztalatom – pont akkor, amikor banki elemzőt keresett az alapkezelő.

Ez egy akkora szektor, hogy „önmagában megáll” az elemzői munkámban. A régiós részvénypiacok – amiket aktívan figyelünk – kapitalizációjában 40 százalék a bankok súlya. Aki ezeket vizsgálja, nem is nagyon marad ideje más iparágakra. Egy bank értékelése nagyon más, mint egy hagyományos vállalaté; eleve máshogy nézi ki például számviteli oldalról a mérleg és az eredménykimutatás. De cashflow-értékelési szempontból sem értelmezhető úgy egy pénzintézet helyzete, mint a többi vállalaté.

Persze vannak kitekintéseim, kalandozásaim más iparágakban, de a bankszektor lett az, amibe nagyon beleástam magam. Így lettem „bankspecialista”.

JOGI NYILATKOZAT

A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.