Az elmúlt hét a bankválságoktól volt hangos. A legtöbben azt találgatták, hogy egy újabb 2008-as válság küszöbén állunk-e vagy esetleg a régi mondás lesz érvényben “akkor kell vásárolni, amikor az utcán vér folyik”. A millió dolláros kérdés mellett az adófizetőket a milliárd dolláros kérdés miatt is érdekelheti, hogy melyik forgatókönyv valósul meg végül: kell-e állami pénz a bankok kimentésére?
A bankoknak általában két problémával kell megküzdeniük: a szolvenciával és a likviditással. Az előbbi akkor jelenthet problémát, ha a bank tőkéje a veszteségek miatt elerodálódik, ilyenkor számvitelileg már nem juthat minden betétes a pénzéhez és így a szolvenciával kapcsolatos aggályok hamar bankrohamhoz és likviditási problémákhoz vezetnek. A SVB esetében ez a veszteség okozta a bankrohamot, mivel a banknak be kellett váltania addig csak papíron létező veszteségeit a bankroham előtti kifizetések kielégítéséhez.
Azonban a szolvens bankoknál is felléphetnek likviditási problémák, amennyiben a betétesek egyszerre akarják kivonni tőkéjüket. Az SVB bukása utáni hétvégén az amerikai döntéshozók a pánik terjedését elkerülendő úgy döntöttek, hogy kifizetik az amúgy a betétbiztosításon kívül eső betétesek követeléseit is, míg a Federal Reserve a likviditási kockázatok kezelésére bemutatta Bank Term Funding Programját. A program keretében a bankok megfelelő fedezet mellett – például állampapírok – kaphatnak akár egy év lejáratú jegybanki hitelt. További érdekesség, hogy a meghirdetett program alapján a fedezet névértéken kerül beszámításra, miközben a probléma egyik forrása épp az, hogy ezek a pénzügyi eszközök a kamatemelések következtében már jóval névértékük alatt kereskednek a piacon.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Term Funding program felhasználása esetén a Fed átmenetileg átvállálja a könyveken lévő veszteséget – illetve egy esetleges nemfizetés esetén meg is tartja azt. Ilyen esetben a Fed könyvelné el a különbséget, ami tetézné az eddigi veszteségeket. Negatív jegybanki tőke esetén vagy az államnak kell feltőkésítenie a pénzintézetet, vagy a jegybank kénytelen elviselni a monetáris politika hatékonyságának csökkenését. Utóbbiról röviden: a kamatokat és pénzmennyiséget a jegybankok a mérlegfőösszegük növelése és csökkentése révén szabályozzák.
Amennyiben negatív tőke mellett kevesebb eszközöm van, mint kibocsátott pénz – legyen az fizikai vagy digitális – úgy a pénzmennyiséget csupán eszközértékem értékéig tudom befolyásolni. Ez kisebb deficit melett még elviselhető, hiszen a monetáris politika számára ritkán szükséges – sőt káros – a pénzmennyiség nulla közelébe csökkentése.
Akkor végül ki ment ki kit?
A pénz nem tűnik el, csak átalakul. A kisebb bankokból az elmúlt napokban kimenekített betétek megtalálták a helyüket a nagyobb, likvidebb, diverzifikűltabb, tőkeerősebb bankok számláin. A First Republic Bankot, ami az elmúlt időszak másik nagy esélyese volt egy esetleges bankcsődre, a nagyobb pénzintézetek fel tudták így karolni, gyakorlatilag saját kontójukra visszaforgatva a kisebb bank forrásoldalára a kivont betéteket. A mentőöv értéke 30 millárd dollárra rúg.
Bár a bizalmat erősíti, hogy a bankok megtámogatják egymást, ellenben a 2008-as válsággal, ahol a teljes bankközi rendszer lefagyott; a munka oroszlánrészét továbbra is az amerikai állam végzi. A Fed rekordméretű, 153 milliárd dolláros likvid állományt nyomott a bankrendszerbe, teljes mérlegfőösszege az egyéb instrumentumokat is belevéve pedig közel 300 milliárd dollárral nőtt pár nap alatt. Az új Term Funding program volumene ehhez képest eddig elenyésző, 12 milliárd dollár körüli összeg. A hátraarc a monetáris aggregátokban hasonló a tavaly őszi mini-budget fiaskóhoz, amikor a Bank of England kényszerült font milliárdokkal megtámasztani a piacot mennyiségi szigorítási programja közben.
Az eredeti kérdéshez visszatérve: beszélhetünk e kimentésekről? Röviden: talán. Bővebben vizsgálva: a 2008-as “bail-out” időszakhoz mérten nem.
Habár a Fed dollár százmilliárdokat injekciózott a rendszerbe, eszközállománya nem adófizetői pénzből kerül finanszírozásra, a forrást a bank maga teremti meg. A jegybanki tőkeállomány csökkenése saját politikájuk eredménye, az új program valószínűleg nem, vagy csak marginálisan járulhat hozzá a kamatpolitikából eredendő veszteségekhez. A SVB betétesei ugyan megmentésre kerültek a pánik és a velejáró likviditási krízis elkerülése érdekében, de a pénzintézet és azok befektetői (részvényesek, kötvényesek) azonban nem. Míg a bankrendszert és az ügyfeleket likviditási és betétbiztosítási programokon keresztül segíti az állam, addig a befektetői oldalon a kapitalista gondolkodás érvényesül, és a 2008-as válsággal ellentétben nem látszik jele állami beavatkozásnak. A rendszer hatékony működéséhez ez egy esszenciális elem, ugyanakkor volatilitásra és hosszabb távon magasabb prémiumokra érdemes készülni.
Narancsvidék – Az SVB-csőd „elődje”
Zsiday Viktor: Ez a cikk nem a Fidesz országlásáról, hanem Orange County 1994-es, Fed-kamatemelések miatti csődbemeneteléről, illetve nyilván a jelenre reflektálva az elmúlt év kamatemelkedésének amerikai bankszektorban okozott turbulenciáiról szól, amelyekkel a napokban a Silicon Valley Bank bank csődje kapcsán tele vannak a gazdasági hírek.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.