Harminc éven át a kivándorlás rajzolta át a BB tengely országainak népességét, ma viszont tizenegyből kilencben pozitív a vándorlási mérleg. A fordulat azonban nem pusztán gazdasági felzárkózást jelez: az ukrajnai háború és a statisztikai korrekciók is jelentősen alakítják a számokat.
A rendszerváltás utáni három évtizedben a régió legtöbb országát az elvándorlás jellemezte: a fiatalok nyugat felé indultak, a népesség pedig fogyott. Az elmúlt néhány év adatai azonban fordulatról árulkodnak. A BB tengely tizenegy országából mára kilencben több ember érkezik, mint amennyi távozik, és a régiós vándorlási egyenleg tartósan pozitívba váltott. A fordulat mögött részben valós folyamatok, részben pedig egy rendkívüli történelmi esemény áll – a számok értelmezéséhez azonban először magát a mutatót érdemes megérteni.
A most vizsgált adat neve pontosan megmondja, mit tartalmaz: a nettó migráció és statisztikai korrekció nyers rátája, ezer lakosra vetítve. A megnevezés második fele döntő. Az Eurostat ezt a számot ugyanis nem a be- és kivándorlók összeszámolásával állítja elő, hanem maradékelven: a teljes népességváltozásból kivonja a természetes szaporulatot, vagyis a születések és a halálozások különbségét. Ami marad, azt tekinti vándorlási egyenlegnek.
Ennek a módszernek két következménye van. Az egyik, hogy a mutató valóban megragadja a be- és kivándorlás különbségét, méghozzá akkor is, ha a migrációs adatgyűjtés maga hiányos. A másik viszont az, hogy a mutatóba minden olyan népességváltozás belekerül, amely nem magyarázható születéssel és halálozással – beleértve a nyilvántartások utólagos helyesbítéseit is.
Az Eurostat maga is figyelmeztet arra, hogy a mutatót a két összetevő minden statisztikai pontatlansága terheli. A pozitív érték tehát vándorlási nyereséget, a negatív veszteséget jelez, a kiugró értékeknél azonban mindig érdemes megvizsgálni, valódi mozgásról vagy könyvelési korrekcióról van-e szó.
A háború alaposan megmozgatta a mutatót
A hosszú távú kép egyértelmű. A régiós átlag 1995-ben -3,4, 2010-ben pedig -4,5 ezrelék volt, vagyis a kétezres évek végéig a régió egésze veszített a vándorlási forgalmon. 2020-ra az átlag nagyjából nullára, mára pedig 2,5 ezrelékre változott. Harminc éve mindössze négy országban volt pozitív az egyenleg, ma viszont kilencben; jelenleg csupán Észtország (- 2,1) és Lettország (- 0,7) marad a negatív tartományban.
Az adatsor legszembetűnőbb eseménye 2022-ben következett be, amikor a régiós átlag egyetlen év alatt 2,1-ről 12,2 ezrelékre ugrott. Az ok ismert: Oroszország 2022 februári inváziója nyomán milliók menekültek el Ukrajnából, az Európai Unió pedig 2022 márciusában aktiválta az ideiglenes védelemről szóló irányelvet. Az Eurostat iránymutatása szerint az ideiglenes védelemben részesülő ukrán menekülteket a szokásos tartózkodási helyű népesség részeként kell számba venni, így a befogadó országok népessége – és ezzel a vándorlási egyenlege – megugrott.
A hatás mértéke rendkívüli volt: Csehországban a mutató 4,8-ról 30,9, Észtországban 5,3-ról 29,5, Litvániában 7,0-ról 25,5, Lettországban pedig – 0,2-ről 16,5 ezrelékre emelkedett. Magyarországon a 2,2-es értékről 11,9-re nőtt.
Egy ország adata azonban feltűnően kilóg ebből a sorból. Lengyelországban a mutató 2022-ben gyakorlatilag nem mozdult, 0,1-ről mindössze 0,2 ezrelékre – holott éppen Lengyelország fogadta a legtöbb menekültet: a háború kezdete óta itt adták ki az uniós ideiglenes védelmi határozatok több mint harmadát.
A magyarázat módszertani: az Eurostat közlése szerint a 2022-es referenciaévre Lengyelország, Szlovákia és Bulgária nem számította bele az ideiglenes védelmet élvező ukrán menekülteket a népesség- és migrációs statisztikájába. Az adatokból ez pontosan visszaköszön, hiszen éppen ebben a három országban maradt el az ugrás: Szlovákiában 0,2, Bulgáriában pedig – a régiós trenddel ellentétben – csökkenő, 4,2 ezrelékes értéket mérhettünk. A lengyel szám tehát nem a menekültek hiányát, hanem a számbavétel eltérését tükrözi.
Hasonló logika magyarázza a korábbi évek szélsőséges adatait is. A 2010-es litván -25,2 és lett -17,0 ezrelékes érték nem egyetlen év tömeges elvándorlását jelenti, hanem a 2011-es népszámlálások következményét: az összeírások feltárták, hogy a megelőző években a kivándorlást jelentősen alulregisztrálták, a felhalmozódott különbség pedig ebben a komponensben jelent meg. Ugyanez áll a 2020-as lengyel -20,3 ezrelékes adatra, amely mögött szintén népszámláláshoz kötődő idősor-felülvizsgálat áll. Az ilyen kiugrások tehát nem hirtelen népmozgásról, hanem a nyilvántartások pontosításáról árulkodnak.
Magyarország végig a pozitív tartományban
Magyarország pályája a mezőny egyik legkiegyensúlyozottabbja, ugyanakkor lassan lefelé tart. Az ország 1995-ben 1,7 ezrelékes értékkel a régió legmagasabb vándorlási nyereségét mutatta, majd az érték fokozatosan mérséklődött: 2010-ben 1,2, 2020-ban 1,0, 2025-ben pedig mindössze 0,1 ezrelék volt. Magyarország tehát mindvégig a pozitív tartományban maradt, a harminc évvel ezelőtti éllovas pozícióból azonban a mezőny alsó harmadába került, ahol ma gyakorlatilag egyensúlyban van a be- és a kivándorlás.
A jelenlegi rangsor élén Litvánia áll 5,8 ezrelékkel, szorosan mögötte Bulgária (5,5), Románia (5,4) és Horvátország (4,9) következik. Ezek közül több ország pályája figyelemre méltó: Horvátország 1995-ben még mínusz 16,7 ezrelékes, háborús időszakhoz köthető veszteséget mutatott, Románia pedig évtizedeken át a klasszikus kibocsátó országok közé tartozott. A sor végén ma Észtország és Lettország áll, vagyis a balti térségen belül is szétvált a kép: míg Litvánia a régió legnagyobb nyereségét könyveli el, a másik két balti ország továbbra is veszít a vándorlási forgalmon.
A harminc éves adatsor összességében azt mutatja, hogy a régió a kibocsátó szerepből fokozatosan befogadóvá vált. Ez a fordulat részben valós: a gazdasági felzárkózás, a munkaerőhiány és a visszatérő honfitársak mind hozzájárultak hozzá. Részben azonban rendkívüli és átmeneti tényező, az ukrajnai háború nyomán érkezők tömege alakította, és a legfrissebb adatok szerint a 2022-es csúcshoz képest a mutató a legtöbb országban érdemben mérséklődött.
Hogy a pozitív egyenleg tartósnak bizonyul-e, jórészt attól függ, mennyien maradnak tartósan a befogadó országokban – ezt pedig ez a mutató a maga maradékelvű logikájával csak korlátozottan képes megmutatni.
A BB Tengely a Baltikum és a Balkán országainak teljesítményét veti össze évtizedes távlatban.
A sorozat többi részét itt találod.