A részmunkaidő húsz éve nem tud gyökeret verni a BB tengely országaiban. Észtország az egyetlen ország, ahol érdemi szerkezeti változás történt, Magyarországon a részmunkaidő továbbra is ritka foglalkoztatási forma. Nyugat-Európában a rugalmasság alapvetés, a régiónkban viszont továbbra is kivétel.
A teljes munkaidő mellett mindig ott van a választás lehetősége: rövidebb hét, kevesebb óra, más életritmus. Hogy ezt a választást a munkavállalók milyen arányban élik meg, sok mindent elárul egy gazdaságról – a foglalkoztatás rugalmasságáról, a munkaerőpiac szerkezetéről és arról, milyen életvitel-keretek között élnek a háztartások.
A BB tengely tizenegy országában a részmunkaidős foglalkoztatás stabilan a teljes mezőny szűk szegmense marad, és a vizsgált húsz év érdemi szerkezeti átalakulást nem hozott.
Eltérő társadalmi tényezők is közrejátszanak
Mielőtt a részletekbe merülünk, fontos tisztázni, hogy a részmunkaidő különböző országokban eltérő szerepet tölt be. Egyes nyugat-európai gazdaságokban – például Hollandiában a foglalkoztatottak negyven, Németországban és Ausztriában harminc százalék körül dolgozik részmunkaidőben – a magas arány tipikusan a kisgyermekes szülők, az idősebb korosztály és a tanulók választási lehetőségeit bővíti. A BB tengely országaiban viszont a foglalkoztatás döntő része továbbra is teljes munkaidős, és a részmunkaidős forma jellemzően szűkebb csoportokat érint.
Ez nem feltétlenül jobb vagy rosszabb állapot, hanem eltérő munkaerőpiaci szerkezetet jelöl, amely történelmi, gazdasági és társadalmi tényezők együttes eredménye.
Részmunkaidő aránya
Megmutatja, hogy a 15–64 éves foglalkoztatottak körében mekkora hányadot tesznek ki azok, akik teljes munkaidő helyett csökkentett munkaidőben dolgoznak, százalékban kifejezve. Minél magasabb ez az arány, annál jellemzőbb a részmunkaidős foglalkoztatás az adott ország munkaerőpiacán.
A számok ezt a karakterisztikus képet egyértelműen alátámasztják. A BB tengely átlagos részmunkaidős aránya 2005-ben 6,2 százalék volt, 2015-ben 6,8 százalékra emelkedett, mára viszont 6 százalékra mérséklődött. Két évtized alatt tehát a régiós átlag gyakorlatilag stagnált, miközben az egyes országok pályája széles skálán mozgott.
Csak Észtország javult
A régió egyetlen igazi kivétele Észtország, ahol a részmunkaidős foglalkoztatás aránya húsz év alatt 6,8 százalékról 13,4 százalékra emelkedett, vagyis szinte a duplájára nőtt. Ez a hetedik helyről az elsőre lépést jelentette, hat helynyi felzárkózással. Az észt pálya az egyetlen, amely érdemben elmozdult a BB tengely jellemző szintjeitől. Mögötte Szlovénia (8,4 százalék), Csehország (8,1 százalék) és Lettország (7,8 százalék) következik. Csehország fokozatos növekvése különösen jellemző: húsz évvel ezelőtt 4,4 százalékos szintről indult, mára majdnem megduplázta arányát.
A rangsor másik végén Bulgária áll, ahol a részmunkaidős foglalkoztatás aránya mind a húsz évben két százalék körül mozgott. Bulgária a teljes vizsgált időszakban végig az utolsó helyen állt, és a pozíció egyetlen vizsgált időpontban sem változott. Románia esetében pedig a teljes mezőny legmarkánsabb átrendeződése zajlott le: 2005-ben még 9,2 százalékkal a régió második legmagasabb értékét mutatta, mára azonban mindössze 2,3 százalékra esett vissza, ami nyolc helynyi romlást jelent a rangsorban. Ez a térség legjelentősebb lefelé irányuló elmozdulása húsz év alatt.
Lengyelország íve hasonló, bár enyhébb. 2005-ben 9,8 százalékos részmunkaidős aránnyal a régió élén állt – mára 6,2 százalékra mérséklődött, és az első helyről az ötödikre csúszott. Horvátország íve hasonló jellegű: 7,8 százalékról három százalékra csökkent a mutató értéke, ami a harmadik helyről a kilencedikre lépést jelentett.
Magyarország a régió alsó felében
Magyarország e tekintetben a régió alsó felében helyezkedik el, bár az irány felfelé mutat: húsz év alatt a részmunkaidős arány 3,9 százalékról 4,7 százalékra emelkedett, két helyet javítva a rangsorban a kilencedik helyről a hetedikre. A magyar adat 2010-es évek elején elérte a 6,7 százalékos csúcsot, azóta azonban a négy-öt százalékos sávba került vissza.
A húsz éves adatsor azt mutatja, hogy a BB tengely országai a részmunkaidő arányának tekintetében külön karaktert mutatnak. A régiós átlag két évtizede öt és hét százalék között mozog, és csak Észtországban indult meg érdemi szerkezeti változás. A többi országban a mutató alig mozdult, vagy éppen csökkent. Ez arra utal, hogy a régió munkaerőpiacai továbbra is alapvetően a teljes munkaidős foglalkoztatásra épülnek – ami a térség tartós, jellegzetes vonása, nem pedig átmeneti állapot.
A BB Tengely a Baltikum és a Balkán országainak teljesítményét veti össze évtizedes távlatban.
A sorozat többi részét itt találod.