Érzelmi torzítások I. rész: A veszteségtől való félelem (loss aversion)

Befektetéspszichológiai egypercesek. Cikksorozatomban eddig az úgynevezett kognitív torzításokról volt szó, amikor a gondolkodásmódbeli, logikai, észlelési és értelmezési hibákról írtam. Ezeknek a torzításoknak a kezelése általában sokkal könnyebb, mint a következő cikkekben tárgyalt érzelmi torzításoké, ugyanis a gondolkodásmód kijavításával, bizonyos tanácsok megfogadásával kezelhetőek és kijavíthatóak.

Az érzelmeket sokkal nehezebb leküzdeni, a befektetési döntésnél pedig nagyon veszélyes tud lenni, ha egy felfokozott érzelmi állapotban egy spontán döntés születik, egy jól megfontolt és átgondolt helyett.

A veszteségtől való félelem (loss aversion bias) egy érzelmi torzítás, aminek a lényege az, hogy jobban félünk ugyanakkora veszteségtől, mint amennyire örülünk ugyanekkora nyereségnek. A befektetések világában nem kellene számítson egy pozíció tartásával kapcsolatban, hogy mennyiért vásároltuk.

A kérdés valójában az, hogy mennyit ér; ha többet, mint amennyiért megvásároltuk, akkor tartani érdemes a befektetést, ha kevesebbet, akkor pedig célszerű eladni. A bekerülési ár mégis jelentősen meghatározza, hogy hogy tekintünk az adott pozícióra. Statisztikák egyértelműen bizonyítják, hogy a nyerőben lévő pozíciónkat mégis sokkal hajlamosabbak vagyunk eladni, mint a veszteségben lévőket. A pozíció lezárásával ugyanis be kellene ismernünk, hogy veszteségünk keletkezett, a nyerőben lévő pozíció esetén pedig a további emelkedés esélyéről könnyebben lemondunk, ha ezzel lecsökkenthetjük a visszaesés kockázatát.

Miért lehet káros, ha a veszteségtől való félelem (loss aversion bias) hat a döntéseinkre?

  • Tovább tartunk vesztes pozíciókat, annak ellenére, hogy egy fundamentális elemzés szerint már el kellene adnunk a befektetésünket. Például olyan veszteségek, piaci változások érték a vállalatot, amelyek jelentős mértékben értékrombolóak voltak, ezért nem fog visszatérni a korábbi bekerülési árunkhoz az árfolyam.
  • Eladunk olyan nyerőben lévő pozíciókat, amelyeket fundamentális elemzés szerint még tartanunk kellene, mert nem érték el a valódi értéküket.
  • Túl sokat kötünk, mert már kisebb nyereség esetén is szabadulni szeretnénk a pozícióinktól. A sok kicsi nyerővel történő zárás pedig nagyobb kereskedési költségekkel jár, ami hosszú távon csökkenti az elérhető hozamot

Befektetéspszichológiai sorozatunk korábbi bejegyzései itt érthetőek el.

A Befektetéspszichológiai egypercesek (fontos) forrásai a CFA Institute oktatóanyagai.