Egy csipet olcsó orosz gáz, egy adag kínai tőke és a hosszú ideje előmelegített európai uniós csatlakozás – ez a szerb hintapolitika receptje. Az már csak hab a tortán, hogy Vučić elnök egy telefonhívással elintézte (állítása szerint), hogy sokszorosan kedvezőbb áron jusson energiához, mint az embargózó EU-tagállamok.
Múlt vasárnap Aleksandar Vučićnak egy Vlagyimir Putyinnal való telefonbeszélgetésbe került, hogy még aznap bejelenthesse:
nagyon kedvező áron tud a következő három évben Szerbia gázt vásárolni Oroszországtól.
Tehát az a megoldás született az áprilisi elnökválasztás óta legizgalmasabb szerbiai politikai kérdésre, hogy technikailag minden marad a régiben (a hónap végén lejárt volna az eddigi tízéves szerződés); a szerbek továbbra is 100 százalékban orosz gázt fognak importálni.
Ráadásul nagyon olcsó energiát.
Hogy pontosan mennyire, nem tudhatjuk, hiszen titkos a szerződés, a részleteket a Srbijagas és a Gazprom fogja letárgyalni, de Vučić annyi „szivárogtatást” megengedett magának a hazai RTS tv-ben, hogy az 1000 köbméterenkénti földgázár 310 és 408 dollár között alakulhat, függően az import volumenétől.
A Szerb Kereskedelmi Kamara energetikai szakértője, Ljubinko Savic 340-350 dolláros árszintre pontosított később.
Az elnök még arról nyilatkozott, hogy a jelenlegi 2,2 milliárd köbméteres éves fogyasztást további 800 millióval akarják bővíteni, hivatkozva a megnövekedett szerbiai fogyasztási igényekre – ehhez alkalmas infrastruktúra lehet a Gazprom udvarnoki tározójának bővítése.
Vučićtól az is elhangzott, hogy most átlagosan háromszor kevesebbet fizetnek az importgázért, mint az embargózni készülő EU-tagállamok (a brüsszeli szankciós bejelentés előtt adta az interjút), télen pedig akár 10-12-szer olcsóbb lehet Szerbia gázellátása az uniós országokéhoz képest.
Ez szerinte úgy lehetséges, hogy a világpiaci gázár a téli időszakra 3500 dollár / 1000 köbméter közelébe fog emelkedni.
(Bosznia és Hercegovina bosnyák-horvát entitása, a Bosznia-hercegovinai Föderáció a héten kötött megállapodást a Gazprommal.)
Reális, hogy nagy diszkonttal jut gázhoz Szerbia?
Szőcs Gábor, a HOLD Alapkezelő szenior portfóliókezelője válaszol:
“Belgrádnak vélhetően egy olajárhoz indexált szerződést sikerült nyélbe ütnie. Kína is hasonló áron jut orosz gázhoz. Európa viszont nem és ez a szerb gazdaság számára versenyelőnyt jelenthet, akárcsak az olcsó(bb) munkaerő. A kérdés, hogy mit kér cserébe Oroszország…”
Mit nyert Moszkva? Egy történelmi szövetséges kitartását az oldalán, még akkor is, ha Ana Brnabić miniszterelnök pár nappal a bejelentés után határozottan cáfolta, hogy a gázszerződésnek bármilyen köze lenne ahhoz, hogy Szerbia nem csatlakozott az Oroszország elleni európai szankciókhoz.
Dr. Ördögh Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) docense emlékeztetett, a nyugat-balkáni országok közül egyedül Szerbia nem csatlakozott az európai szankciócsomaghoz. Csak az ENSZ-közgyűlésen mondott igent egy Oroszországot elítélő nyilatkozatra. Ez volt az első és nagyjából utolsó érdemi ellenlépésük Moszkvával szemben.
Hintapolitika?
Április elején, az akkor frissen, újabb öt évre megválasztott Vučić államfő arról beszélt a gazdasági korlátozások kapcsán, hogy Szerbiának esze ágában sincsen feláldozni azt a biztonsági garanciát, amit a szerb-orosz kapcsolatok kínálnak, Szerbia nem fogja veszélyeztetni a nemzeti érdekei érvényesítését.
A héten Jovanka Atanacković, a Bányászati és Energetikai Minisztérium államtitkára olyan hírt osztott meg, hogy
a dealnek köszönhetően az energia ára garantált és a következő tél végéig semmilyen (gáz)áremelés nincs tervben.
Igazi szerbiai hintapolitikai fogás lehet, hogy a politikus már úgy nyilatkozott a szükségesnek vélt 800 millió köbméteres gáztöbbletről, hogy azt piaci alapon kell megvásárolniuk, nem kizárólag Oroszországtól akarják-fogják beszerezni a volument.
A Financial Times felidézte, hogy az elnök arról beszélt, amíg ő áll a belgrádi vezetés élén (most választották meg újabb 5 évre), addig nem fognak egyik vagy másik oldalra állni annak ellenére, hogy Szerbia csatlakozni kíván az Európai Unióhoz.
„Nem nagyon történik előrelépés Szerbia uniós csatlakozási folyamatában. Ebben Belgrádnak és az EU-nak is felelőssége van. A koronavírus-járvány kirobbanása óta minimálisan érdemi előrelépés volt csak a folyamatban, ami azon is múlik, hogy Szerbia nem nagyon tűnik eltökéltnek az integrációs kritériumok teljesítésében” – mondta el kérdésemre Dr. Ördög Tibor, aki az igazságügyi reformról szóló sikeres januári népszavazást említette meg az utolsó nagy eredményként.
A Balkán-szakértő szerint az integrációs folyamat belassulása a társadalomra is hatással volt:
„Most először mutatják azt a közvélemény-kutatások, hogy a szerbek alig 30 százaléka elkötelezett a csatlakozás mellett. Eddig, mégha egy hajszállal is, de mindig 50 százalék felett volt az EU-támogatók tábora.”
Dr. Ördög Tibor hozzátette, az ukrajnai háború azt váltotta ki, hogy a szerbek úgy érzik, választaniuk kell Oroszország és az Unió között:
„Ők pedig most inkább Moszkvát választják. Nem véletlen, hogy a tavaszi választásokon három szélsőjobboldali pártnak is parlamenti mandátumot eredményezett az, hogy nyíltan kiálltak Oroszország mellett. A hintapolitika jellegzetessége, hogy mindeközben a kormánypárt inkább hallgat a konfliktusról. Nem mondanak semmit, de nem is ítélik el a Kreml politikáját.”
Lehet-e nyitott a Balkán?
Az egykori jugoszláv tagok és Albánia a mai napig sem tudnak igazán mit kezdeni egymással. Az EU-n kívüli „nyugat-balkáni hatosnak” nagy kérdés, érdemes-e az örökkévalóságnak tűnő európai integrációra várniuk, vagy helyette egymással kellene-e szövetkezniük? A Nyitott Balkán projekt mindkét irányba elmozdulást jelenthet – véli Montenegró új miniszterelnöke.
Kína adósa
További akadálya Szerbia európai integrációjának, hogy kínai (FK 3-as) légelhárító rendszert vásárolt. A nyugati országok megítélése szerint ezzel utat nyitott Peking növekvő befolyása előtt. Emellett bár a kínai fegyverek birtoklása nem ellenkezik az EU szabályaival, majdnem lehetetlenné teszi, hogy az ilyen eszközöket birtokló nemzet részt vegyen az unió védelmi együttműködésében, mert ezek „nem kompatibilisek” a nyugati katonai rendszerekkel.
Az államfő viszont úgy véli, hogy erre a beszerzésre, továbbá a francia harci repülők és a török drónok vásárlására a térség stabilitásának megőrzésére miatt volt szükség, mert a többi környező ország is fegyverkezik – utalva Koszovóra és Bosznia-Hercegovinára is.
A költségvetés tavalyi módosítása szerint Szerbia jelenleg több mint hárommilliárd dollárral tartozik Kínának – olvasható a vajdasági Szabad Magyar Szó Dragana Mitrovićot, az Ázsiai Tanulmányi Központ igazgatójának igazgatóját idéző cikkében. Ebbe a tartozásba számoltak bele minden kölcsönmegállapodást, például a belgrádi metróberuházást és az országos csatornahálózat fejlesztését is.
Mint írták,
ha azokat a kölcsönöket is számításba vesszük, amelyeknek a törlesztése még nem kezdődött el, ez az összeg elérheti a 10 milliárd dollárt.
Dragana Mitrović szerint a kínai beruházások volumene meglehetősen szerény azokhoz a hitelekhez képest, amelyeket Szerbia felvett az ázsiai hatalomtól. Szerinte Kína elsősorban olyan közlekedési és energetikai beruházásokat segít hitelekkel, amelyeket többnyire kínai cégek valósítanak meg közbeszerzési pályázatok nélkül.
Ezek közé sorolható az a gumigyár-beruházás, ami egyre nagyobb elégedetlenséget és környezetvédelmi aggodalmat vált ki az országban – véli a szakértő.
Lítiumláz: mérgező, de drága kincset rejt Szerbia
Az elektromosautó-gyártás és a szerbiai gazdaság lehetséges jövőbeli kincséért áll sorban a fél iparág, mégis, a környezetvédők és a mezőgazdálkodás nyerték meg a lítiumbányáért vívott csata első felvonását.