Better Call Saul – A piaci és moziművészeti siker találkozása

Vakmajom szerint nem túlzás azt állítani, hogy a Better Call Saul című amerikai tévésorozat átformálta azt, amit a tévésorozatokról gondolni lehet(ett).

Különösen annak fényében meglepő ez, hogy a születésének financiális indoka egy másik nagy sikerű és zseniális sorozat, a Breaking Bad, hiszen elvileg annak az előtörténetét írták meg benne – tehát üzleti fejjel lehetett azt gondolni, hogy úgyis csak még egy bőrt szeretnének lehúzni róla, és ezért valami silány utánérzet lesz. Elketyeg az előző siker hullámán, Cápa 1, 2, 3, Jurassic Park 26.

Ennél sokkal több lett! Csak hiperlatívuszokban lehet róla beszélni. Úgy a forgatókönyv, ahogy a filmes megfogalmazás, és persze a színészek mind egészen eredetiek és fantasztikusak.

Van az átlag tévésorozat, ami közben ugye telózgatunk, kötögetünk, mogyorót roppantgatunk, afféle agyi rágógumi és popkulturális háttérzaj, tizenkettő egytucat, inkább fölösleges időpocsékolás, mint hasznos szellemi tevékenység, egy jó könyv ezerszer többet ér. A Better Call Saul kivétel ezalól, még mosdószünet közben is le kell állítani. Az egészet az utolsó képkockáig látni kell, mert minden képben artisztikum és vizuális élvezet van. És a feldobott morális dilemmákat aztán át kell beszélni.

A sorozatok drágák, mind piaci alapon jönnek létre; van a befektetés, a költség és a végén a haszon reménye. Azért csinálják őket, hogy keressenek rajtuk, valami olyan tömegigényt kell kielégíteniük, ami a pénzügyi siker garanciája.

Elvileg ez a tény. Ha nem is zárja ki, de mondjuk úgy, nem eleve feltételezi a művészi igényességet. Nos, a Better Call Saul éles cáfolata ennek: igenis lehetséges teljesen piaci alapon, jelentős költséggel, nem csupán pénzügyi hasznot, de egyúttal értéket is létrehozni. Gondolhatjuk, hogy ez a kivétel, de csak tíz évente egy ilyen kivételt.

A Better Call Saul után a sorozatvilágban semmi nem lesz ugyanaz, ami volt. Ami nála igénytelenebb, azt nem érdemes megnézni. Nagyon magasra került a léc. De egyúttal örömmel nyugtázhatjuk, hogy van progresszió, és nem igaz, hogy a filmekben is már minden ki van találva és régen jobb volt.

Egy fenét! Most a legjobb.

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.