A vegahambi kudarca

A kapitalizmus utolérte a húshelyettesítőkben utazó vállalatokat – erről írt legújabb bejegyzésében Vakmajom.

Nem tudom, emlékeztek-e még arra, hogy a koronavírus-járvány előtt mekkora hisztéria volt a húshelyettesítőket, vegahambit és társait gyártó cégek körül?

Úgy árazták őket, mintha pár éven belül mindenki ilyeneket enne hús helyett, de még a marslakók is, és egyáltalán, valami óriási nagy tudomány volna növényi alapanyagból húskinézetű dolgot gyártani. El is indult ettől a rettentő magas, irracionális árazástól a tőke a szektorba. Fű-fa-virág ilyeneket kezdett gyártani.

Berobbant a verseny, elkezdte lenyomni az árakat, és már nem is olyan nagy biznisz ilyeneket gyártani. Már nem is 220 dollár a Beyond Meat (BYND), a szektor egyik szereplője, részvényeinek ára, hanem 20, és vastagon veszteséges a gazdálkodása. A fogyasztók nyertek, mert pont a kezdeti hisztériától és magas árazástól gyorsan, új termékekkel bővült a paletta.

Aki nem akar húst enni, de mégis vágyja a húsutánzatokat, hús érzetét, a hús szaftosságát, többféle opcióból választhat már akár a Mekiben vagy a Lidl-ben is.

Egy McPlant már körülbelül ugyanannyiba kerül, mint egy Big Mac – nem lehet háromszor annyiért eladni a fellelkesülteknek, sima hétköznapi cucc. Ez pedig nem olyan jó a szektor cégeinek.

De hát ilyen a kapitalizmus. Gyilkos a verseny, lenyomja az árakat. Tessék valami jobbat kitalálni! Jobb terméket, kevésbé helyettesíthetőt, amiben kisebb a verseny, vagy ami olyan fantasztikus, hogy nem lehet lekopizni, amiben piacvezetőnek lehet lenni.

A vegahambi nem ilyen. Hiába hitték annak három éve, az csak egy egyszerű vegahambi, nem űrutazás.

Legyártja a piac, egyre olcsóbban és egyre kisebb (vagy semmi) benne a profit. A vevő örülhet, a részvényes nem. A kapitalizmus, a létező rendszerek legjobbika, ebben az esetben az előbbinek működik.

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala