Önmegvalósító meggazdagodásunk eszköze és tárgya: a bitcoin              

Átverés és kaszinózás! Mondta nem egyszer a nemrég elhunyt csodálatos ember, az elmúlt évtizedek egyik legtekintélyesebb befektetője, Charlie Munger a bitcoinról. Fantasztikus üzlettársa – a hál’ Istennek még életben lévő, kilencven pluszos, mégis nagyon aktív – Warren Buffett, az egész kriptovilágot a legsötétebb szélhámosságokhoz hasonlítja.

Két olyan ember, aki sok-sok évtizedes életpályája során – életrajzaik és az utóbbi hét évtized alatt lejegyzett nyilatkozataik gyűjteményei szerint – egyetlen részvényről, kötvényről, ingatlanról, nemesfémről, terményről, ipari alaptermékről sem szóltak sohase olyannyira egyértelműen, ellentmondást nem tűrően (lesújtóan), mint a bitcoinról. Ha valamitől óvtak e témában, az az (volt), hogy a pénzügyi intézmények, jegybankok, tőzsdefelügyeletek valaha is komolyan vegyék ez az egész „fake picot”.

Nos, az amerikai szövetségi szakmai döntéshozók (például a tőzsdefelügyelet) és már huzamosabb ideje megfigyelhetően a világpiac aktuális főszereplői (BlackRock és lassan, de biztosan más intézményesült hatalmas vagyonkezelők is, valamint sok százmilliónyi kisember – többségük talán egyelőre inkább a harmadik világban,) számára – most legelőször! – Munger és társa nemhogy nem követendő példa, hanem ez esetben egyenesen: kontraindikátornak számít. Értsd: éppen az ellenkezőjét csinálja a világ, mint a nevezettek mondtak, gondoltak, (el-)tanácsoltak.

Nem csodálkozom.

Az „új iskola” leiskolázza „a régi iskolát”

Buffették – saját bevallásuk szerint – az utóbbi három évtizedben alig értettek meg bármit is a high-techből, az informatikai és általában az egész technológiai forradalomból, e téren csak olyan látványos esetekben (például Apple) indultak be (de akkor nagyon), amelyek már kiállták valamiképpen a piac próbáját, csak olyanokba mentek végül bele, aminek legalább a felszíni eredménye (amit kézbe lehet fogni) közérthető/ nyilvánvaló.

A bitcoin márpedig nem ilyen. Totálisan más. Vele ott tartunk (még), hogy nincs földi halandó, aki ma magabiztosan prognosztizálni meri, hogy egészen pontosan az élet, az emberi és technológiai fejlődés mely konkrét területeit fogja öt-tíz-húsz év múlva eluralni a kriptók világa. 

Viszont ott (már) tartunk, hogy – minden fenntartás, ezernyi bizonytalannak tetsző tudás, támogatás és ellenkezés, legfőképpen pedig a totális értékvesztést és összeomlást jelző jóslatok ellenére – a kripto intézményesedik, államok által is jóváhagyott szabályrendszer keretei között kezd olyasmivé válni (egyelőre), mint egy értékpapír. Tőzsdén jegyezhető, közvetetten-közvetlenül. 

„Állami ámen a bitcoinra” – ez történik! És ez egyszerűen fantasztikus!

Gondoljunk bele: a kripto eredendő célja éppenséggel az állam, a jegybank visszaszorítása, netán teljes kikapcsolása, a klasszikus papírpénz (például az amerikai dollár) jelentőségének degradálása, főként: olyan viharos időkre való globális átállás bebiztosítása, amikorra összeomlanak a papírpénzek (mint történt Argentínában, Venezuelában, Zimbabwéban, csakhogy világméretekben).

A kripto egyelőre – tényszerűen – nem igazán mutatja jelét, hogy például bármiféle kompenzációt (hedge-et) képes nyújtani az inflációval szemben. Az sem mutatható ki, hogy valamiféle „hadüzenetet” képvisel a „papírpénzekkel” szemben, sőt…

Az egész nagyon bizarr!

Valahol tényleg „arról szól a játék”, hogy „le a dollárral!” és a valóságban? A „mezei” bitcoin-birtokos azonban naponta többször is a bitcoin dollárban denominált árfolyamát böngészi… Az tetszik neki, ha minél több dollárt ér a bitcoinja.

Ismétlem: enyén szólva ellentmondásos ez az egész történet. 

És… ez elsősorban továbbra is csak egy Történet!

A bitcoin 13-14 éves pályafutása egy fantasztikus sztori, mely előbb egyesek fejében, mostanra azonban lassan az egész emberiség kollektív tudatában játszódik le. A tudatunkat – materialistáknak: agyi kémiai, biológiai folyamatainkat – e témában rendkívüli külső hatások érik folyamatosan. Befolyásolnak – médiában, szakértői elemzésekben, „tanúvallomásokban – bennünket. 

De: a sztori alakulását mostanában minden eddiginél komolyabb objektív hatás éri: hivatalos legalizálódás, hivatalos elfogadás megy végbe, annak legitimizálása, amit fake-nek, kártyavárnak, pilótajátéknak nevezett a nagy Warren Buffett.

A bitcoin nem holmi fantázia- és érzelemvezérelt játék tárgya immár, hanem valóságos „asset class”, azaz befektetési eszköz.

A maga milliónyi rejtélyével, a bitcoin ezerféle majdani felhasználási lehetőségével, önépítő technológiai karakterével egyetemben, a kriptoeszközök tulajdonosai engedélyt kapnak, hogy tőzsdén kereskedjenek.

Tudjuk, hogy mi ennek a potenciális gyakorlati hatása?

Az, hogy a bitcoin tendenciózusan erősödni fog – dollárban kifejezve. Hétköznapi nyelven: folyamatosan – nyilván ciklikusan, visszaesésekkel, de a tendenciájában egyértelműen, mint általában a részvénytőzsde – drágulni fog. Annál is inkább, minthogy ez az egyedüli „asset class”, melyből korlátozott mennyiség áll rendelkezésre. Ez – mert ilyen tőzsdei dolgok és szerelők természete – az eddigihez képest sokkal nagyobb keresletet akkumulál a bitcoin iránt, mint bármikor az elmúlt 14 évben.

Akár értik, akár nem a vagyonkezelők, pláne a „mezei” kis- és nagybefektetők a bitcoin (ma ismert) lényegét – ez a befektetési eszköz önerősítő, öndrágító folyamatba kell átmenjen.

Bizonyíték?

Az, ami eddig történt.

– Hogy a bitcoin „grandiózus pofonok” ellenére fennmaradt és folyamatosan – hatalmas árzuhanásokkal bár, de mégis – drágul.

– Hogy semmi más, kizárólag a kereslet nyomán, csaknem ezer milliárd dolláros értéket képvisel már most is a közkeletű globális bitcoin-vagyon (ez még eltörpül az arany által elfoglalt 15-18 trillióhoz képest)

– Hogy (logikusan) a csaknem ezer milliárd dolláros érték – óhatatlanul – fel kell kússzon sokszorosára, mert: 1. a kínálat véges! 2. a vagyonkezelő intézmények (sőt, jegybankok) a piaci nyomásra és józan ész, meggyőződésalapján kötelességszerűen kezdenek vásárolni bitcoint, portfólióik természetes részévé teszik.

Végül, de nem utolsósorban azért, mert:

a bitcoin (a kripto általában) „lobbicsoport” (interest group) is, ahogy Noah Smith, a pénzügyi-gazdasági tematikák nemzetközileg elismert véleményvezére (noahpinion.com) megfogalmazza.

A bitcoin és társai gyorsuló története főként azoknak köszönhető, akik ezekkel az eszközökkel „baromira” meggazdagodtak már. Milliárdosok, akiknek – éppen mert olyasmivel váltak dúsgazdaggá, melynek eredendő felhalmozása (száz dollárokban kifejezhető szinteknél való „bezsákolása” olyan eszköznek, mely (általuk részben előre prognosztizáltan) ma negyven-ötvenezer dollárt érnek) önmagában véve rejtélyes tudást igényel – befolyása folyton növekszik.

Ők azok, akik igazából elérték a jogi-politikai-monetáris „gátszakadást”. Elérték, hogy nagy gazdagságukat hamarosan megsokszorozni tudják.  Tízmilliárdosokból százmilliárdosok lesznek belátható időn belül. Minél tekintélyesebb vagyon felett uralkodnak, annál hatékonyabban fogják tudni befolyásolni a későbbi idők döntéshozóit – a bitcoin érdekében.

A HOLDBLOG minden olvasója számára elismert kriptoszakértő és portfóliókezelő, Szabó Dávid („fizikus” néven publikál) a blog megalakulása – mely nagyjából akkor indult, amikor a bitcoin (minő véletlen egybeesés!) – óta „lobbizik” a digitális arany, vagy legalábbis amellett, hogy „vegyük észre: itt valami egészen hatalmas dolog vette kezdetét!” nekem azt írta január elején: 

„Szerintem még az fontos, hogy azok hogyan gondolkoznak, mi van a fejükben azoknak a hatalomról, centralizáltságról, politikáról, gazdaságpolitikáról, akik már nagyon gazdagokká váltak a bitcoin által, de most majd sokkal gazdagabbak lesznek? Ezeknek az embereknek óriási és egyre nagyobb befolyásuk van/lesz arra, hogy miként történjenek a világban a dolgok / merrefelé haladjon az emberiség…”

Ennek szeretnék utána menni. Óriási kihívás. Tán nagyobb, mint maga a bitcoin… Lehetséges. De az is lehet, hogy sokkal kisebb. 

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.

A borítókép forrása: Nikos Pekiaridis/NurPhoto via Getty Images