Nagy kérdés, hogy ha egyszer véget ér a kriptotél, és újra stabilizálódnak az árfolyamok, visszafordítható-e még a Bitcoin és a pénzügyi mainstream összefonódása. Lesz-e valaha is független pénzügyi eszköz a Bitcoin, vagy véglegesen átalakult egy magas bétájú, osztalékot nem fizető techrészvénnyé, amelyet közmegegyezés alapján digitális aranynak hívunk?
Sokféle narratívát hallottunk már a Bitcoin hasznossága mellett. Mondták róla, hogy alternatív deviza, infláció elleni pajzs, a mesés gazdagság elérésének egyetlen eszköze, vagy digitális arany, amelybe geopolitikai válságok esetén menekülnek a befektetők. Azonban míg a fizikai (boomer) arany és az ezüst árai rekordmagasságokat értek el idén, a Bitcoin egyelőre 20% fölötti negatív teljesítménnyel „büszkélkedhet”, tavalyi csúcsa óta pedig az értéke majdnem a felére esett vissza. A részvénypiacok jól teljesítenek, a geopolitikai feszültségek magasak, és bár az infláció sokat enyhült, még mindig nem sikerült teljesen leszorítani a kívánt szintre.
Miért nem teszi hát a Bitcoin a dolgát egy ilyen környezetben?
Kriptobarát elnök és szabályozás: minden vágy teljesült
Paradox módon az a tény, hogy a kriptóiparág minden álma végre valahára teljesült, nem tett jót a digitális valuták árfolyamának. Most, hogy már nincs pozitív katalizátor, amit várni lehet, és nem tudjuk azt mondani, hogy „Most vegyél Bitcoint, mert ha XYZ teljesül, akkor aztán ki fog lőni az árfolyama!”, jelentős mértékben visszaesett az eszközosztály iránti kereslet.
Éveken át a kriptósok álma az volt, hogy legyen egy kriptobarát elnök, elháruljanak a szabályozói akadályok, és engedélyt kapjon a Bitcoin ETF, ami kellő likviditást és árfolyam-stabilizációt fog hozni a digitális valuták piacára – hívta fel a figyelmet Patrik Boyle is a videójában. A tavalyi év elejére ezek az álmok mind valóra váltak, azonban a győzelem keserédesnek bizonyult. Visszatekintve: a legnagyobb Bitcoin-ralik mind azelőtt voltak, mielőtt ezeknél a fontos mérföldköveknél a célegyenesbe ért az iparág. Buy the rumour, sell the news.
Most, hogy ez a „tiltott gyümölcs” könnyedén megvásárolható bármelyik mezei brókernél, nincs új hype, ami felverné az árat. A menő, underground szubkultúrát felváltották a Trump család által rendezett kriptós konferenciák Mar-a-Lagoban, és a politikusok által indított meme coinok.
De nemcsak az USA-ban: az Egyesült Királyságban is a legjobbkor sikerült a politikusoknak beletenyerelni a kriptopiac ingoványos talajába. Tavaly október 8-án a brit kormány bejelentette, hogy a lakossági befektetők végre tarthatnak kriptót is az adómentes nyugdíjalapjuk részeként. A tipikus angol humor fintora, hogy ez a dátum szinte napra pontosan egybeesett a Bitcoin árának abszolút tetőzésével. Nincs ebben semmi meglepő: mire a politikusok megérkeznek a buliba, már mindenki a kabátját veszi a kijáratnál.
Hüvelykujjszabályként nyugodtan felírhatjuk, hogy amikor a Wall Street arról beszél, hogy „demokratizáljuk a hozzáférést” egy eszközosztályhoz, az általában azt jelenti, hogy a korai befektetők már degeszre keresték magukat, és keresik a következő balekot, aki ezen a felfújt árfolyamon átveszi tőlük azt a bizonyos zsákot.
Igen, rád nézek, OpenAI IPO.
A Bitcoin összefonódása a tradicionális pénzügyi piacokkal nem azt a stabilitást hozta meg az eszközosztálynak, amire vágyott: pont az ellenkezője történt. Ezek az új, intézményi befektetők nem azért vettek Bitcoint, mert csatlakozni akartak a mozgalomhoz, vagy mert meg akarták javítani a fiat pénzrendszer hibáit. Azért jöttek, hogy a nagy lakossági érdeklődést kiszolgálva pénzt keressenek a tranzakciós díjakon. Vagy szofisztikált kereskedési stratégiákat használjanak ki (pl. bázistrade), amelynek keretében spot árfolyamon megveszik a Bitcoint, és eladják a futures kontraktust, megkeresve az alacsony likviditásnak köszönhető spreadet a kettő között. Amint a lakossági érdeklődés alábbhagyott, és beszűkültek a könnyen megkereshető spreadek, a hedge fundok szemrebbenés nélkül hagyták ott a kriptopiacot, és olyan gyorsan rombolták le az árfolyamot, amilyen gyorsan felemelték.
Ezáltal pedig a Bitcoin nem az underground kultúra infláció elleni fegyverévé vált, hanem a tradicionális pénzügyi világ kockázati étvágyának kielégítésére szolgáló spekulatív eszköz lett.
Az intézményi érdeklődés hiánya megközelítőleg jól követhető a Coinbase Bitcoin Premium alakulásában. Ha az alábbi grafikon pozitív, akkor az intézmények többségében Bitcoin-vételi pozíciókat vesznek fel, ha negatív, akkor az eladói oldalon vannak. Ez persze csak a Coinbase felhasználóit fedi le, de mivel ez a legnagyobb amerikai kriptotőzsde, ezért nyugodtan használhatjuk proxyként.
A fenti ábra arra az érdekességre is rámutat, hogy az eladói nyomás jelentős részben az USA-ból (is) érkezik, ami elvileg a teljes kriptós ökoszisztéma „új otthona” kellett volna, hogy legyen.
Ahogy a Bitcoin ára esik, úgy rántja magával a szélesebb ökoszisztémát is. A legtöbb blokkláncra épülő eszköz az Ethereumtól kezdve a digitális majomrajzokig végtére is – mint kiderült – csak egy magas bétájú fogadás a Bitcoin árfolyamára.
Repedések az ökoszisztémában
Amikor egy átlagemberek által használt kriptotőzsde csődbe megy, azzal tele vannak az újságok, és mindenki tud róla. Amikor azonban az intézményi befektetők által használt bróker fagyasztja be a kifizetéseket, az radar alatt marad, pedig a Bitcoin-holderek számára hasonló fontosságú esemény az ágazat egészségét tekintve. Február 11-én a Blockfills, az egyik legnagyobb intézményi bróker, befagyasztotta az ügyfelek kifizetéseit az elmúlt időszak nagy volatilitására hivatkozva. Az intézmények továbbra is kereskedhetnek, csak nem válthatják fiat pénzre a kriptójukat.
Pedig nem kis szereplőről van szó: a Blockfillst az ügyfelek 10 millió dollárnál nagyobb befektetések esetén vehetik igénybe, és tavaly több mint 61 milliárd dollár forgalmat bonyolított. Egy „időszakos befagyasztás” persze nem jelent automatikusan csődöt, de sajnos ritkán látunk olyat az iparágban, hogy egy komoly bajba került brókercég vissza tudjon táncolni a szakadék széléről.
De nemcsak a brókereknél kezdenek látszódni a baj jelei. Az ökoszisztéma működésének alapját jelentő bitcoinbányák esetében is kezd átalakulni a matek egy ilyen nagy esés után. A közhiedelemmel ellentétben a bányászok elsődleges feladata nem az új bitcoinok megteremtése, hanem a blokkláncon futó tranzakciók működtetése és a rendszer biztonságának fenntartása.
Minden alkalommal, amikor bitcoint küldesz a blokkláncon, a bányászok validálják, hogy valóban a rendelkezésedre áll-e annyi bitcoin, amennyit transzferálni szeretnél, és rögzítik a tranzakciót. Fizetségképpen, amiért ezt a fontos munkát elvégzik, és biztosítják a feltörhetetlenséghez szükséges számítási kapacitást, kétfajta jövedelmet kapnak: tranzakciós díjat és (időnként) újonnan létrehozott bitcoinokat. Az elmúlt időben azonban ez a blokklánc-biztonsági tevékenység egy drága, nem megtérülő hobbinak bizonyult.
A probléma oka nem más, mint a hash price. A hash price egy leegyszerűsített szám, amely hozzávetőlegesen az egynapi bitcoinbányászattal elérhető bevételt jelenti az erre fordított számítási kapacitás arányában. 2026 kezdete óta ez a hash price rekordalacsonyra esett vissza, ami a magasabb költségszerkezettel működő bányák esetében azt jelenti, hogy a bányászáshoz szükséges processzorok energiaszámlája magasabb, mint az ezzel elért jövedelem.
Vájt fülű olvasóimnak jelzem, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a blokkok validálásához szükséges számítási kapacitás folyamatosan változik annak érdekében, hogy a bányászok hosszú távon profitábilisak maradjanak. Azonban ez egy periodikusan állítódó folyamat: a validáció nehézsége nagyjából kéthetente változik. Tehát egy hirtelen energiaársokk vagy Bitcoin-crash esetén a validálási nehézség magas marad, így átmenetileg negatívba fordul a bányászok eredménye. Az egész rendszer nem masszív adatközpontokra lett optimalizálva, hanem otthoni PC-n futtató hobbistákra.
Jó példája a rendszer nehézkes működésének az a texasi eset tavaly év végéről, amikor a hirtelen hideg miatt le kellett állítani az adatközpontok működését, hogy megóvják a lakosságot az áramkimaradástól.
A marginok szűkülésének és a hash price strukturálisan alacsony szintre csökkenésének következtében egyre több bitcoinbánya hagy fel az eredeti küldetésével, és a minden számítási kapacitást bekebelező mesterséges intelligencia felé fordítja üzleti modelljét. Miért használjuk ezeket a pofás kis chipeket arra, hogy random matekfeladatokat oldjunk meg néhány volatilis árfolyamú kriptóért cserébe, amikor egy tőkeerős AI-cég szolgálatába is állíthatjuk ezt a kapacitást kiszámítható, magas bevételért? A Wall Street-i elemzők támogatják is ezt a stratégiai irányváltást, felértékelve a kriptobányacégek „AI-infrastruktúra” árazási szorzóját.
Van azonban ezzel egy kis probléma. Ha egyre több amerikai bánya dönt úgy, hogy az anime barátnő chatbotok futtatása profitábilisabb tevékenység, mint a blokklánc biztonságának fenntartása, akkor a hálózat egésze egyre kevésbé lesz amerikai. Jelenleg az USA felelős a Bitcoin hash rate nagyjából 37%-áért, a további csökkenés eredményeként pedig a hálózat még nagyobb mértékben kerülhet orosz és kínai hatáskör alá. Ez a kimenetel kedvezőtlen lenne a Trump-adminisztráció számára, amely Amerikát kiáltotta ki a kriptó hazájának a kampányidőszakban.
A kaszinó nem vész el, csak átalakul
Nem elég, hogy a bányászok sorban ülnek át az AI-infrastruktúra-vonatra, és az intézményi likviditás is elszivárog a piacról: az ökoszisztéma másik végén lévő lelkes kriptótréderek számára is megjelent egy új, izgalmas alternatíva: a prediction marketek.
Az elmúlt másfél évben a legnagyobb előrejelzési piacok – Polymarket, Kalshi – kereskedési volumenében óriási növekedést figyelhettünk meg. Hiszen kinek van kedve azt tippelgetni, hogy a héten épp melyik kutyatematikájú coin árfolyama fog a legnagyobbat emelkedni, ha ugyanolyan egyszerűséggel fogadhatunk arra, hogy az USA lebombázza-e Iránt, hányat fog tweetelni Elon Musk a héten, vagy arra, hogy a következő öt percben a Bitcoin ára felfelé vagy lefelé fog elmozdulni?
A kriptopiacra az ideológia mellett rengeteg embert vonzott be a nagy volatilitásból származó gyors meggazdagodás lehetősége. Főleg a fiatalabb generációk körében, akik pénzügyi nihilizmusba süllyedve a „szerencsejátékon” kívül nem látnak más esélyt arra, hogy saját házat tulajdonoljanak, vagy érdemi megtakarítást halmozzanak fel az életük során. Ezek az emberek a prediction marketekben egy sokkal izgalmasabb hobbit találtak, mint hogy a már jó ideje sehova nem mozduló meme coinjukhoz verbuváljanak újabb befektetőket.
Jelenleg a prediction marketek jelentik a legújabb érdekességet ezek számára az emberek számára, akik amúgy is krónikusan túlbecsülik a saját éleslátásukat, és minden valóságalapot nélkülöző magabiztossággal teszik meg tétjeiket a legbonyolultabb geopolitikai kérdésekben is.
…és ebben jómagam sem vagyok kivétel.
Mit tanult a Bitcoin az ingatlantól?
A Bitcoin beágyazódása a tradicionális pénzügyi világ vérkeringésébe egy olyan kellemetlen mellékhatást hozott magával, amit az ingatlanpiac a 2008-as válság során tanult meg. Évtizedeken keresztül az ingatlan stabil befektetésnek, a szélesebb pénzügyi világgal semmiféle korrelációt nem mutató eszköznek számított, amelynek értékére nem volt hatással, hogy az S&P 500 milyen irányba megy az adott héten. Értékére kizárólag a lokális tényezők hatottak, mint a helyi kereslet-kínálat, a bérleti díjak mértéke és az építkezési költségek.
Idővel azonban az ingatlanbefektető alapok és a jelzálog-fedezetű értékpapírok (mortgage-backed securities) megjelenésével az ingatlanbefektetés is megváltozott. Az ingatlan hirtelen már nem csak egy épület volt, hanem likvid pénzügyi eszközzé vált, amely gombnyomásra kereskedhető egy Bloomberg-terminálon.
Ezzel a pénzügyi beágyazódással nemcsak a likviditása növekedett meg, hanem úgy is kezdett viselkedni, mint bármely más pénzügyi instrumentum. Ma az ingatlanbefektetési társaságok (REIT-ek) magasan korrelálnak a részvénypiaccal, és ugyanazoknak a piaci szeszélyeknek vannak kitéve. Az ingatlan a pénzügyi világ részévé vált, és ezzel együtt rabul esett a pénzügyi világ kockázatainak.
És itt térünk vissza a Bitcoinhoz, amelynél hasonló trendeket látunk, és könnyen elképzelhető, hogy ugyanaz fog történni vele, mint az ingatlanokkal.
A kriptó mainstreammé válásának korai szakaszában az volt az elképzelés, hogy ez lesz az a teljesen korrelálatlan, független eszköz, amely megtartja az értékét akkor is, amikor a tradicionális pénzügyi világ szétesik. Ez az elképzelés azonban a Bitcoin mély beágyazódásával a pénzügyi piacokba egyre kevésbé tűnik valósnak. Hiszen ha egy hedge fund ugyanolyan könnyedén tud eladni Bitcoin ETF-et, mint Apple-részvényt, ha likviditásra van szüksége, akkor a két eszköz szisztematikusan összefonódik. Ezáltal már a Bitcoin árára is ugyanúgy hatással vannak a kamatlábak, a likviditásbőség és a kockázati étvágy, mint egy mosószergyártó cég részvényére.
Nagy kérdés, hogy ha egyszer véget ér a kriptótél, és újra stabilizálódnak az árfolyamok, visszafordítható-e még ez az összefonódás. Lesz-e valaha is független pénzügyi eszköz a Bitcoin, vagy véglegesen átalakult egy magas bétájú, osztalékot nem fizető techrészvénnyé, amelyet közmegegyezés alapján digitális aranynak hívunk?
Borítóképen a Graphisoft Parkban álló Satoshi-szobor.
Énekes Tamás, a HOLD privátbankárának írásait itt böngészheted a HOLDBLOG-on.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.