A harmincasok inkább fogyasztók, mint befektetők

A természeti, a politikai, gazdasági, társadalmi bizonytalanságok mélyülése, a civilizációs beláthatatlanság érzetének eluralkodása kiszabadított egy eddig ismeretlen szellemet, meghatározóan a millenniumi nemzedék palackjából. Ez a mély és hosszú távú pesszimizmus, ami a jelen pillanat szépségeinek vadászata által kiváltott hurráoptimizmusban fejeződik ki – ezt mondja a pénzügyi viselkedési pszichológia amerikai nagyágyújának számító tudós, Dr. Brand Klontz.

Zentai Péter: Ha elfogadjuk, hogy az emberiségnek gazdasági szempontból az a hányada a leginkább meghatározó manapság, amelynek tagjai (nagyjából) az 1980 és 2000 között születettek, akkor hogyan jellemezhetjük ezt a korosztályt? Miként viselkedik, sáfárkodik a pénzével az úgynevezett millenniumi nemzedék?

Brad Klontz:  A mai harmincasok rendkívüli potenciális tőkeerővel bírnak, és ez eleve meghatározza a sajátos „piaci” viselkedésüket – mondom ezt a saját tapasztalataim és az olyan megfigyelések alapján, mint a Fidelity Investments tanulmánya.

A szüleik nemzedéke minden idők talán legnépesebb generációja, a baby boomer-ek korosztálya. Jellemzően ők ma a hatvanas éveiket tapossák, és tovább, jobban élnek, mint a történelem bármely idősödő rétege. Nagyon erős általánosítás, de mivel trendszerűen, folyamatosan javult az életminőségük az utóbbi évtizedekben, volt lehetőségük – roppantmód aránytalanul, a társdalami egyenlőtlenségeket fűtve – dollármilliárdok tízezreit félretenni. Félelmetes örökség vár tehát – ismételten, óriási globális aránytalanságokat táplálva! – a gyerekeikre.

Márpedig az „örökösök” alkotják ezt a bizonyos millenniumi nemzedéket.

Dr. Brad Klontz Fotó: Your Mental Wealth Advisors

A Fidelity műhely tanulmányából kiolvasható, hogy a harmincasok nemcsak potenciálisan, hanem a gyakorlatban is kiemelkedő tőkepiaci szereplők.

Így van! A legnagyobb amerikai vagyonkezelők kliensi körének átlagosan harminc százalékát teszik ki az 1978 és 1989 között születettek. A vagyonkezelőktől függetlenül „tőzsdéző” amerikaiaknak, akik önállóan, online kereskednek, a meghatározó többsége is a millenniumiakhoz tartozik.

Látni kell, miközben a szüleik megtakarítási tudatosságát jellemzően a konzervatívabb, a kockázatmentesebb, a jól bevált bankokhoz való hűség határozza meg, a 30 évesek nem félnek a kockázatvállalástól. Ennek pszichológiai magyarázata van: a gyerekek a jövőbeli örökségükre támaszkodnak.

Ezt persze a legtöbbjük önmaga előtt sem ismeri el, sőt. Ellenkezőleg: őszintén, szívből kívánják, hogy szüleik még sokáig éljenek viszonylatos jólétben, egészségben. De mégis, ez a majdani vélt anyagi biztonság igenis erősen munkálkodik a tudatalattijukban. Bátorítja őket…

Erősen foglalkoztat, hogy miként változtat az ember pénzhez való viszonyán az, amit itt és most tapasztalni kénytelen? Koronavírus-járvány után háború, infláció… Jelenségek, amelyekkel a millenniumiak soha életükben nem találkoztak.

A nyolcvanas-kilencvenes években születettek azért pontosan emlékeznek szeptember 11-ére, az amerikai fiatalok kénytelenek voltak éberen odafigyelni az iraki és afganisztáni háborúinkra, majd jött 2008 példátlan válsága. A mai harmincasokban mély nyomot hagyott, hogy szüleik rettegtek a teljes elszegényedéstől, hiszen reális veszélyét érezték annak, hogy minden megtakarításukat elveszíthetik.

2008-as válság a címlapokon, Fotó: Shutterstock

Aztán minden Ön által említette dráma – többé-kevésbé – happy enddel zárult. Megtanultuk (világszerte), hogy az állam, a jegybank a végén, a saját fennmaradása érdekében is, megmenti az emberiséget. Persze konkrétan a bankokat, a nagyvállalatokat és csak közvetetten a társadalmat. Most azonban másról van szó: egyrészt nem kizárható egy újabb világháború kockázata, másrészt nemcsak beszélnek róla immár, hanem konkrétan tapasztaljuk, hogy a járványok, a globális felmelegedés, a tengerszint emelkedése létező jelenségek. És ezek ellen nincs jegybanki, állami orvosság.

Nem vitatom, hogy a mostani speciális civilizációs helyzetnek látszik, ami komoly hatással van a nemzedéki viselkedési mintákra. Objektíve azonban egyáltalán nem egyedülálló a helyzet, ugyanis minden nemzedék életében előállnak korábbról alig ismert, vagy ténylegesen vadonatúj jelenségek, amikhez alkalmazkodni kell. Ilyenkor mindig megerősödik a pesszimizmus és a kilátástalanság, amit most is – mindig – a politika és a média manipulálni tud.

Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején reális forgatókönyvnek látszott, hogy a világunk belepusztul a kubai rakétaválságba, vagy abba, hogy a szovjetek minden általuk szentesített nemzetközi szerződést felrúgnak. Ennek az egyik eminens példája volt a berlini fal megépítése, holott előtte Moszkva ország-világ előtt esküdözött, hogy ilyen az eszébe sem jutna.

Az orosz utódok ugyanezt csinálták februárban…

Igen. Éppen ezért ismerem el, hogy nagyon is létezik egy komoly szemléletbeli váltás a millenniumi nemzedék pénzügyi magatartásában. Ezt fűti, hogy az „átlagemberek” soha nem tudtak még annyit a világban történő természeti, társadalmi, politikai és gazdasági folyamatokról, illetve a hátterükről, mint manapság.

Élőben követjük a geopolitikát, ami a mindennapi életünkre is real-time van hatással

– köszönhetően a technológiai forradalomnak. Ilyen még nem volt. A harmincasok vannak abban a fizikai-lelki-szellemi állapotban, hogy a legátfogóbban átláthassák a fenyegetéseket.

A harmincas korosztály online követi a híreket, Fotó: Shutterstock

Amerikában hogy reagál ez a korosztály?

A Fidelity-tanulmány generációs megállapítása a következő: a koronavírus-korlátozások feloldását követően világszerte a harmincon évesek lettek a legnagyobb fogyasztók. Az élet minden területén.

Velük vannak tele a színházak, a mozik, az éttermek és a repülőgépek fedélzetei. Ők az új pionírok: Afrika, Ázsia, Dél-Amerika, Európa és az Egyesült Államok legegzotikusabb, legdrágábban elérhető helyeit fedezik fel újra.

Pontosabban arról van szó – és ez valahol egészen drámai – hogy évtizedekkel előrehozták a „bakancslisták” készítését és az azon szereplő célok megvalósítását.

Az amerikai, a nyugat-európai, illetve a japán és dél-koreai harmincasok többsége erősen tart valamiféle „világvége” bekövetkeztétől. Ez fűti bennük a “most vagy soha” életérzést. Lemaradva érzik magukat, nekik már számít két-három év elvesztegetése. Márpedig számukra, akik a legtudatosabban képesek megtapasztalni az utazások adta élményeket, totálisan kárba veszett a koronavírus-járvány zárlati időszaka.

A „legidősebb fiatalok” szenvedték meg leginkább, hogy hónapokon át nem láthatták személyesen a szeretteiket.

A felnőttség és a fiatalság határán álló nemzedékben most az a logika, hogy költenek amíg lehet; amíg még van világ, amíg még nem süllyed el Florida és Velence, amíg még léteznek jéghegyek, amíg még létezik a szép világ.

Az infláció megugrása, a politikai, gazdasági, társadalmi bizonytalanságok mélyülése, a globális beláthatatlansági érzet eluralkodása kiszabadított egy eddig ismeretlen szellemet a millenniumiak palackjából: a mélységes és hosszú távú pesszimizmust, ami a jelen szépségeinek megélése által kiváltott hurráoptimizmusban fejeződik ki.

Ez már nem a szupergazdagok kora

Az idei év első négy és fél hónapjában Elon Musk, Mark Zuckerberg, Jeff Bezos, a kínai milliárdosok milliárdosa, Changpeng Zhao fejenként 50-100 milliárdot veszített.