Bármiféle elfogultság nélkül kijelenthető, hogy az Amerikai Egyesült Államok a második világháború vége óta a világ vezető hatalma, mind gazdasági, mind katonai téren. Ennek elérésében nagy szerepet játszott a hidegháború megnyerése a Szovjetunióval szemben, melynek végső eredményeként Európa nagy részén megszűnt a szovjet befolyás, utat engedve a kapitalizmus rendszerének.
Az elmúlt években ebben a hegemón helyzetben Kína komoly vetélytárssá nőtte ki magát. A szintén kommunista berendezkedésű ország – sok kelet-európai ország figyelmébe ajánlandó módon – lábalt ki a mindösszesen olcsó munkaerőt kínáló országok listájáról és vált viszonylag rövid idő alatt a világgazdaság kulcsfontosságú szereplőjévé. (Természetesen mindezt rendkívül vitatható módon tette.) Úgy tűnik, hogy az említett ázsiai ország törtető kísérletei korántsem értek véget. A pénzügyi imperializmus teljes elérését pedig a BRICS névre keresztelt országok listájával (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) tervezi véghez vinni. Ha az olvasó vet néhány pillantást a világunk jelenlegi gazdasági helyzetére, a változás számos jelét veheti észre. Szaúd-Arábia és Irán korábban szinte elképzelhetetlen béketárgyalásokat folytatnak, ezzel egy időben pedig számos ország próbál elszakadni a dolláralapú kereskedéstől.
Az, hogy hogyan jutottunk el idáig és mindezen eseményeknek milyen hatással vannak a mostanság sokat emlegetett BRICS-országok együttműködésére, bejegyzésemből kiderül.
A vezető valutává válás útja
Az 1970-ben, Nixon elnök irányítása alatt megszületett egyezség alapján az Amerikai Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között történő olajtranzakciók dollárban mennek vége – kikényszerítve a többi országból is ezt az elszámolási rendszert. Egy devizának nem is kell több, hogy világhatalmi pozícióba kerüljön…
Illetve ismerve az amerikai jegybank pénznyomtatási és hitelgörgetési képességeit, az amerikai államkötvények a világ egyik legbiztonságosabb befeketésévé váltak, így egy újabb okot adva a vezető gazdasági szerepre.
Az alábbi ábrán látható, hogy milyen hatalmas összegekre nőtte ki magát a külföldi kézben lévő amerikai államkötvények értéke.
A nyugalmi helyzet megtörése
Az Oroszország által elindított katonai támadás számos helyzetben keverte fel újra világunk nyugalmi állapotát. Ennek egyik vetülete: a szankciók hatására Oroszország a dolláralapú (bankközi) elszámolásból nagyrészt ki lett zárva, számos ország pedig, köztük India, Szaúd-Arábia, Brazília, meglátta a kialakult helyzetben rejlő gazdasági, illetve a jövőben kínálkozó függetlenedési lehetőséget, és valamely módon csatlakozott a dollár „szankcionálásához”.
BRICS-országok valódi helyzete
Mielőtt vadul azt hihetnénk, hogy a korábban említett öt ország kapcsolata egy új világszerveződés mintapéldája, jobb, ha vetünk egy pillantást a köztük folyó belső viszályokra és hiányosságokra is. Kína és India kapcsolata több szempontból vizsgálva is gyenge lábakon áll. Egyrészt India nagy erőkkel dolgozik azon, hogy az olcsó gyártásról elhíresült Kína pozícióját átvehesse a világgazdaság működésében. Másrészt egy katonai támadás, melyet Kína Tajvan megszállására indítana, további konfliktushoz vezethet a két ország között (is).
India pedig pontosan ettől tartva fogja jó eséllyel minden kulcsfontosságú kérdésben az amerikai szövetséges mellett letenni a voksát. Gazdasági téren pedig azt kell számításba vennünk, hogy a pekingi rezsim által irányított gazdaság nem a megszokott, természetes úton érte/éri el azokat a hatalmas növekedési számokat, amelyekkel évről-évre előrukkol. A mesterséges úton megteremtett helyzet ritkán elcsepegtet egy-egy információt, amelyek a hiányosság jeleit tükrözik. Ilyen például a Wall Street Journal által nemrégiben feldolgozott, Kínában elő fiatalokat érintő munkanélküliségi ráta nagysága.
Összegezve, így egy mesterségesen felfújt gazdasági lufi egyelőre nehezen venné fel a versenyt a hosszú évtizedek óta kapitalista szabályok által edzett amerikai gazdasággal. Illetve kijelenthető, hogy a BRICS-szövetségben rendkívül szerteágazó nézetek szerint vélekednek a tagállamok, ami egy ilyen ambiciózus gazdasági térhódítás végbemenetelét könnyen a sikertelenség irányba terelheti.
Vissza a gyökerekhez
Az előbb említett befektetésesek azonban nem minden országra igazak. Kína és Oroszország az elmúlt évtizedben lassította az amerikai állakötvények vásárlását, helyette inkább egy régi eszközhöz-módszerhez nyúltak; az aranyhoz. A BRICS-országok közül India, követve a trendet, szintén megnövelte aranykészleteit.
Azonban a növekvő tartalékok ellenére elég nehezen elképzelhető, hogy ezek az országok bármiféle komoly tranzakciót ebben a nyersanyagban folytatnának le, sokkal inkább valószínű, hogy a sokak által elfeledett aranystandard struktúráját kívánják (átgondolva) újra bevezetni. Ami ennél is biztosabb, hogy Oroszország engedélyezte a jüanban, rubelben és a közeljövőben a rúpiában történő fizetést az olajukért. Ebben a forgatókönyvben pedig elképzelhető, hogy tovább csökken majd a világ országai által tartott amerikai államkötvények száma, és ezzel egy időben megnőnek a jegybankok aranytartalékai. Részben ennek is köszönhető, hogy az arany ára rekordmagasságok közelében mozog.
Merre tovább?
Fontos tisztáznunk, hogy néhány rebellis ellenére a jegybankok nagy része továbbra is dollárban tartja a devizáinak javát.
Ennek az a triviális oka, hogy a korábban említett rezsimekkel szemben ezen fizetőeszköz mögött a világ továbbra is egyik legmegbízhatóbb és legdemokratikusabb állama áll. Így bármely probléma esetén egy felelősségre vonható országhoz fordulhatunk.
Az esetleges további pánik helyett továbbá azt is érdemes lesz megértenünk, hogy milyen szerepet is tölt be pontosan a dollár. Ebben az esetben úgy kell tekintenünk a zöldhasúra, mint egy szolgáltatásra, amit Amerika kínál számunkra bármilyen tranzakció esetén – valahogy úgy, ahogy például Kína mobiltelefonokat vagy Japán autókat… És hogy máshogy tudnánk egy szolgáltatás értékét vizsgálni mintsem a felhasználók számából. A nemzetközi tranzakció hozzávetőlegesen 45,4 százaléka dollárban történik, ebből számból pedig egészen gyorsan levonhatjuk a következtetéseinket.
A második helyen egyébként az euró áll, a maga 33,34 százalékával. Azonban ettől a kihívótól semmiképpen sem szabad vezető szándékokat várnunk, hiszen az euró esetében nem beszélhetünk önálló (nemzeti)kormányról, így a vezető szerephez szükséges gyors és határozott döntéseket túlbürokratizáltsága miatt képtelen meghozni.
Összegezve, amíg az említett, trónfosztásra készülő országok nem lesznek képesek levetkőzni korábbi sztereotípiáikat és egységüket új szintre emelve saját fizetőeszközt létrehozni, nem kell attól félnünk, hogy új deviza fejére kell koronát tennünk.
A cikk szerzője Kőszegi Márk, a Budapest Investment Club tagja.
„Leereszt a dollár”
A Goldman Sachs szerint az elmúlt évtized ralija 15 százalékkal túlértékelte az amerikai valutát, és sok más pénznem erejét pedig alulbecsülte.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.