Magyaros vagy puccos? Vagy valami egészen más?

Vakmajom: Hova vigye el az ember az olasz rokonait és ismerőseit Pesten kajálni?

Persze, magyarosba, de egyrészt ne legyen valami vállalhatatlanul puccos, feszengős, menüsoros hely, ahova másod- és harmadrangú „rezsimnyaloncok” járnak felhajtott gallérral és felnyírt, őszülő séróval, akik miatt már évek óta bor- meg gasztrófesztre se lehet járni, mert annyi a fehéringes, piros rövidgatyás echte bűnöző a tetkós, műmelles macáikkal. De zsírtól tocsogó bádogcsárda se legyen, ahol Mari néni meríti a fagyasztott teszkós rántotthúst az egyhetes fáradtolajba, és aztán magyar zászlót tűz beléje és minden kőlap cuppogva ragad, mintha utoljára akkor mostak volna föl, amikor a mobiltelefont feltalálták, és még bunkofonnak hívták.

Fogas kérdés, mert e kettő közt a semmi. Ott a középosztály étterme volna, ami nincs.

Marad a Szaletly. Itt már megint minden klappol. A konyha magyaros, de nem a kádárrendszer rántásos agyonfőzött moslékjába ragadt, hanem igazi kortárs, nagyon jó kezű konyha. A halászlé még ponttyal is tökéletes. Honnan szereznek ilyen jó pontyot, ami a rossz hallal egyenlő? Életemben nem ettem hasonlóan ízeset és nem iszaposat. És fogast? Lehetetlen folyamatosan beszerezni, fogni kell szinte, itt mégis van. Omlós, ízletes, friss, a legjobb tengeri halakkal veszi fel a verseny.

Hozzá-mellé a tökfőzelék, a lenézett, egyszerű, plebejus, primkó tökfőzelék kiváló. Tökfőzelék és fogas. Csóró és módos együtt Remek nyári étel. Spenóttal, rántva is van. Hasonlóan oké.

A legjobb tengeri halakkal is felveszi a versenyt, Fotó: Vakmajom Facebook-oldala

És a többi fogás is hibátlan. Rontsanak már el valamit! Nem megy. A gulyás az gulyás, a cordon az cordon, a kacsa cvekedlivel kacsa és cvekedli, desszertek kissé tán nagyok, de ez az egyetlen, amit fel lehet róni, hiszen mit lehetne ott felróni, ahol van gyúrt, vajas mákosnudli?? Semmit. A kiszolgálás is tökéletes, ilyet szinte sehol nem találni. Egyszerre felkészült, törekvő, figyelmes, de nem tolakodó, ott van, ha kell, de nem zavar. Motivált. Érdekelt. Érti a nézést. Szemkontaktust tart. A legnagyobb vendéglátós tudások egyike ez. Pláne ma, amikor bécsi béreken van jó szakács és jó pincér. Azaz nincs. Elmentek. 2000-2500 euróért is alig van jó szakács.

Szóval, felsőfok, Budapest, kortárs, újító, de nem túltolt, magyar konyha, mindenki elégedetten csettintett, hogy micsoda helyre hoztam.

Tutto bene, grazie mille, gyere csak ki, és viszonzásul olyan helyre viszünk legközelebb, hogy elámulsz!

És ezért hatunkra három fogásért 160 eurót fizetni még bor nélkül is teljesen korrekt ár cserébe. Abszolút rendben.

Csak ne romoljon el, csak maradjon ilyen minél tovább! Ennek a minőségnek kéne lennie az alapnak. Az meg megfizethetetlen, hogy legalább pár órára nem kellett szégyenkezni emiatt az ország miatt, mint egyébként és folyton és állandóan, hogy legjobb már letagadni, hanem büszkén magyarázni, hogy igen, ilyen is tud lenni a magyar vendéglátás!

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala

Euróban nem vész a tízezer forintos vacsora

Vakmajom: Olaszországban élő nagynéném (82) hosszú idő után újra Pesten. Kellemes meglepetés érte az éttermi árak kapcsán.