Most, hogy vége a nyárnak és mindenki hazaért a nyaralásról, nézzük meg, hogy környezetterhelés szempontjából milyen utazási módot kellett volna választanunk annak érdekében, hogy a lehető legkisebb hatásunk legyen!
Természetesen mindenki tudja, hogy a vonat kedvezőbb, mint az autó, valamint az is sokat számít, hogy az adott autóban hányan ülnek. Így most inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy az egyes utazási módok milyen nagyságrendi eltéréseket tükröznek környezetterhelésüket tekintve.
Az alábbi ábrát a TNMT.com és a Lufthansa Innovation Hub készítette. Nemcsak az látható rajta, hogy a közlekedési eszköz használata során milyen kibocsátással érdemes kalkulálni, hanem az is, hogy a gyártás, selejtezés vagy akár a karbantartás során is számolni kell ezekkel a hatásokkal.
Nézzünk egy számpéldát, az egyszerűség kedvéért csak a közlekedési eszközök direkt működtetésével kalkulálva, arra az esetre, hogy a nyár folyamán Horvátországba utaztunk, mégpedig Splitbe, ugyanis ide sok fajta közlekedési eszközzel eljuthatunk.
Az alábbi táblában összegeztem, hogy Budapesttől milyen hosszú úton juthatunk el Splitbe, és a fenti ábra zöld színnel jelölt, egy utaskilométerre jutó direkt működtetési kibocsátási számai alapján egy oda-vissza út során, egy főre számítva mennyi lenne a károsanyag kibocsátás.
Mivel a repülőgép nem szerepel a fenti ábrán, így az ahhoz kapcsolódó számok más forrásból származnak (ICAO), és a rövid távú repülőutaknál előszeretettel alkalmazott Boeing 737-400 típusú repülőgépekre vonatkoznak.
Mivel jelenleg nincs Budapest-Split közvetlen járat, ezért a bécsi átszállásos lehetőséget vettem alapul, valamint szerepel egy hipotetikus közvetlen járatra vonatkozó számítás is az utolsó sorban.
Az egy főre jutó kibocsátásértékek a teljes útra már beszédes sorrendet állítanak fel: a legrosszabb esetnek a repülőgép, valamint a motor számít, ezt követi a személyautózásnak az az esete, amikor azt nem töltjük meg teljesen utasokkal. A környezet számára legkedvezőbb utazási mód pedig nem meglepő módon a vonattal való utazás.
Továbbá azt is érdemes megvizsgálni, hogy az egyes közlekedési eszközök esetében az egy főre jutó költség hogyan aránylik a kibocsátáshoz, tehát mennyire vagyunk költségoldalon ösztönözve arra, hogy az alacsonyabb környezetterhelésű eszközöket válasszuk. A személyautó és a motor esetére az egyszerűség kedvéért átlagos 6 literes fogyasztással és a horvát autópályadíj-kalkulátorral számolva jönnek ki az eredmények, a többi jármű esetében pedig a nyár folyamán átlagosan elérhető árak használatával. A személyautó és a motor tankolását alapvetően hatósági árral számítottam, viszont az utolsó oszlop zárójeles értékei a piaci árral számolt arányszámot is feltüntetik.
Minél nagyobb értéket vesz fel az utolsó oszlopban szereplő arányszám, annál többe kerül kifizetni a károsanyag kibocsátásunkat. Az eredményekből azt olvashatjuk ki, hogy a hatósági áras üzemanyag lenne a legkedvezőbb opció ebből a szempontból (és még a piaci áras megoldás nem tűnik ebből a szempontból drágának), és érdekes módon a vonat a legkedvezőtlenebb.
Szeretném leszögezni, hogy az eredmények a leírt feltételezéseken alapulnak. Természetesen ezeket is lehet változtatni, aminek eredményeként más értékeket kapunk, viszont úgy gondolom, hogy a végső és az elvi sorenden ez nem fog változtatni.
A fenntarthatatlan gazdaságról
Zsiday Viktor: Miközben az emberiség már felismerte, hogy a CO2-kibocsátását vissza kell fognia, ha nem akar megfőni, van egy még komolyabb és nehezebben orvosolható probléma: a szemétgyártás.