Ritkán esik meg, ezért nagyon örülök, ha nem olyan levelet kapok, ami úgy kezdődik, hogy “Maga szemét, hogy képzeli…!” Ennek a témának is az a célja, hogy elgondolkoztassak embereket azon, vajon mennyivel lenne jobb hely a világ, ha nem érzelmi döntésről érzelmi döntésre támolyogna, hanem minél több területen a ráció vezetne.
Erre Dr. Lehel László levele kiválóan alkalmas, köszönet érte. És világbéke!
T. Balásy Zsolt!
Olvasom a cikket és arra gondolok, valóban a pénz így teszi tönkre a gondolkodást, veszi semmibe azokat az értékeket, ami egy adott környezetben megvolt hosszú évtizedeken keresztül és helyez mindent abba középpontban, ahol csak a pénz van.
És akik ez ellen tiltakoznak, s azt gondolják, hogy egy adott életteret nem kellene fenekestül felforgatni, lehetetlen életkörülményeket teremtve azáltal, hogy piszkos, hangos, elviselhetetlen tereket hoznak létre a „vállalkozók”, azok, akik maradnak, fogalmuk sincs hogyan kell pénzt csinálni és meg is érdemlik, ha most akarnak elköltözni, „meg is szívják” és „szívják is meg”.
Persze az egy kérdés, szabad-e egy történelmi városrészt így és ezen a módon átalakítani. Vagy hol a határ – legyen minden házban Airbnb, mert az jövedelmezőbb? Azok pedig akik ott eddig békében élnek „húzzanak el” mert új idők új szele fú – ha eszük van inkább Soroksár, mint a belváros.
Persze azt sem értem miért állt meg az összehasonlításban a peremkerületeknél, hiszen vidéken még találni nagyobb négyzetméter-életteret és a bankszámlán is több lenne a pénz.
Azaz, ahol felüti a fejét a vállalkozókedv, onnan az ott lakók jobb, ha menekülnek.
Így történt, hogy az V. kerület lakosságszáma 60.000-ről 20.000-re csökkent. A VI. kerületére nem emlékszem, de ott is hasonló, vagy nagyobb lehet az elvándorlás. És maga szerint ez a helyes irány? Nem kellenek a belvárosi lakók, mert velük csak a gond van – akadékoskodnak, holmi építési szabályokat kérnek számon, tisztaságot akarnak maguk körül, egyszerűen csak élnének, ha hagynák őket. De nem – legyen minden házból szálloda, motel, legyen minden ház alján vendéglátóhely – a szabályokat meg úgysem kéri rajtuk senki számon, hisz az apparátusokat már rég leépítették.
Ez a szép új világ a XIX sz. kapitalizmust hozza vissza. És lehet ennek örülni….
Üdvözlettel:
dr. Lehel László
aki tiltakozik a zuglói olajbányászat ellen (is)
PS – ha az Országház alatt találnak olajat, lebontatná azt is? Van valahol határ?
Kezdjük a legkonkrétabb kérdéssel:
lebonthatjuk-e az Országházat, ha olajat találunk alatta? Ha a válasz nem is, de a válaszhoz vezető út egyszerű: költség-haszon elemzés. Mennyi olajat? Annyit, hogy kiemelnénk vele kétmillió magyart a mélyszegénységből? Megoldanánk belőle a magyar oktatást bölcsődétől egyetemig? (Most tegyük fel, hogy ezekre a pénz a megoldás!) Lehet ekkor a válasz, hogy egy épület fontosabb? Mert nemzeti szimbólum? Nagyon meglepne. Tehát van olyan, hogy a válasz az: természetesen bontsuk le.
Tovább haladva a racionalitás vonalán, az a 60-ról 20 ezerre csökkenő lakosságszám, amit dr. Lehel egyfajta tragédiának állít be, az valójában távolról sem tragédia. Nem 40 ezer halottról beszélünk, hanem vélhetően 40 ezer olyan emberről, akik immár boldogan és gazdagon élnek egy csendes kerületben. Akik rájöttek, hogy a választás nem az, hogy maradok és élem az idilli belvárosban az idilli életemet, vagy elköltözök az ismeretlen vadonba. Hanem az, hogy vagy maradok és mérgezem a saját életemet azzal, hogy a földszinti étteremmel pereskedek, dühöngök az éjféli zajos utca miatt, reggel meg kerülgetem a koszt, azaz aktívan utálom, hogy változik a város… vagy elköltözök egy nyugodt környékre, amiért ráadásul egy csomó extra pénzt is kapok.
Jól hangzik ez a “történelmi városrész”, amit tönkretesznek a vállalkozók… De csak azok szempontjából “teszik tönkre”, akik valamiért ragaszkodnak ahhoz, hogy a Belváros olyan, mint 2000-ben. De lássuk be, hogy nem véletlenül került ugyanannyiba egy belvárosi és egy rákospalotai négyzetméter a 2000-es évek elején. A levegőtlen, fénytelen és kutyapiszkos “történelmi” belvárosról beszélünk, ahova egy rákospalotai lakos inkább csak látogatni lett volna hajlandó. Pedig csak megszokás, azaz például születés kérdése az egész. Azaz érzelmi.
Abban viszont teljesen igaza van dr. Lehelnek, hogy kiköltözés szempontjából hiba volt megállnom a város határában. Ez az én egyértelmű butaságom, hagytam, hogy az érzelmeim eltereljenek a ráció útjáról. Pedig sokan állítólag Budapesten kívül is boldogan élnek. Míg meg nem halnak.
