A válasz: carry trade.
Carry trade-nek olyan ügyletet nevezünk, amikor a befektető egy alacsonyabb kamatozású devizában hitelt vesz fel, ezt egy magasabb kamatozású devizára váltja, majd az így vásárolt devizát berakja betétbe vagy más magas hozamú eszközbe. Befektetőnk így a két deviza közötti kamatkülönbözetet keresi meg, ám ha a magas kamatozású deviza értéke esni kezd, úgy befektetőnk adóssága az egekbe szökhet – a magyar devizahiteles eset példaként szolgálhat. Ilyenkor a korábban devizát vásárló befektetők egyszerre rohannak az ajtó felé, hogy lefedezzék a devizamozgásból eredő kockázatot, még inkább a mélybe lökve ezáltal a magas kamatozású deviza árfolyamát – ilyenre szintén láthattunk magyar példát, legutóbb márciusban az amerikai bankpiaci stressz során. Természetesen minél magasabb a kamatkülönbség annál magasabb a befektetők fájdalomtűrő képessége, hiszen a kamatmarzs nagyobb mértékben tudja így fedezni a devizamozgásból adódó esetleges veszteségeket.
2022-ben meghatározó szerephez jutott a carry trade-jelenség a forint piacán. A világpiacon emelkedő energiaáraknak, az ezzel egyidejű választás előtt szétosztott állami összegeknek, az ársapkákkal mesterségesen magasan tartott keresletnek, és a kamatstopnak köszönhetően gyengült monetáris transzmissziónak hála, a magyar külkereskedelmi egyensúly rohamos tempóban romlott a tavalyi év során. A külső egyensúly romlása, melyhez még az EU-pénzek akadozása is hozzájárult, szükségszerűvé tette a magyar gazdaság külső finanszírozását, melyért cserébe a befektetők magasabb hozamkülönbséget vártak el a rohamosan leértékelődő forint okozta potenciális veszteségek enyhítésére.
A tavaly őszi effektív kamat 18 százalékra emelésével a befektetői kedvet is sikerült meghozni, és a carry traderek el is kezdték venni a magyar devizát. Azóta a külső egyensúlyunk is elkezdett janulni, február-márciusban már pozitívba fordult a külkereskedelmi mérleg egyenlege, hála a normalizálódó energiaáraknak, valamint az üzemanyag és részben a lakossági rezsitámogatások liberalizációjának és a magasabb infláció kereslet visszafogó hatásának. A külső finanszírozási igény csökkenésével érthető, hogy a múlt héten a jegybank 100 bázispontot vágott az irányadó egynapos tenderek kamatán. Ugyanakkor a tartósan magas eurózónás maginfláció miatt az EKB továbbra is szigorító politikát folytathat, illetve az MNB döntéshozói is jelezték, hogy céljuk a 17 százalékos egynapos tender és a 13 százalékos alapkamat szintbe hozása az őszre. Ez lényegében azt jelentené, hogy a következő fűtési szezonra a jelenleginél 4-5 százalékponttal lejjeb kerül a kamatelőnyünk.
A kisebb kamatelőny, mint fentebb írtam, idegesebbé teheti a carry-befektetőket, hiszen kisebb devizamozgás esetén is könnyen veszteségbe fordulhat pozíciójuk. Ilyen helyzetben újfent hamar egyszerre rohanhatnak az ajtóhoz, alacsonyabbra lökve a forint értékét, ami hamar újboli kamatemelést tehet szükségessé. Tartósan alacsony kamatokra és stabil forintra akkor lehetne számolni, ha
i) Európa és Magyarország energiaellátási helyzete stabilizálódna középtávon – utóbbit a magyar orosz függőség veszélyezteti, illetve
ii) ha vállalatok és háztartások takarékra kapcsolása után az államháztartási hiány is konszolidálódna, és a privátszféra megtakarításai fedezni tudnák a hiányt, és ezáltal nem szorulna külső finanszírozásra a gazdaság.
(2023. első negyedévében a háztartások négy negyedéves gördülő megtakarítási rátája 4,5 százalék volt GDP-hez mérten, míg az államháztartási hiány 8,2 százalékra rúgott.)
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.