A Todd Boehly amerikai üzletember vezette konzorcium megegyezett Roman Abramovics orosz oligarchával a Chelsea FC megvételéről. A 2019-es sikertelen, 2,2 milliárd fontos ajánlat után a felek most 4,25 milliárdban állapodtak meg.
Ezzel a tranzakcióval a londoni kékek lehetnek a világ legdrágábban értékesített sportcsapata, ám az Egyesült Királyság jóváhagyása még várat magára – lehet, már nem sokáig, hiszen a Guardian információi szerint még a héten rábólinthatnak az adásvételre.
Hova megy a pénz?
A teljes befektetésből 2,5 milliárd fontot a klub részvényeinek megvásárlására fordítanak, valamint ígéretet tettek további 1,75 milliárd elköltésére: stadion, akadémia, női csapat, illetve a Chelsea Foundation fejlesztésére.
Az orosz-ukrán háború következményeként azonban március elején az Egyesült Királyság szankcionálta az orosz-izraeli kettős állampolgársággal rendelkező Abramovicsot, befagyasztották számláit és pénzügyi eszközeit. A Chelsea további szerződéseket, transzfereket sem tud kötni, amíg ő a tulajdonos. Így a vételárat is egy befagyasztott brit számlára utalják, ahonnan a teljes összeget jótékony célokra fordíthatják, és az ukrán áldozatokat támogatják.
Megéri?
Az Egyesült Államokban több évtizedes trend, hogy a sikeres üzletemberek népszerű ligák csapatait, azaz franchise-okat vásárolnak a kosárlabda, az amerikai foci vagy a jégkorong bajnokságokban. Steve Ballmer, a Microsoft korábbi CEO-ja 2014-ben 2 milliárd dollárért vette meg a Los Angeles Clippers kosárlabdacsapatát. Amikor megkérdezték, hogy a konszenzus szerint túlárazott Clippers miért volt jó vétel, viccesen ezt válaszolta:
“Los Angelesben nem tudtam bejutni egy rendes étterembe, pedig a Microsoft vezére voltam. Most, hogy az enyém a Clippers, oda megyek LA-ben, ahova akarok, amikor akarok.”
A közvetítési jogdíjak, reklámszerződések és sportolói fizetések eszement növekedésével egyre menőbb lett csapatokat tulajdonolni. A mai szemmel már egyértelműen legrangosabb európai bajnokságba, az angol Premier League-be 2005-ben érkezett meg az első amerikai tulajdonos, Malcolm Glazer, az NFL-ben szereplő Tampa Bay Buccaneers tulajdonosa. Az üzletember 790 millió fontért lett 90 százalék körüli tulajdonos a Ryan Giggs, Wayne Rooney és a fiatal Cristiano Ronaldo fémjelezte együttesben. A tulajdonrész máig a Glazer család tulajdonában van.
Hasonlóan, 2007-ben, a Liverpool FC is amerikai tulajdonúvá vált, és egy hároméves gyengélkedő időszak után (2010-ben) 300 millió fontért a szintén amerikai John W. Henry (Fenway Sports Group) szerezte meg, aki ekkor az MLB-ben szereplő Boston Red Sox baseball csapat tulajdonosa volt.
Todd Boehly tehát a Chelsea-transzferrel hiába fizetheti a legnagyobb összeget, amit valaha letettek egy sportcsapatért, az előző példák azt mutatják, hogy járt utat követ. Vajon ez okos befektetés vagy szimplán úri hóbort, elit státusz a stadionok VIP-szektorainak világában?
Az 2020-21-es szezon végéig tartó tízéves időszakban a Forbes évről évre megbecsülte a Premier League-klubok értékeit. Az ábrán jól látható, hogy önmagában az, hogy valaki a legrangosabb angol bajnokság egyik csapatába fektet, semmit nem árul el a részvénypiaci alternatívákkal való összehasonlításról.
(2020-ban nem becsült a Forbes, így nincsenek adatpontok. 2019 és 2021 között lineáris interpoláció.)
A 2000-es években legnépszerűbb együttes, a Manchester United a legkorábban beáramló amerikai tőke ellenére meglehetősen gyengén teljesített ebben az időszakban. Sportszakmai okokkal magyarázható a jelenség, mivel a legnagyobb szurkolói bázisnak, legerősebb brandnek köszönhetően ők rendelkeztek a legmagasabb bevételekkel. Ennek ellenére a tudatos, következetes stratégia 2013-tól elmaradt, miután 27 év után nyugdíjba ment a United legendás menedzsere, Sir Alex Ferguson. Az ezt követő nyolc szezonban öt menedzsert fogyasztott el a csapat, sokszor elképzelhetetlennek tűnő átigazolási politikát követve, amelyre közel 970 millió eurót költöttek. Mindennek meg is lett az eredménye:
2013 óta a csapat nem tudott bajnokságot nyerni, és értékük tíz év alatt alig több mint kétszeresére nőtt.
A Liverpool FC esetében azonban látszik, hogy milyen hatása van, amikor a menedzsment rendelkezik vízióval, megtalálja a rendszerébe a megfelelő szakembereket, akik hatékony sportszakmai döntéseket hoznak. 2015-ben a német Jürgen Kloppot nevezték ki a csapat menedzserének, aki az első sajtótájékoztatón elmondta, négy év türelemre van szüksége, hogy trófeákat nyerjenek. 2019-ben megnyerte a Liverpool az európai labdarúgás csúcsát jelentő Bajnokok Ligáját, majd 2021-ben (30 év után ismét) Premier League-győztesek lettek. Mindehhez a United közel 1 milliárd eurós átigazolási mínuszával szemben csak 370 millióra volt szükség, azonos időszak alatt. Nem véletlen, hogy 2019 és 2021 között 88 százalékot emelkedett a Liverpool értéke a Forbes szerint.
Az elmúlt évtizedben a Chelsea szinte azonosan pályán tudott fejlődni, mint a Liverpool, azonban az utóbbi két évben látványosan alulmaradtak. 2021 januárjában kinevezték a szintén német Thomas Tuchelt, akit korunk egyik legtehetségesebb fiatal menedzserének tartanak a labdarúgás világában. A kérdés tehát, vajon a Todd Boehly féle időszak alatt fogják tudni követni a Liverpool példáját?
Egy biztos: az angol labdarúgás minden eddiginél jobban kiemelkedik a top bajnokságok közül, amire egyre több milliárdos is felfigyel.
A futballromantikától az anyagias Szuperligáig
Végéhez közeledik a Bajnokok Ligája 2021-22-es szezonja. Ezzel lezárul a klubfoci első számú kupasorozatának 30. évada. Alighanem ezt követően (és a Szuperliga hajnalán) érdemes számvetést tenni annak érdekében, hogy megtudhassuk, a legnagyobb klubok még egy vaskos bukás után is miért tanakodnak egy önálló liga megalapításán.