Chris Sacca – Megbirkózni a megbánással

Nagy hibák. Minden idők egyik legsikeresebb befektetőjének, Chris Saccának a pályafutását tanulmányozva szinte mindent megtudhatunk a megbánásról.

Nehéz a részvénypiacon pénzt keresni. Akár hedge fundot vezetsz, akár saját értékpapírszámládat kezeled, időnként igazán ostobának fogod érezni magad. Egy piaci lefordulás esetén osztozhatsz másokkal a nyomorúságban, akadnak azonban olyan pillanatok, amikor olyan egyedül leszel, mint egy lakatlan szigeten. Időnként úgy érezheted, hogy a piac istenei gúnyolódnak veled.

Még a részvénypiacok legendás alakjai is követnek el baklövéseket – ez az egyik legfontosabb tanulsága a „Nagy hibák” című, igen népszerű befektetési témájú könyvnek, melyet az ismert és sikeres amerikai portfóliókezelő, Michael Batnick írt.

HOLDBLOG-on heti rendszereséggel közöljük a tanulságos történeteket.

„Célom a jövőbeli megbánásérzetem minimalizálása volt.”

(Harry Markowitz)

A pocsék befektetéseket nem lehet elkerülni

Könyvemnek nem az a lényege, hogy megtanítson elkerülni a pocsék befektetéseket. Sokkal inkább az, hogy rávilágítson: a pocsék befektetéseket nem lehet elkerülni. A nehéz idők egész egyszerűen velejárói a dolognak. Nincs, és soha nem is volt olyan befektető, aki 100 százalékban mindent eltalált; ami azt illeti, senki még csak a közelében sem járt ennek. Egyik legfőbb oka, amiért a konzisztens és állandó siker messze elkerüli a befektetőket, az az, hogy egyszerűen nem rendelkezünk elegendő tapasztalattal a pénzügyi döntések meghozatalában. A homo sapiens többezernyi generáció óta vadászik, gyűjtöget és védi az otthonát. A befektetés és a takarékoskodás a nyugdíjas évekre azonban nagyon is idegen számunkra, olyasvalami, aminek a szabályaival még éppen csak elkezdtünk ismerkedni.

A New York-i Értéktőzsde 1817-ben, kevesebb mint tíz generációval ezelőtt nyitotta meg a kapuit. Az indexalapok alig 40 évesek. Ha egyetlen napban kellene megjelenítenünk a homo sapiens kétmillió éves történelmét, a modern portfólió-elmélet 23:59:58-kor jelenne meg. Ezzel az analógiával élve teszi fel Michael Mauboussin a kérdést: „Mit tanultál az elmúlt két másodpercben?”1

Az elmúlt kétmillió évben az emberi lények számára az elsődleges motivációt az jelentette, hogy génjeiket átadják a következő generációnak. Ilyetén erőfeszítéseinkben olyan egyszerű ökölszabályok voltak segítségünkre, mint a „ha zajt hallasz a bokorból, fuss!” Ha kiderült, hogy a zajt nem egy kardfogú tigris csapta, hanem csupán a szél, akkor nincs baj, nincs kár. Ez az „először fuss, utána kérdezz” hozzáállás segítette a túlélésünket a vadonban, ám túl sokan a befektetési döntéseiknél is képtelenek elnyomni magukban ezt az ősi ösztönt. Ez az, ami a befektetések hozamai és a befektetői hozamok között tátongó űrt mélyíti, és a jövőben is mindig mélyíteni fogja. A pénzügyi piacokon veszélyes dolog a baj első jelére elfutni, mert szinte soha nem a kardfogú tigrissel állunk szemben, és a „nincs baj, nincs kár” szabály a pénzügyi piacokra nem érvényes.

Az amerikai részvények esetében az éven belüli esések átlagos mértéke 14 százalék, így számítani kell némi neszre a bokorból.2 Ám a kardfogú tigrisek, azaz az igazán embert próbáló medve piacok nagyon ritkák. A piacok állandóan korrigálnak, azonban ezek a korrekciók ritkán fordulnak valami még rosszabbá, így eladni minden alkalommal, amikor a részvények esnek egy kicsit, majd kivárni, hogy elüljön a por – az egyik tuti módszer arra, hogy drágán vegyünk, és olcsón adjunk el. Az elmúlt száz esztendőben csak néhány igazán borzalmas időszakot kellett átvészelnünk; a nagy gazdasági világválságot, a 60-as évek bika piacát követő lemorzsolódást, az 1973–74-es medve piacot, a dotkomlufi kipukkadását, illetve a 2008–09-es pénzügyi válságot. Nem érdemes úgy befektetni, hogy mindig eladsz, amikor a részvények esnek egy kicsit, mert egész életedet a megbánás érzésével töltenéd – márpedig a megbánás a kognitív torzítások eszköztárának egyik legrombolóbb hatású érzelme.

A befektetők nem csupán a jelenben léteznek – múltbeli tapasztalataikat is cipelik magukkal. Ez azért veszélyes, mert arra késztet, hogy állandóan párhuzamot vonjunk ott, ahol nincs is. Érdemes lenne minden egyes döntést a korábbiaktól függetlenül vizsgálni, mert a befektetők a jövőbeli forgatókönyvek végiggondolása során túlzott mértékben hagyatkoznak a múltbeli tapasztalataikra. Kutatók egy csapata ezt a hipotézist bizonyítandó agykárosodást szenvedett, ám normál IQ-val rendelkező embereket vizsgált meg. A kísérleti alanyok esetében a logikai gondolkodásért felelős agyterületek épek maradtak, az érzelmekért felelős területek sérülése azonban korlátozta őket az olyan hétköznapi érzelmek megélésében, mint a stressz, a megbánás és a szorongás. A Wall Street Journal 2005-benígy számolt be az eredményekről:

A kutatás azt mutatja, hogy a résztvevők érzelmi fogékonyságának hiánya még előnyt is jelentett számukra egy egyszerű befektetési játékban. Az érzelmileg sérült játékosok nagyobb hajlandóságot mutattak a magas kifizetést ígérő fogadásokban való részvételre, mert hiányzott belőlük a félelem. A teljesen ép agyú játékosok óvatosabbnak és reaktívabbnak bizonyultak, és kevesebb pénzt gyűjtöttek a játék végére.3

Még ha közlik is velünk, hogy egy cinkelt érme a feldobások 60 százalékában fej lesz, zsinórban négy írást látva egyesek biztos megváltoztatnák a döntésüket – dacára annak, hogy pontosan tisztában vannak azzal, hogy minden alkalommal a fejre érdemes fogadni. „Ha pusztán csak megfigyeljük az ilyen embereket, pontosan tudják, mi a helyes dolog… Amikor azonban ténylegesen benne vannak a játékban, elkezdenek az előző körök eredményére reagálni.”

Az emberekbe születésüktől fogva bele van programozva az úgynevezett utólagos éleslátás (hindsight bias). Egyike ez a leggyakoribb kognitív torzításainknak. Olyan szoftverhibája agyunknak, amely tévesen elhiteti velünk, hogy végig tudtuk, mi fog történni, miközben valójában fogalmunk sem volt róla. Az utólagos éleslátás megbánáshoz, a megbánás pedig pocsék döntésekhez vezet. A megbánás két, egymással ellentétes irányba kormányozza agyunkat: (1) A rossz döntéstől való félelmünkben semmit nem teszünk. „Megtartom ezt a borzalmasan teljesítő alapot, mert nem tudom elviselni a gondolatot, hogy a mélyponton szállok ki.” (2) Cselekvésre késztet bennünket, mert nem akarjuk megbánni, hogy elmulasztottunk megtenni valamit. „Megveszem ezt az ICO-t (elsődleges kriptovaluta-kibocsátás), mert nem fogom megbocsátani magamnak, ha lemaradok a következő Bitcoinról.”

Tíz év alatt dollármilliárdos

Mindenki ismeri Steve Jobsot és üzlettársát, Steve Wozniakot, ám Ronald Wayne neve valószínűleg semmit nem mond neked. Wayne az Apple harmadik alapítója volt, és neve azért nem került bele a történelemkönyvekbe, mert 1976-ban 800 dollárért megvált a cégben lévő 10 százalékos tulajdonrészétől.4 Az Apple jelenleg több mint 1000 milliárd dollárt ér! Ennyire fájdalmasat talán soha nem fogsz megtapasztalni, de jó eséllyel eljön majd egy olyan pillanat, amikor elmész egy majdan fantasztikus eredményeket produkáló befektetés mellett. Ebben a játékban egyszerűen nem lehet elkerülni a megbánásérzetet. Veszel olyan részvényeket, amelyekről azt kívánod majd, bárcsak ne vetted volna meg, és eladsz olyan papírokat, amelyeket meg kellett volna inkább tartani. Minden idők egyik legsikeresebb befektetőjének, Chris Saccának a pályafutását tanulmányozva szinte mindent megtudhatunk a megbánásról, hiszen a 21. században Sacca mindenki másnál vitathatatlanul több pénzt hagyott az asztalon heverni. Mindössze nyolc olyan magáncég van, amelynek az aktuális piaci értéke eléri vagy meghaladja a 10 milliárd dollárt. Chris Sacca ezek közül kettőt is passzolt.5

Angolul 10-baggernek hívják az olyan befektetést, amely megtízszerezi az értékét. A legtöbb befektető nem elég szerencsés ahhoz, hogy ilyen tűt találjon a szénakazalban, de még ha sikerül is nekik, többségükből hiányzik az a fegyelem, ami ahhoz szükséges, hogy az 1 dollárból 10 legyen. Elképesztően nehéz egy ekkora emelkedést (a) a mohóság és (b) az eddigi nyereség elvesztésétől való félelem érzése nélkül végigülni. A tízszerező részvények a nyilvános piacok unikornisai, ám a magáncégek piacán, különösen az induló vállalkozások körében az ezerszeresükre dráguló cégek sem ritkák. Chris Sacca és befektetői talán mindenki másnál több ilyennel találkoztak.

Sacca a Lowercase Capital nevű kockázati tőkealap alapító elnöke. Egy Tim Ferriss-szel folytatott beszélgetése során Sacca elmondta, hogy az első alapja „a kockázati tőke történelmének legsikeresebb alapja lehet”.6 Első befektetői, akiknek 250-szeresére nőtt a kezdeti befektetésük értéke, megtalálták az aranytojást tojó tyúkot. Elképesztő teljesítmény a pénzedet 250-szeresére növelni. Összehasonlításképpen: ahhoz, hogy 250-szeres hozamot érj el az Apple-lel, minden idők egyik legjobban teljesítő részvényével, 1998 februárjában kellett volna megvenned a papírt!

Sacca kevesebb mint 10 esztendő alatt, már 40 éves kora előtt milliárdos lett, mert szakértő szemmel ismeri fel az unikornisokat, vagyis az 1 milliárdos értékeltséget elérő magáncégeket.

A Lowercase Capital az egyik első befektetője volt az Ubernek, az alap 300 ezer dollárt fektetve ebbe a koncepcióba. Jelenleg a vállalat 4 százalékát birtokolja, ami mintegy 5000-szeres értéknövekedést jelent.7

Sacca telitalálatai közé tartozik még az Instagram, a Kickstarter, a Slack, az Automattic (a WordPress anyacége), a Twilio és legfőképpen a Twitter. Az elsődleges nyilvános kibocsátás idejére az övé és az alapjáé lett ez utóbbi vállalat 18 százaléka. Amikor először beszállt a Twitterbe, 5 millió dollárra értékelték a vállalatot8, jelenlegi piaci értéke pedig 15 milliárd dollár, ami Sacca esetében 3000-szeres növekedést jelent. A Twitterbe eszközölt befektetései elképesztő, állítólag 5 milliárd dolláros nyereséget hoztak ügyfeleinek.9 Sacca 20 millió dolláros értékeltség mellett vásárolt be az Instagram A-sorozatú részvényeiből.10 A céget később a Facebook 1 milliárd dollárért felvásárolta, így Sacca befektetésének az értéke „mindössze” 50-szeresére nőtt.

Működnek a szabályok?

Sacca a The Tim Ferriss Show podcastjában osztotta meg négy befektetési szabályát:

  1. Biztosnak kell lennie abban, hogy közvetlen és személyes hatással tud lenni a befektetés kimenetelére.
  2. Az adott befektetésnek már a szerepvállalása előtt is kiválónak kell lennie. Sacca a jó dolgokat igyekszik még jobbá tenni. Nem próbál meg olyan dolgokat kijavítani, amelyek eredetileg nem elég jók.
  3. Hagy időt az üzletnek, hogy gazdaggá tegye.
  4. Olyan üzleteket választ, amelyekre büszke, és amelyek iránt elkötelezett lesz.11

Még egy bevált befektetési stratégiával rendelkező és fantasztikus hozamokat elérő befektető sem élheti le az életét megbánásérzet nélkül. Saccának lehetősége nyílott a 21. század legsikeresebb startupjai közül néhányba befektetni. Volt, amikor beszállt és megbánta, máskor pedig nem élt a kínálkozó lehetőséggel.

Amikor Sacca Nick Woodmannel, a GoPro alapítójával találkozott, még a Google-nél dolgozott. Akkoriban még nem volt meg az alapja, ám ha alkalma nyílott volna befektetni a cégbe, akkor sem élt volna e lehetőséggel. Így mesélte Tim Ferrissnek a sztorit: „Eric Schmidt, a Google CEO-ja kérdezte, ‘Beülnél velem meghallgatni ezt a prezentációt? Egy barátom barátja azt mondta, találkoznunk kéne ezzel a fickóval.’ Woodman előáll a GoPróval, erre Eric azt mondja, ‘Nem is tudom’, én pedig azt gondoltam, hogy bolondok lennénk ebbe beszállni. Hogy fog ez a fickó Santa Cruzból versenyezni az ázsiai hardvergyártókkal? Nem tarthatod a gyertyát a tajvaniaknak és a koreaiaknak. Sansztalan, haver, felejtsük el ezt a fickót.” A GoPro 2014-ben, valamivel 3 milliárd dollár alatti értékeltség mellett ment tőzsdére.12

Nem volt lehetősége befektetni a GoPróba, de Sacca az évtized néhány legismertebb és legünnepeltebb üzletére is nemet mondott. „Az egyik rendre visszatérő rémálmom a visszautasított lehetőségekkel kapcsolatos.” Mesél egy történetet arról az időről, amikor a Dropbox vezetőivel találkozott. A cég akkor még az Y Combinator korai fázisú startup programjában vett részt. Sacca nem gondolta, hogy le tudják győzni a saját fájlmegosztó szolgáltatásának, a Drive-nak a fejlesztésén dolgozó Google-t. Egészen odáig ment, hogy azt ajánlotta nekik, hogy a Dropbox nézzen magának valamilyen más területet. Szerencséjükre nem fogadták meg a tanácsát. Sacca becslése szerint a döntése, miszerint nem fektet be a Dropboxba, „több száz millió dollárjába” került.13 Közel 10 milliárd dolláros értékeltség mellett a Dropbox az egyik legnagyobb elszalasztott lehetőség Sacca karrierjében.

Chris Sacca mesélt Bill Simmonsnak egy másik tévedéséről – amikor passzolta a Snapet, a Snapchat anyacégét. Akkoriban a Snapchatről az a széles körben elfogadott nézet alakult ki, hogy ideális app az NSFW-tartalmak küldésére.[*] A Snapchaten küldött fotók (a snapek) megtekintés után néhány másodperccel automatikusan eltűnnek. A Snap folytatta az új funkciók fejlesztését, így a felhasználók ma már Storykat, el nem tűnő fényképek sorozatát is létrehozhatják. Sacca nem látta meg a Snapben rejlő potenciált, és nemet mondott.14 Manapság a Snapchat teljes értékű közösségi médiumként és üzenetküldő appként funkcionál, és hatalmas felhasználói bázissal büszkélkedhet, különösen a Z generáció tagjai körében. A Snap 2017-ben, 24 milliárd dolláros értékeltség mellett ment tőzsdére.15 Jaj.

Amikor Simmons rákérdezett: „Ez volt a legnagyobb baklövésed?”, Sacca így felelt: „Állandóan bakot lövök. Elmondtam az airbnb-s srácoknak, hogy amit csinálnak, az nem biztonságos, és valakit meg fognak erőszakolni és gyilkolni az egyik megosztott ingatlanban.”16 Az Airbnb jelenleg több mint 30 milliárd dollárt ér.17

Minimalizálni a megbánásérzetet

Sacca azért képes nyíltan és őszintén beszélni a tévedéseiről, mert annyi nyerőt húzott. Tisztában van vele, hogy – baseballos analógiával élve – lendíteni és melléütni, vagy mint ezekben az esetekben, csak nézni a dobást, de nem lendíteni – mindez a játék része. Számunkra, egyszerű halandók számára azonban katasztrofális és hosszan tartó következménnyel járhat, ha lemaradunk a következő Amazonról, vagy túl korán eladjuk azt, mert előttünk nem túl gyakran nyílnak ilyen lehetőségek. Sacca képes visszatekinteni ezekre az elmulasztott lehetőségekre és egyszerűen továbblépni, míg a legtöbb emberen hatalmas sebet hagyna egy ilyen.

A megbánás erős korrelációt mutat az érzelmi szélsőségekkel, ez utóbbiak pedig gyakran akkor jelentkeznek, amikor jelentős realizálatlan nyereséged vagy veszteséged keletkezik egy pozíción. Tízezer dollárt teszel egy részvénybe, aminek megduplázódik az árfolyama. Ilyenkor mi van? Attól félsz, hogy ha eladod, az asztalon hagyod a pénzt; ha viszont megtartod, akkor elúszik az eddig megszerzett nyereséged. Tízezer dollárt teszel egy részvénybe, aminek feleződik az árfolyama. Ilyenkor mi van? Ha eladsz, tuti, hogy az lesz a piac mélypontja, de ha tartod, ki tudja, meddig eshet még? Amikor valaki ilyen helyzetbe kerül, mindig ezt a kérdést teszem fel neki: Melyik eshetőség váltana ki belőled rosszabb érzést – tartod a részvényt, és az a felére csökken, vagy eladod, és az megint a duplájára emelkedik? Egyik sem lenne túl jó érzés, de lelkileg megterhelőbb tartani a részvényt és végignézni, ahogy a nyereség elillan, mint bezsebelni a nyereséget, és azt látni, hogy az árfolyam tovább emelkedik. Könnyű meggyőzni magad, hogy csak megfontolt voltál, és hogy felelőtlenség lett volna nem eladni. Sokkal nehezebb azt bemagyarázni magadnak, hogy azért tartottad meg a duplájára drágult részvényt, mert azt gondoltad, újra duplázni fog.

Nem tudhatjuk, mit tartogat a jövő, ezért lényeges minimalizálni a megbánásérzetünket. Harry Markowitz, a modern portfólió-elmélet atyja egyszer arról beszélt, hogy a megbánás miként befolyásolta saját eszközallokációját: „Elképzeltem, milyen fájdalmat élnék meg, ha a részvénypiac jelentősen felmenne, és én nem lennék benne – vagy ha nagyon leesne, és nekem minden pénzem részvényben lenne. Célom a jövőbeli megbánásérzetem minimalizálása volt.”18

Nagy (és még nem realizált) nyereség vagy veszteség esetén a jövőbeli megbánásérzet minimálisra csökkentésének legjobb módja, ha eladsz valamennyit a papírjaidból. Nincs egzakt szabály a megfelelő mennyiségre, de amennyiben eladsz, mondjuk, 20 százalékot, és a részvényárfolyam megduplázódik, akkor is megmarad a részvényeid 80 százaléka. Ha viszont feleződik az árfolyam, mondhatod magadnak, hogy hát, legalább valamennyit eladtál. Az emberek hajlamosak mindent vagy semmit játszani, de ennek nem szükségszerűen kell így lennie. A végletekben gondolkodásnak szinte garantáltan megbánás lesz a vége. Minimalizáld a megbánásérzeted, és ezzel maximalizálod az esélyét annak, hogy hosszú távon sikeres befektető leszel.

Jegyzetek

1. VW Staff: „Michael Mauboussin: What Have You Learned in the Past 2 Seconds?”, ValueWalk, 2015. február 6.

2. J. P. Morgan: „Guide to the Markets”, 2017. november 30.

3. Jane Spencer: „Lessons from the Brain‐Damaged Investor”, Wall Street Journal, 2005. július 21.

4. Jessica Chia: „Apple Co‐founder Who Sold His 10 Percent Stake for Just $800 Has Never Owned Any of the Company’s Products and Insists He Doesn’t Regret a Thing”, Daily Mail, 2017. július 13.

5. Scott Austin, Chris Canipe és Sarah Slobin: „The Billion Dollar Startup Club”, Wall Street Journal, 2015. február 18.

6. Tim Ferriss interjúja Chris Saccával: The Tim Ferriss Show podcast, 2015. október 29.

7. Jillian D’Onfro: „Investor That Owns 4% of Uber ‘Barely Speaks’ with Uber’s CEO” Business Insider, 2015. március 15.

8. Crunchbase: „Series A – Twitter”, 2017. december

9. Yolanda’s Little Black Book: „Billionaire Chris Sacca’s Baller Real Estate Portfolio”, 2016. december 15.

10. Crunchbase: „Series A – Instagram”, 2017. december

11. Tim Ferriss interjúja

12. Neha Dimri: „GoPro’s IPO Priced at $24 per Share: Underwriter”, Reuters, 2014. június 25.

13. Tim Ferriss interjúja

14. Bill Simmons interjúja Chris Saccával: „Episode 95: Billionaire Investor Chris Sacca”, The Bill Simmons Podcast, 2016. április 28.

15. Portia Crowe: „Snap Is Going Public at a $24 Billion Valuation”, Business Insider, 2017. március 1.

16. Bill Simmons interjúja

17. Lauren Thomas: „Airbnb Just Closed a $1 Billion Round and Became Profitable in 2016”, CNBC.com, 2017. március 9.

18. SEI: „Behavioral Finance: Loss and Regret Aversion”, 2014. szeptember


[*] NSFW – not safe for work, azaz munkahelyi környezetbe nem illő, jellemzően obszcén vagy erotikus tartalom – A ford.

A könyv magyar nyelven az A4C Books kiadásában jelent meg.
Magyar kiadás © A4C Books, 2020 Fordítás © Lénárt Szabolcs

Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes írásbeli igénye nélkül tilos a fenti szöveg bármely részét vagy egészét reprodukálni, felhasználni és bármilyen módon közölni.