Archívumunkból (2019)
Ha évszázados távlatban nézünk vissza a történelemre, könnyű egyértelmű bolondságnak tűnő mániákat találni (tulipánhagymák, végtelen számban nyomtatott részvények, önmagukba fektető vállalatok, használhatatlanul nagy mennyiségű vasúti sín vagy csatorna építése, nem létező országok államkötvényei és telekeladásai…).
Ezeket kikacaghatjuk, és legyinthetünk rájuk. „Akkoriban még tanulatlanok voltak a befektetők.” „Akkoriban még nem lehetett hozzáférni a megfelelő információhoz.” Azonban látnunk kell, hogy a mániák itt élnek velünk ma is. Bizonyára jelenleg is sok olyan befektetési eszköz van, ami pár éven belül értéktelennek bizonyul. Nem tisztem megjósolni, hogy egyes kriptovaluták (Bitcoin, Libra …) vagy épp technológiák ezek (autómegosztók, lakásmegosztók, biciklimegosztók,…). Nyár végére, szórakoztató példának viszont érdekes megismerni egy közelmúltbeli mánia történetét, amely tovább bővítheti a tanulságok sorát:
2013-ban dobta piacra Cronut nevű péksüteményét Dominique Ansel, New York egyik sztárcukrásza. A lényege, hogy croissant szerű tésztából készít gyűrű formájú fánkot, megsüti szőlőmagolajban, a rétegek közé pedig krémet tölt. Elég elitistának hangzik, igaz?
Nos, ez lett fokozva 2013 májusában azzal, hogy naponta csak 200, illetve később 300 db készült belőle, és egy vásárló csupán kettőt vehetett. Mivel a Cronut azonnal státuszszimbólummá vált az elérhetetlensége miatt, így természetesen másodpiaci ára is kialakult. A boltban 5 dollárért kapható sütemény jellemzően 40-50 dolláron forgott. De voltak kirívóbb esetek is. Mivel azonban az állagát csupán 3-6 órán át őrzi meg, így sietni kellett a tranzakciók lebonyolításával.
Bizony, egy-egy fánk 10 ezer forintos árat simán megért. A sikeres vevőnek a két fánk együtt már reggelente 20 ezer forint nyereséget is tartogathatott. Néhány nap után tehát kialakult a kapitalizmus rendje. Hálózsákos, a pékség előtt alvó „bér-sorbanállók” vették jellemzően a Cronut-ot. Ők szállították tovább az árut New York gazdagjainak és pénzintézeteinek. A vagyonos feleségek 10:00 körül már tökéletesen beállított, Cronut-ot reggeliző fényképeiket posztolhatták a közösségi médiában. Eközben férjeik a legfontosabb ügyfeleket Cronut-tal várták a befektetési bankok tárgyalóiban.
Néhány hónap alatt aztán elérkezett az emberi leleményesség győzelme is. Bár a Cronut név jogvédelem alatt állt, hasonló neveken hasonló péksütemények tömegével jelentek meg világszerte. Magyarországra fél év alatt jutott el „kroafánk” néven. Dominique Ansel másfél év után döntött úgy, hogy „Titkos receptek” címmel publikálja többek között ezen süteménye elkészítési módját is. Vele párhuzamosan pedig újabb desszertházasításokat vezetett be, például a Magic Soufflé-t, ami egy kocka formájú briósba töltött szuflé.
A borítókép forrása: Dominique Ansel Bakery
Archívumunkból (2019)
Mit adtak nekünk a kapitalisták?
Az egy helyben topogó, feudalista Európába egyszer csak megérkezett – fapapucsban – a kapitalizmus és megtanította, hogy az igazi birodalmakat azok a kereskedők építik, akik nap mint nap vásárra viszik a bőrüket, nem az állam vagy a királyok.