A görög ellenzék “árnyék” pénzügyminisztere, a korábban hosszú éveken át kormányon volt Új Demokrácia párt egyik vezére, a Concorde Alapkezelő számára adott exkluzív interjúban közli: már csak geopolitikai okokból sem megengedhető Görögország pénzügyi csődje. Az euróról a görögöknek eszük ágában sincs lemondaniuk. Készek teljesíteni a házi feladataikat, viszont az EU-nak is mielőbb igazi fiskális unióvá kell válnia, az EKB-nak pedig igazi jegybankká. A korábban a Fidelity International vezető befektetési elemzőjeként nemzetközi ismertségre szert tett, amerikai és brit elit egyetemeken végzett közgazda mindemellett bejelenti nekünk: a héten pártja nem szavazza meg az ingatlan adó bevezetését, annak ellenére sem, hogy ezt várják el a görögöktől a hitelezők.
Zentai Péter: Kérem, tegyen velünk kivételt és tekintsen el attól, hogy pártvezető is. Mint szaktekintélyt kérdem: mekkora esélyét látja annak, hogy hazája benn marad az euró zónában?
Notis Mitarachi: Ez számomra nem kérdés: kétség sem férhet hozzá, hogy Görögországban marad az euró, hogy megbízható tagjai leszünk mindig is mind a zónának, mind az egész politikai, gazdasági egységnek, az Európai Uniónak.
Z. P. : De hát ehhez jócskán erősíteniük kell a nemzetközi befektetői és politikai környezet bizalmát. Elismeri ugye, hogy mindez az utóbbi hónapokban alaposan meggyengült?
N. M. : Másfél éven belül most csinálnak hatodszorra drámát Görögországból. Ez az elviselhetetlen. Egy sor európai és Európán kívüli ország politikai és gazdasági-pénzügyi elitjének egy része direkt vagy indirekt módon újra és újra túldramatizálja a helyzetet, kalandor módon játszik a tűzzel.
Bele sem lenne szabad gondolni olyasmibe, aminek a végén maga az euró és az európai egység kerülhet végveszélybe.
Z. P. : Tehát Görögország esetleges kiválása magára az egész zónára, sőt az egész Unióra jelenthet végveszélyt?
N. M. : Persze. De – még egyszer hangsúlyozom – a mi szótárunkban nem létezik “görög államcsőd” kifejezés…
Z. P. : És rendezett csőd, rendezett, de grandiózus méretű adósság átütemezés? Ezek a kifejezések csak jelen vannak a szótárában., hiszen erről tárgyaltak a hétvégén Washingtonban a világ vezető pénzemberei és intézményi vezetői.
N. M. : Csak a sajtóból tudunk erről. Megbízható információk minderről nem állnak rendelkezésre. Ebben persze a mi kormányunk is “hunyó”, mert még bennünket sem tájékoztat, holott azért egy ilyen nehéz helyzetben erkölcsi kötelessége lenne egy kormánynak konzultálnia az ellenzékkel. Mindazonáltal abban biztos vagyok, hogy hazámban a politikai, gazdasági, pénzügyi színpad minden főszereplője egységesen mond nemet az átütemezés, ha úgy tetszik: az államcsőd bármilyen formájára vonatkozó javaslatra.
Örvendetes fejleménynek tartanánk azonban, ha igaz a Washingtonból származó újsághír, hogy a tervezetthez képest többszörösére, ezer milliárd eurós nagyságrendűre tőkésítenék fel az Európai Pénzügyi Stabilitási Alapot (EFSF), ez már a minőségi reformként értékelnék az egyelőre hiszterizált állapotban lévő piacokat. .
Z. P. : Azt akarja mondani, hogy a nagy német, francia, bizonyos tekintetben amerikai bankoknak nem kell számolnia az úgynevezett hair cut-tal, azzal, hogy le kell mondaniuk a görög államkötvények névértékének legalább a feléről, azt veszteségként végképp le kell írniuk?
N. M. : Semmiféle csődhelyzetet nem ismerünk el – ezt már mondtam az imént.
Z. P. : Azt mondja hát, hogy Görögország képes visszafizetni adósságait? Ebben a külvilág nem hisz…
N. M. : A külső megfigyelőknek, szakértőknek, politikusoknak – ha józanul vizsgálják a helyzetet – tisztában kell lenniük azzal, hogy súlyos adósságproblémákkal küszködő országok mindig is voltak – Európában is – mégis sikerült a végén “felállniuk”és erősebbekké váltak, mint valaha korábban. Hogy mást ne említsek : a Világháborút követően Németország volt a világ legeladósodottabb helye, akkor egyebek között éppen mi, görögök tanúsítottunk a németekkel, a velük szemben fennálló követeléseink kapcsán rendkívüli nagyvonalúságot. Mostanában az íreknek sikerül “felállniuk”, egyértelműen kifizetődni látszik a velük szemben tanúsított európai pénzügyi szolidaritás. Ugyanezt várjuk el mi görögök az Uniótól és a nagy nemzetközi pénzügyi intézményektől. Ahogy az írek, úgy mi is helyt állunk, vállaljuk az áldozatokat, helyre hozzuk a hibáinkat.
Ehhez azonban mindenképpen alább kell hagynia a részben mesterségesen keltett hisztériának.
Z. P. : Akkor hát például megszavazza-e az ön pártja a héten a görög kormány nemzetközileg is nagyon várt javaslatát az ingatlanadó bevezetéséről?
N. M. : Semmiféle további adók bevezetéséhez nem adjuk a nevünket. Elhibázott gazdasági és fiskális politikának tartjuk ugyanis, hogy adósságválság idején adókat emeljenek, új adókat vezessenek be- bárhol a világon. Ez a kerékkötője a növekedés beindulásának, holott éppenséggel a növekedés a kulcs az adósságállomány lefaragásának. Meg kell teremteni az élénkítés feltételeit a takarékoskodás körülményei között. Ha ez nem történik meg, nemcsak nálunk, hanem világszerte, annak beláthatatlan következményei lesznek a globális gazdaságra.
Z. P. : De itt és most kell maguknak garanciákat nyújtani a nemzetközi befektetői körnek és mindenek előtt azoknak, akik döntenek az újabb hatalmas hitelrészletek átutalásáról…
N. M. : Akkor sem fogjuk megszavazni az ingatlanadót.
A gazdasági szereplőinknek számításaink szerint fölösleges, a gazdasági tevékenységet súlyosan gátló károkat okoz önmagában véve az is, hogy a minap brutális magasságba és brutális mértékben emelte a kormány a hozzáadott érték adót (Áfa): 13-ról 23 százalékosra.
Az adózást abszolút átláthatóvá fogjuk tenni, ebben mindannyian egyetértünk, és ez kikerülhetetlen, de a túlzott adóztatás és az új adók bevezetése éppenséggel a nagy célok: az adósságállomány leépítése és a versenyképesség erősítése ellen hatnak.
Az állami kiadások radikális megkurtítása itt most a lényeg- a takarékossági oldalon.
A másik oldalon pedig : a grandiózus állami vállalatok és intézmények karcsúsítása, a liberalizálás és a privatizáció! Mi ez utóbbi intézkedések gyors, átlátható végrehajtását szorgalmazzuk, és ezen az alapon kívánjuk helyreállítani a bizalmat.
Z. P. : De miért venne egy befektető görög vagyonrészt, ha bizonytalan a mögöttes gazdaság jövőjében. Ha azt sem tudja, hogy Görögország bennmarad-e vagy sem az eurózónában?
N. M. : Ebben igazat adok önnek. Ezért mondom a következőt: az Európai Unió vezető országainak irányítói, az Európai Központi Bank, az IMF és minden más befolyásos intézmény és kormány számára az most a házi feladat, hogy megértesse országgal-világgal: nincs más út, mint megadni a bizalmat Görögországnak! Nincs alternatívája egyúttal az Unió további pénzügyi, sőt politikai egységesedésének, nincs alternatívája annak, hogy kialakuljon egy működő fiskális unió, annak, hogy az Európai Központi Bank uniós szinten totálisan betöltse azt a szerepet, amit egy központi banknak el kell látnia.
Továbbá: elkerülhetetlennek tartjuk mindehhez kapcsolódóan, hogy közösen bocsássunk ki kötvényeket, létre kell tehát jönnie a zóna által jegyzett euró kötvény piacnak.
Persze, tudomásul kell venni, hogy ez a nemzeti szuverenitások további korlátozásával jár. De hát ez természetes, hiszen ezt eleve elfogadja minden állam, amikor csatlakozik az Európai Unióhoz és még inkább az esetben, ha az euró övezetbe lép be. Görögország tisztában van a saját felelősségével e téren.
Z. P. : Mit privatizálnának, miben lát lehetőséget a liberalizálásra Görögországban?
N. M. : Az egész jóléti rendszert liberalizálni kell, az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjszisztémát. Versenyhelyzeteknek kell kialakulniuk, mindenféle állami monopóliumot fel kell számolni. Az energiaellátásban, a közlekedésben, hajózásban, a turizmusban megannyi terület és vállalat privatizálása révén válna a rendszer átláthatóbbá, költséghatékonyabbá és szolgálna bevételekkel a költségvetés számára.
Z. P. : Még egyszer engedje meg, hogy megkérdezzem: milyen garanciát tud nyújtani Görögország a hitelezőinek arra vonatkozóan, hogy képes helyt állni?
N. M. : Görögország nem holmi korporáció, óriásvállalat, közönséges piaci szereplő, amelytől bankok szokványos garanciát követelhetnek. Mi egy ország vagyunk! Egy ország, amely szerves része a Nato-nak, az EU-nak, az euró-zónának. Geopolitikai és gazdasági, pénzügyi jelentőségünk abszolút felmérhető és átlátható. Mindezt figyelembe véve eleve értelmetlen degradálni és úgy próbálni kezelni bennünket, mint egy eladósodott céget. Aki érti a geopolitikát, érti az Unió és az euró kolosszális jelentőségét a világban, az tisztában van vele, hogy Görögország nem mehet csődbe.