A piac nagyját magára hagyták, nagyon olcsó cégeket találni

Tarolt a HOLD Alapkezelő a Privátbankár.hu Klasszis 2024 díjátadóján: három első hely, egy második és egy harmadik helyet szerzett a vállalat, és az Év Alapkezelője díj is megint a HOLD-hoz került. A díjak apropóján beszélgetett a Privátbankár.hu a Cser Tamás, vezető részvény-portfóliókezelővel és Orosz Gergővel, a portfóliókezelési üzletág vezetőjével.

PB: Mit éreztek a díj láttán? Idén már nyolcadjára lettetek az Év Alapkezelője.

Cser Tamás: Ez a legnagyobb presztízsű díj, mert független alapkezelő vagyunk, nincs mögöttünk banki vagy biztosítói értékesítési csatorna, ezért jobban meg kell küzdenünk minden ügyfélért. Csak akkor tudunk sikereket elérni, ha egyértelműen be tudjuk bizonyítani a magyar közösségnek, hogy szakmailag jól végezzük a munkánk. Illetve fontos, hogy sokadjára nyertük meg az Év Alapkezelője díjat, ami jelenti azt, hogy nem szerencse, hanem konzisztencia van a teljesítmény mögött.

PB: Nehezebb volt idén megnyerni díjat, mint tavalyi vagy a korábbi években?

Orosz Gergő: Nem volt nehezebb, de talán nagyobb örömet okoz, mint korábban: volt nemrég olyan időszak, amikor a befektetési stratégiánk létjogosultsága megkérdőjeleződött. 2019-20 környékén sokan beszéltek arról, hogy az aktív vagyonkezelés, amivel foglalkozunk, már a múlt, sokkal egyszerűbb a piacot lekövető passzív befektetéseket keresni. Ez a jóslat önbeteljesítővé válhat, mert ha a tőke távozik az aktívan kezelt alapokból, akkor a passzív stratégiákban megjelenő részvények felértékelődnek. Ezért különösen örültem, hogy például a Deep Value alapunk ötéves távon megverte az S&P500-at úgy, hogy kihagytuk azokat a trendi részvényeket, amik mostanság hajtják a piacot.

Cser Tamás: Közép-európai szinten is a lehető legjobb befektetési műhelyet akartuk felépíteni. Innen, a régióból akartunk részvényeket válogatni, a földrajzi közelség miatt olyan potenciális előnyünk van a régióban, amit bőven ki lehet aknázni. Értékalapon befektetni csak úgy lehet, ha kellően nagy elemzői kapacitásunk van. A miénk a legnagyobb elemzői csapat Magyarországon, de közép-európai szinten is az egyik legnagyobb. Csak a régióra 6-7 fő fókuszál, a teljes csapat 20 fő körül van.

Ha el akarunk mélyülni egy-egy konkrét vállalatban, akár hetekre is rá tudunk állítani egy elemzőt, hogy csak azzal foglalkozzon.

PB: Mi a különbség aktív és passzív kezelés közt?

Orosz Gergő: Aktívan foglalkozunk a portfóliók elemeivel: átnézzük a vállalatok könyveit, ott vagyunk a tájékoztatókon, kérdezünk a menedzsmenttől, aktívan képviseljük a részvényesek érdekeit, minderre sok példánk van az elmúlt évtizedekből. Ez a stratégia értéket teremt, és magasabb hozamokat tudunk elérni vele. Ehhez képest a passzív, amikor megveszünk valamilyen tőzsdén kereskedett alapot (ETF), ami leköveti a piaci mozgásokat. Ma már egyes statisztikák szerint több passzív befektetés van a piacon, mint aktív, ami azt is jelenti, hogy egy olyan időszakban sikerült felülteljesítenünk a passzív eszközöket, amikor a trendek arról szólnak, hogy kivonják az aktívan kezelt alapokból a pénzt.

PB: Mi áll a trend mögött?

Cser Tamás: Az aktív befektetések általában alulteljesítenek. Egy főleg abból fakad, hogy az aktív vagyonkezelésnek többletköltsége van: kell egy elemzői csapat, amit fizetni kell. A kérdés, hogy a többletköltséget kompenzálni tudjuk-e többlethozammal, a piac nagyjának pedig ez nem sikerül. Az amerikai piacon – ellentétben velünk – az alapkezelők 80 százaléka elmarad az indexektől. Ez a fő hajtóerő, ami a pénzt a passzív befektetések felé viszi.

Mindez oda vezetett, hogy az elmúlt 10 évben nagyon széttartott a különböző befektetési eszközök teljesítménye. Az USA részvénypiaca agyonverte a világot, ezen belül is a techpapírok kiemelkedőek voltak, a tengerentúli részvénypiac koncentrációja is történelmi magasságokban van. A legsikeresebb 5-10 vállalat relatív súlya ritkán ilyen magas, mint most. Aki ma passzívan fektet be, annak részvénytúlsúlyos, techpapírokkal megtömött portfóliója lesz. És eközben a piac nagyját kicsit magára hagyták, nagyon olcsó cégeket találni a kevésbé népszerű szektorokban.

Vonzóvá vált ez a szétnyílt árazás, az aktív befektetések potenciálját növeli.

PB: És az európai részvénypiac mennyire vonzó?

Orosz Gergő: Szerintem nagyon. Nagyságrendi a különbség az amerikai és az európai árazás közt, átlagosan fele akkora áron forognak a részvények Európában. Itt sem az indexekben érdemes kutakodni. Tíz éve foglalkozom európai részvények kiválasztásával, és 2-3 rosszabb év után újra azt érzem, hogy sok lehetőséget találni. Európa egyfajta ipari recesszióban van, ha pedig a rövid távú profitvárakozásokat látjuk megjelenni az árazásban, akkor nekünk, value befektetőknek érdemes keresgélni.

PB: Előrejelzéseket hallhatunk? Milyen lesz a 24-es év, milyen szektorok lehetnek izgalmasak?

Cser Tamás: Alapvetően nem úgy gondolkodunk, hogy „mi lesz idén”, a stratégiánk 3-5 éves horizonton működik. De ha az idei évre vonatkozó kérdést a következő pár évre értelmezzük, erős a víziónk, hogy mi várható. Határozottan azt gondoljuk, hogy megváltozott körülöttünk a pénzügyi világ: tartósan magasabb inflációs környezetre kell berendezkedni. Megváltozott a politikai gondolkodás, az egyes országok sokkal szabadabban költenek, szívesebben növelik költségvetési kiadásokat, mint a múltban.

Olyan eszközöket kell tehát keresni, amelyek inflációs környezetben is tudnak reálhozamokat termelni.

Ebből a szempontból két eszközt preferálunk. Az első, hogy a kötvénypiac is realizálni, hogy megváltozott a környezet, jegybankok is reagáltak már erre, végre megjelentek a reálkamatok is a kötvényeken. Az Egyesült Államokban ma már lehet venni inflációkövető kötvényeket 2-2,5 százalékos reálhozammal, ami nagyon magas. Ezeket az amerikai kötvényeket nagyon szeretjük.

A másik eszközosztály, ami a múltban, inflációs környezetben jól teljesített, a value részvények csoportja. A ’70-es években, magas egy évtizedig magas infláció volt az Egyesült Államokban, akkor is jól teljesítettek ezek a papírok.

A teljes adást itt hallgathatod meg: