Vakmajmot megihlette egy virágzó japán díszcseresznye (prunus serrulata) a bécsi aszfaltdzsungelben.
Nem is a fa, mert az máshol is van. Nem is a tulipánok, mert azok is. Hanem így együtt, a nagy és gondosan kialakított, és a taposás elől körben korláttal elzárt széles tányér, ami kell a laza talajhoz, a gyökerek lélegzéséhez és az elegendő esővíz begyűjtéséhez.
Fel kell törni az aszfaltot hozzá. Ha szükséges, ki kell váltani, arrébb kell tenni a közműveket alatta. Dolgozni kell vele, nem csupán beledobni a facsemetét a szűk, kivágott lyukba, aztán viszonhallás, do or die. Enélkül nincs életerős városi fa. Nincs kellemessé tett urbánus környezet.
“Nem olyan nagy dolog, és elsősorban nem is pénz, hanem szándék és civilizáció kérdése.“
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
A park a város szíve
Nem város, hanem épített természet, de a városon kívül nincs értelme. A városlakók számára van.